Teljes odaszánás

I

tt valóban történt valami, ez az ünnep nem a megszokottak szerint ment végbe (Neh 10,1-40). Részt vettek és hazamentek, de nem maradt minden a régiben. Nem egy vallásos esemény volt ez, hanem Isten munkálkodott a szívekben, és erre válaszul egy teljes odaszánás ment végbe. Felismerték, hogy nem lehet félszívvel dicsérni Istent, Ő egész lényünket kéri. Nem érzelmekről van szó, mint általában a mi esetünkben, egy igehirdetés vagy egy örvendetes esemény örömöt vált ki bennünk, úgy érezzük, jó Isten közelében lenni, tele a szívünk Iránta való szeretettel, de elmarad a folytatás. A mindennapi élet gondjai, a világ kívánságai elfojtják a felbuzdulást.

Ezt megelőzően úgy döntöttek a nép vezetői, hogy írásba foglalják a nép odaszánását, fogadalmat tesznek az Úr előtt a törvény megtartásáról. És ez már nemcsak felbuzdulás, ennek nyoma van, mert a szó elszáll, az írás megmarad. Ezek az emberek valóban komolyan gondolták az Úr szolgálatát, a Neki való engedelmességet és a törvény betartását. Végre rádöbbentek, ha Isten népe ők, és az Úr országában élnek, akkor ennek az országnak vannak törvényei, ami rájuk nézve kötelező. Nekünk is így kellene Istenhez viszonyulni, egyházról beszélünk, és ez a kifejezés nem sugall olyan rendet, mint az ország. Pedig Jézus is országról beszélt, Isten országáról, és ha ország, abban rend van és törvények igazgatják, és ezek érvényesek a benne élő emberekre. Isten országának törvénye rám is érvényes.

 Nehémiás vezetésével a nép mindezt felismerte, és írásban kötelezte el magát, de nem általánosan, hanem tételesen felsorolva, megnevezve, mik azok a törvények, amelyeket komolyan vesznek. Az Úrnak való odaszánásban nekünk is így kellene meghatározni azokat a területeket, amelyekről megláttuk, hogy eddig nem érvényesültek az életünkben, de Isten számon kéri őket. Mindenki maga érzi, hol szorít a cipő, és ott kell változtatni. Ezek a területek nem voltak egyszerűek és könnyen teljesíthetőek, mert emberi életek összefonódásával és anyagi érdekekkel jártak, mégis vállalták. Tudták, hogy ezt a területet is rendezni, Isten szavának fegyelme alá kell igazítani.

Készek vállalni a pogány népekkel való házasság tilalmát; végre meglátták, mennyi baj származott ebből a múltban. Bár mi is meglátnánk ennek a területnek a fontosságát, és elfogadnánk az Úr vezetését ebben a kérdésben is. Isten nem ellenükre, hanem javukra adta ezt a törvényt is. A hetedik napon lemondanak a pogány népekkel való kereskedésről is, és ez bizony zsebbevágó dolog.  Isten igéje a zsebünket, a pénztárcánkat is érinti. A nyugalom napja az Úré, bár komolyan vennénk, ez a nap a lelki karbantartás napja, és nem az elmaradt dolgok pótlásának a napja.

Mindennek a legjavát ajánlják fel az Úrnak. Nem a leselejtezett holmit, a már feleslegessé vált dolgokat, hanem mindenből minőséget, mert az Úrnak minőség jár. Vajon ki adná oda a legjobbat egy nyomorult koldusnak? Mindig a már használt - sőt, gyakran elhasznált - dolgainkban gondolkodunk, ha az Úrnak adjuk, úgy megszabadulunk tőle. Adjuk mi is a legjobbat az Úrnak mindenből.

Pál azt kéri, hogy az erősek - mármint a hitben erősek, ami nem mindig jelenti azt, hogy fizikailag is erősek vagyunk - segítsék a hitben erőtlent (Rm 15,1-13). Tehát az a feladat, hogy aki még nem tart ott, ahol mi, ahol az Úr akarja látni őket, azokat szeretettel, megértéssel segítsük. Tulajdonképpen a hívők feladata foglalkozni egymással, de ki foglalkozzon, ki segítse a másik hívőt? Az erős, az, aki hitben előrébb jár, az, akinek az élete Krisztusban van, és mindennapi dolgai is rendezettek az ige szerint. Röviden: az erősek feladata a szolgálat. Azért kapjuk az Úr kegyelmét, hogy adjuk tovább, és segítsük az erőtleneket.

A hívő élet nem lelki kondizást jelent, lemegyek a gyülekezetbe /konditerembe/, meghallgatom az igét, én növekszem, és aztán elvagyok magamnak. Az Úrral való kapcsolatból szolgálat születik, úgy, ahogyan Jézusnál látjuk, Ő nem a maga javára élte meg az Atyától kapott javakat, hanem mások javára. Beleélte a környezetébe az Úr erejét, szeretetét, irgalmasságát és kegyelmét. Az emberek gyógyulást, szabadulást, bűnbocsánatot nyertek általa. Jézusnak nem a maga földi léte volt az első, nem saját boldogulását kereste, hanem mindent alárendelt az Atya akaratának, az ember megváltásának. Ez szabad, másoktól független, boldog életet jelentett.

Csendesedjünk el, vizsgáljuk meg szívünket, és kérdezzük meg az Úrtól, én nem a magam kedvére élek-e? Valóban az Ő akaratát keresem, és mások javára munkálkodom? És itt nem elsősorban az anyagi, hanem inkább a lelki javakról van szó. Azért fáradozom, hogy a másik megismerje Isten szeretetét, amit Jézus Krisztusban elküldött? Mindennél nagyobb kincs Krisztus, annyira drágább mindennél, hogy az ember, amikor megtalálja a földben elrejtett kincset, örömében kész mindenét eladni, amije csak van, mert tudja, az a kincs sokkal többet ér mindannál, amivel eddig rendelkezett. Többet jelent-e nekem Jézus és Isten országa mindennél? És ha ezt a kincset megtalálom, örömmel adom tovább.

Örüljünk a kegyelemnek, de örüljünk együtt másokkal. Örüljünk együtt a zsidókeresztyénekkel és más nép keresztyéneivel. A népek fiai Krisztusban találhatnak egymásra. Aki befogadja Krisztust, az képessé válik a másik befogadására is.

Isten a reménység Istene, mert munkája célhoz ér. Kezében van az élet, a történelem, és Ő véghezviszi, amit kijelentett. Eljön az új teremtés ideje. Eljön a feltámadás, a bűn és gonosz fölötti teljes győzelem napja is. Az utolsó szó a győztes Jézus Krisztusé lesz. Addig is Ő tölt be örvendezéssel, békességgel, reménységgel a Szentlélek által.

  Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.