Elterelés nélkül

M

egragadó, ahogyan a vőlegény ecseteli menyasszonya szépségét (Énekek 4,1-16). Jó látni, mennyi mindent el tud mondani róla, szinte képtelen betelni vele. Jó, amikor a házastársak nem tudnak egymással betelni, és évek múlva is gyönyörködik a férj a feleségében és fordítva. Ebben kell növekednünk, tudatosan megkeresni és kimondani mindazt, ami szép, vonzó a másikban. Különösen az évek múltával lényeges, hogy megtaláljuk a másik szépségeit. Mert ha a testünk változik is, mindig új szépségek, jó tulajdonságok jönnek elő. De ezeket meg kell látnunk és ki is kell mondanunk. A hibát, a rosszat olyan hamar észrevesszük és szóvá is tesszük, de tegyünk így a jó tulajdonságokkal is.

Akit szeretünk, azzal tele van a szívünk, azt másképp látjuk. Jó olvasni, hogy teljesen betölti ez a két ember egymás lényét. Csak a társukat látják. Nem kacsintgatnak másfelé. Ezt a szeretetet, az egymásban való gyönyörködést fenn kell tartani. Hányszor megtörténik, hogy évek múltával, amikor az élet átalakítja a formákat, már nem gyönyörködnek egymásban a házastársak. Pedig a házasság karbantartásához szükséges egymás dicsérete, a pozitívumok hangsúlyozása. Olyan könnyen megfeledkezünk erről. Pedig a házasság nem csupán a jegyességről, a fiatalságról szól. A házasság Krisztus együttes követését jelenti. Együtt megyünk végig az úton, egészen a mennyei megérkezésig.

Azt is jó látni, hogy ez a két ember felismerte, ők Isten ajándékai egymás számára. Meg vannak elégedve egymás szeretetével, és nem kívánkoznak más után. Ez is lényeges, ismerjem fel, hogy a társamat ajándékozta nekem az Úr, az ő szeretetére van szükségem. Ehhez ragaszkodjam, és én is őt szeressem. Mert a szeretetet is lehet ápolni. Minél több időt szánunk egymásra, annál jobban mélyül a kapcsolat közöttünk.

Szükséges azonban meglátni, hogy az Úr Jézussal való kapcsolatnak is ilyen elmélyültnek és felemelő kell lenni. Meglátom-e, hogy a vőlegény és az egyház a menyasszony? Tudok-e az Úrban gyönyörködni, úgy, mint a társamban? Jézus életét szemlélve gyönyörködjünk Lényében, tetteiben, kegyelmében. A Zsoltáros is arra biztat, „gyönyörködj az Úrban” (Zsolt 37,4). Annyi mindenben gyönyörködünk, oly sok dolog vonja magára figyelmünket és tölti ki időnket, de az Úrban gyönyörködöm-e? Tudok-e Vele lenni csendességben, ige fölé hajolva? Van-e Istenre időm?

Ha sok időt töltök Vele, akkor tudok is Róla beszélni. Mert Ő azt akarja, hogy beszéljünk Róla, mondjuk el másoknak mindazt, amit az életünkben tett. Dicsérjük Őt hatalmáért, szeretetéért, áldozatáért, amit a kereszten bemutatott.

Tegnap olvastuk, az apostol könnyek között írta ezt a levelet (2Kor 2,5-11). Könnyek között tusakodott értük és az üzenetért. Arra gondoltam, tudok-e én könnyek között tusakodni az üzenetért? Tanuljuk meg így térdeinken harcolva elkérni az Úrtól a választ, a bizonyságtétel tartalmát. Mert nem mindig jön könnyen az üzenet, van, amikor így kell azt megharcolni, szinte kikönyörögni. Az is benne van, hogy Pál azért is tusakodik könnyek közt, mert nem akarja azt mondani, ami belőle származik, amit egyszerűen papírra tudna vetni. Ő azt akarja továbbadni, amit az Úr mond, nem enged saját természetének, indulatának. Mi se engedjük, hogy saját természetünk vegye át az irányítást, hanem mindig addig maradjunk az Úr előtt, amíg az Ő gondolatai be nem töltik lényünket.

A Pál elleni támadás a gyülekezet ellen is irányult, így nem csupán Pálnak kell ezt rendezni, hanem a korinthusiaknak is.  A rendezés pedig nem lehet más, mint a  megbocsátás. Pál nem engedi, hogy átcsúsztassák ezt neki. Amit a helyi közösségnek kell rendezni, azt nem teheti meg Pál helyettük. Hányszor akarunk mi is így kibújni a személyes rendezés alól. De nem lehet, mert nekem kell vétkeimet tisztázni az Úrral, majd a másik emberrel. Csakis az Úr Jézus vére tisztít meg, csakis az Ő kegyelme által van bűnbocsánat. Ha az Úr kegyelmét átélem, ez kötelez, hogy én is engedjem el a másik tartozását. Ne legyek olyan, mint az az adós szolga, akinek az Ura kifizethetetlen adósságot engedett el, ő pedig képtelen volt szolgatársának egy jelentéktelen összeget elengedni. Mi Urunk jóságát, szeretetét, irgalmasságát kövessük.

A megbetegedett kapcsolatot is a szeretet gyógyítja, az agapé szeretet, ami maga Isten. Ő a szeretet, írja János apostol, és amikor Őt odaengedjük életünkhöz, problémáinkhoz, változás következik be. Urunk szeretete gyógyítja szívünket, és kiárad a másik felé is. A szeretet kész megbocsátani. A mi megbocsátásunk is Isten kegyelméből fakad, az a forrása. Amint én átélem, hogy Isten megbocsát, úgy bocsátok meg én is. Mert a kegyelem mindig emlékeztet arra, hogy én is bűnös vagyok. Isten nekem is megbocsát, bűnbocsánat nélkül nem is élhetnék. Ezt nem szabad elfelejteni, én is kegyelemből élek, és ha ez a szemem előtt van, képessé válok én is megbocsátani, elengedni a másik adósságát.

Azért tartja ezt az apostol, mert ismeri a gonoszt, tisztában van szándékaival. Meg akarja téveszteni a hívőket, emberi természetünkre apellál. Gyakran sikere is van, mert mi azt gondoljuk, nincs is sátán. Jól elvagyunk a gyülekezet keretein belül. Azt képzeljük, a vallásunk megoltalmaz mindentől. De nem így van, nem a vallás jelent védelmet, hanem a Jézus Krisztusba vetett élő hit és a Neki való engedelmesség. Akkor fog a gyülekezet jó irányba haladni, ha Jézus szavára hallgatunk, és mindig tesszük, amit mond. Ne hárítsunk, és ne másokra várjunk, hanem mindig lépjünk Jézus nyomába. 

A sátán mindig azt akarja, hogy a hívők piti dolgokkal foglalják el magukat. Sérelmeik fölött elmélkedjenek, ahelyett, hogy a megbocsátást gyakorolva túllépnének magukon, és odafordulnának mások felé. Ne engedjük, hogy elterelje figyelmünket a lélekmentésről, hanem menjünk és vigyük az igét, az életet mások számára is. Figyeljünk mindig az Úrra, hallgassunk szavára, és akkor sátán nem ér célt.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak,  Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.