N
|
em volt könnyű
az újrakezdés a hazatelepedés után. Isten könyörült népén, és hazavitte azokat,
akik éltek a lehetőséggel és vállalták az újrakezdést (Neh 11,1-36). Az Úr nagy kegyelme volt, hogy letelt a
fogság ideje, és haza lehetett menni. Megnyitotta a kaput, hazavezette övéit. Az
első indulók után újabb csoportok indultak útnak, azt látjuk, hogy vidéken könnyebbnek
tűnt az újrakezdés, az élet, mint Jeruzsálemben. Az emberek elsősorban arra
figyeltek, hol lesz könnyebb, és melyik települést lehet gyorsabban újjáépíteni. A vidéki életet nem támadta az ellenség sem annyira, inkább a főváros
újjáépítését nehezítette. Ezért inkább a vidéket választotta a többség, még
azok is, akik Jeruzsálemből származtak.
Az emberek azt figyelték, hol a könnyebb, és nem azt, hol a helyem, hol
akar az Úr látni. Ma is gyakran ez a szempont vezeti az embereket: hol könnyebb
a megélhetés, hol jobb az élet. De nem
lehet csupán ez a szempont, hanem kérdezzük, hogy hol akar az Úr engem látni. Az
emberi természetünk mindig a jobb körülmények felé igyekszik, ott szeretnénk
élni, ahol jobb az élet, ahol több lehetőséget látunk magunk előtt. Azonban Isten
szempontja nem ez volt Fiával szemben. Nem Jeruzsálemben, a társadalom, az élet
központjában helyezte el, hanem egy eldugott helyen, a bűn sötétségében, az
élet, a boldogulás nehéz terepén, Galileában.
Urunk ezt elfogadta, mert Ő a világ Világossága, és úgy közelítette meg,
hogy a világosság a sötétben világít, így ott a helye. Ha az Úr kézbe vett és világossággá formált,
a sötétben a helyem, és a feladatom, hogy világítsak. Ne féljünk a sötét helytől, a
nehéz élettől, merjük vállalni az Úrral, mert nem véletlenül állít oda, hanem
azért, mert világosság vagyunk.
Voltak, akik önként vállalták Jeruzsálem belakását, és átköltöztek a
fővárosba. Az Úr ma is hív, és azt
akarja, hogy önként kövessük, azért, mert felismertük Benne személyes Megváltónkat,
és hálából követjük Őt. Az első
tanítványok is abból a felismerésből követték Jézust, hogy Ő az élő Isten, Ő az
élet. Lássuk meg, hogy ma is Őt érdemes követni, és Rá jó hallgatni. Életvezetése és
minden tanítása az életet sugározza. Ne embereket, eszméket, hanem Jézust
kövesd. Vele együtt telepedj le Isten országában, mert Isten gyermekeinek ott a
helye. Jézus Lényéből élet árad, és Ő megtanítja számunkra az élet útját. Jézus szavára hallgatva jó, minőségi életet
élhetünk. Mert az Ő tanításában erő van, nem csak azt várja, hogy megtanuljuk
az elméletet, hanem az újjászületés által képessé tesz, hogy aszerint éljünk.
Az igét azért adja az Úr, hogy aszerint éljük mindennapi életünket. Ahol ez
megvalósul, ott más a légkör, mások a célok, ott megbecsülés, szeretet van,
mert az emberi élet értékké válik.
Pál bizonyságot tesz az Úrtól kapott kegyelmi ajándékáról, ami a pogányok
közötti szolgálatra jogosítja és készíti fel (Rm 15,14-33). Pál nem magától indult
missziói utakra, hanem az Úr küldte, és ő engedelmesen viszi az evangéliumot.
De elismeri mások munkáját, meglátja, hogy a római gyülekezet tagjai telve
vannak ismerettel, és képesek egymást az evangélium szerinti életre tanítani.
Jó látni, hogy elismeri mások munkáját; megvan-e bennünk ez a készség? El
tudom-e fogadni, amit az Úr mások által végzett el? De Pál azt is tudja, hol az ő
helye, mi a feladata. Az apostol ügyel arra is, hogy ne mások területén
munkálkodjon. Sokfelé szolgált, de tudja, hogy mindent Krisztus végzett, nem ő. Nagy
dolgok történtek, de mindezt az Úr vitte végbe. Jó ezzel tisztában lenni, és
alázattal megvallani: nem én, hanem Krisztus tette.
Az apostol szívügye: megláttatni Krisztust azokkal, akiknek még nem
hirdették. Legyen fontos ez számunkra is, megismertetni az Urat azokkal, akik
még nem hallottak Róla. Sokakhoz nem jutott még el az evangélium, de vihetjük
mi is. Ne álljunk le azoknál, akiknek van már valami ismeretük Jézus felől,
hanem menjünk tovább, vigyük a jó hírt azoknak is, akik még nem értesültek
róla.
Fontos megérteni, hogy mit tett értem az Úr. Nem elég hallani egy információt
Istenről, hanem értsük meg, minden értem történik, mert szeret az Úr, és azt
akarja, hogy elveszettből megtalált legyek. Értsem meg, hogy Jézus nélkül lehetek bármilyen jó ember, Isten
szemszögéből ez kevés, és elveszett, bűnös vagyok. De nem muszáj ebben az
állapotban maradni, mert eljött a Pásztor, és keres, haza akar vinni. Vele
kezdhetek egy új életet. És ez egy új életforma, ami megszentelt életet
eredményez.
Elmondja még az apostol, hogy mennyire szeretne Rómába menni, és az ő hitük
által felüdülni. Azzal is tisztában van, hol nincs már további feladata, és kész
továbbmenni. Nem telepszik a hívők nyakára, hanem megy oda, ahová az Úr küldi.
Nincs nyafogás, ábrándozás békés nyugdíjas évekről, hanem engedelmeskedik az Úrnak. Tudja, az Úrnak még mindig terve van vele, vannak munkaterületek, amik rá
várnak, és még előtte van Róma is. De kivárja az Úr vezetését.
Jeruzsálembe készül, viszi a nehéz helyzetben lévő hívők felé az
összegyűjtött adományt. A pogányokból lett keresztyének ezzel tartoznak a
zsidókból lett hívőknek, mert általuk ismerték meg Isten kegyelmét. De mi is
tartozunk, és a legfőbb, amit tennünk kell, hogy imádkozzunk Izráel népéért, hogy
felismerjék, a Messiás eljött, a názáreti Jézus az. Mi is tartozunk azzal, hogy
üdvösségükért minden tőlünk telhetőt megtegyünk. A szemeket egyedül az Úr képes
megnyitni, Ő tárja fel előttük és előttünk is Krisztus titkát és gazdagságát.
Pál Rómába majd Krisztus áldásának teljességével érkezik. Mit viszek én
magammal? Krisztus teljességét, az Ő Lénye árad belőlem? Krisztusi atmoszférát
hagyok mindig magam után? Adja az Úr, hogy így legyen. Ne elégedjünk meg
kevesebbel, kérjük Krisztus áldásának teljességét.
Mélyen meghajlok ím színed előtt
1.
Mélyen meghajlok ím színed előtt.
Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!
Mester, előtted a porba esem,
Mindenbe' mindenem légy Te nekem!
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
2.
Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,
Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!
Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,
Ámde tudom, hogy meghallod imám.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
3.
Mélyebbre szállva, följebb visz utam,
Míg csak Elédbe nem érek, Uram;
Hordva keresztem a lábad nyomán,
Mennyei dics jön a szégyen után.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése