N
|
ehémiás könyvének zárófejezete megmutatja számunkra, hogy nem lehet Isten parancsainak kollektíve, elvárás
alapján eleget tenni (Neh 13,1-31). Isten igazi imádata mindig szívből fakad, az engedelmesség pedig
önkéntes, hálából, szeretetből teszem, amit az Úr mond. Azért engedelmeskedem
Isten szavának, mert ismerem Őt, és tudom, hogy amit mond, az jó. Isten nem akar
rosszat nekünk még a tiltással sem, mindig véd általuk.
A nép tagjai az igét tanulmányozva ismerték fel vétkeiket, és igyekeznek kijavítani a
hibát, hozzáigazodni Isten akaratához. Milyen hamar nem az Úr szava, hanem a
saját érdek válik meghatározóvá. Eljásib pap sem arra figyelt, mit mond az Úr,
hanem rokonságba került Tóbijjával, a zsidók ellenségével. Miért? Mert ez
felelt meg neki, ebből származott előnye. Kihasználta ez a pap Nehémiás távollétét - ez fontos, mert hányszor lehet látni, hogy csak azért keresztelik meg a gyermeket,
vagy kötnek házasságot, konfirmálnak, mert elvárják tőlük. És amikor
függetlenednek a család ezen tagjaitól, már eszükben sincs Isten. Könnyelműen
esküt tesznek, ígérnek, fogadkoznak, de mihelyst kilépnek a templom ajtaján, el
is felejtik az egészet, mert megfeleltek annak, amit a család kért, és a többi
már nem érdekes.
Ez a pap is, amíg Nehémiás jelen volt, megtartotta a törvényt, de
mihelyst eltávozott, úgy gondolta, ki kell használnia, és anyagi érdekből még
a templomi adományok kamráit is kiürítette. Milyen könnyen és gyorsan feladjuk Isten tiszteletét, és igazodunk a
világhoz, gyakran az ellenséghez. Ha Isten ellensége fizet meg, akkor őt szolgálom,
akkor vele kerülök rokonságba. Milyen nyomorult is az az ember, aki nem ismeri
személyesen az Urat. Mert Isten szeretetét nem lehet megparancsolni, ha
megismerem, és látom, mit tett értem, akkor szeretem. Aki Jézussal találkozik,
és egyre jobban megismeri, az meg is szereti, hiszen Jézus a bűnösök barátja.
Amely bűnös bánja bűneit, és bocsánatát kéri, annak megkegyelmez. Szemléljük Urunkat a kereszten, induljon meg
a szívünk, látva, mennyit szenvedett, és mindezt értem tette.
Nehémiás nem köt kompromisszumot Isten ellenségével, nem fél tőle, hanem
kidobatja a holmijait onnan. Tulajdonképpen ebben a mozzanatban a reformáció
lényegét látjuk. Az Istennel való kapcsolatba, az istentiszteletbe bekerült
idegen dolgok eltávolítása, és a hitnek és istentiszteletnek a biblikus
alapokhoz való visszaigazítása. Ezt kell tennünk nekünk is, ami nincs a
Bibliában, vagy aminek a Biblia szerint nincs az életünkben helye, attól
takarítsuk ki a szívünket. A hit nem elmélet, hanem egy nagytakarítás. Az ige
mércéje alatt kitakarítom az életemet, és egyedül Jézust engedem be oda.
Kiderül, hogy a szombatot is lazán, saját érdekeik szerint értelmezik és
szentelik meg, különösen a kereskedők. Nehémiás ragaszkodik, ahhoz, hogy a
szombat az Úr napja. Nyugalomnap, ami azt jelenti, semmi munkát nem végzek,
hanem ezt a napot Istenre szánom. Tehát nem néhány percet, hanem az egész
napot. Én az egész napot Istennek szánom? Vele vagyok kapcsolatban? Az Úr
napját fordíthatjuk Bibliaolvasásra, ilyenkor juthat idő hosszabb részek
elolvasására. De vajon jut-e több idő? Olvasom-e az igét, vagy ezen a napon is
saját szórakozásunkat, kényelmünket, érdekeinket tartjuk szem előtt?
Ha az igét olvassuk, felismerjük, mi az, amit rendeznünk kell Istennel és
egymással. Felismerjük, milyen területen kell odafigyelni, mit kell komolyan
venni. Fontos, hogy ne adják fel nyelvüket, ne keveredjenek, mert a keveredés
hűtlenséggel jár. Izráel többször átélte, hogy amikor idegenekkel házasodtak össze,
eltávolodtak az Úrtól. Az idegen mindig magához fordítja a szívünket, nem ő igazodik a mi hitünkhöz, szokásinkhoz, hanem elvárja, hogy mi igazodjunk hozzá.
Maradjunk meg az Úr népének a táborában, építsük ki egymás közt a kapcsolatot,
tegyük azt élővé. Mert, akik Istent szeretik, azok egymás felé is nyitott
szívvel viseltetnek.
A római levélnek is a végére értünk (Rm 16,17-27). Sok-sok életformáló
igét olvastunk. Bárcsak maradandó nyomot hagyna bennünk. Gondoljuk végig, mit
tudunk emlékezetből felidézni belőle. Megkérdezhetjük egymást is, ki mire
emlékezik, mi az, ami megfogta, ami beépült a lényébe?
A levél végén még kéri Pál, hogy térjenek ki a hamis tanítók elől, akik nem
Krisztust szolgálják, bár úgy tüntetik fel magukat. A külső nem minden, hanem a lelkület, az
elhívás a döntő. Ismerem Jézust, Őt szolgálom, vagy csak kihasználni akarom, és
élni Belőle? A hívőknek fel kell
ismerniük a hamis tanítókat, akkor is, ha belülről jelentkeznek. Minderre akkor képesek, ha ismerik az Úr
igéjét. A gonosz dolgait csak az igéből lehet felismerni. És az Úrtól kapunk erőt arra, hogy nemet mondjunk rá. Legyetek bölcsek a jóra, tehát legyünk képesek Isten akarata és a gonosz
csábítása között különbséget tenni. Benne van az is az igében, hogy aki átéli
az Úr szabadítását, már nem vágyódik a bűnre, vagy arra a szenvedélyre, amiből
az Úr kiemelte. Már taszítja az, ami
korábban vonzotta. Jézussal járva az úton már látom, hogy amit korábban jónak
gondoltam, az rossz a számomra, ezért örömmel mondok nemet rá.
A jóra bölcs megismeri Jézus Lényét a mindennapi életben, hiszen Jézus
nem volt erőszakos, nem vonzotta a pénz, a hatalom, a karrier, nem tekintette a
másik embert másodrendűnek, hanem Ő az életét adta érte. Jézus mindig az emberért, az életért
munkálkodott, az ember élete érték. Hogy mennyit is érek? Sokat, Jézus életét,
mert nem aranyat, ezüstöt vagy bármilyen kincset, hanem a tulajdon életét adta
értünk Urunk. Élete által mentett ki a gonosz karmai közül.
A hívő életben fontos az engedelmesség. Erre hívott el az Úr, ne a magam
akaratát akarjam megvalósítani, ha tegyem az Ő akaratát. Tanulni kell az
engedelmességet, mert nem könnyű, de megéri, mert Jézus szava nyomán élet
fakad. A tanítványok is megtapasztalták, amikor értelmetlennek tűnt a mélyre
evezni és délben kivetni a hálót fogásra, mégis megtették, és ez az
engedelmesség eredményt hozott. Az engedelmes élet egyben eredményes élet is.
Ha nincs eredménye az életemnek, szolgálatomnak, vizsgáljam meg: engedelmes
vagyok-e mindenben?
A levél zárása, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek. Tulajdonképpen, Ő
maga legyen veletek. Ez a lényeg. Ennél többre nincs szükség, kevesebb pedig
nem segít. Csakis Ő segíthet rajtad, hívd, és Ő válaszol.
JÉZUS ENGEM MEGTALÁLT
1. Jézus engem megtalált,
Mindörökre hűn szeret,
Tenni szent akaratát
Lelke megtanít s vezet.
Ó, mily boldog lettem így,
Béke tölt el hű szívén,
Mindörökre szól e frigy:
Én Övé és Ő enyém.
2. Amióta ezt tudom,
Fényesebb a napsugár,
Zöldellő faágakon
Szebben zeng a kismadár.
Fű, virág mind úgy ragyog,
Minden szebb a föld színén,
És én oly boldog vagyok,
Én Övé és Ő enyém.
3. Mitől egykor féltem én,
Mint a köd tűnt mindaz el,
Nyugszom Jézus kebelén,
Védő karja átölel.
Eltűnt gond és félelem,
Sok teher vált semmivé,
Jézusom jár most velem,
Ő enyém és én Övé.
4. Mindörökre Ő enyém,
Én Övé örökre már,
Mennyi áldás, szent remény,
Mit az Úr előmbe tár!
Múlna el bár föld s az ég,
Válna éjre bár a fény,
Akkor is megállna még:
Én Övé és Ő enyém!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése