Áldjuk az Úr nevét!

A

 király engedélyt adott Ezsdrásnak a hazamenetelre, és mindazoknak, akik vele akarnak tartani (Ezsd 7,27-28). Nagy lehetőséget kaptak a még mindig Babilonban élők, elhagyhatják a pogány birodalom fővárosát, és ebben a király is támogatja őket. Most kiderül, kinek mi a fontos. Isten vagy a saját érdekeink állnak az első helyen. Sokan vannak, akik Istent választják. Ilyen döntés elé minket is állít az Úr: kit választunk, Őt, vagy a kényelmet, a karriert, a több pénzt? Ezek az emberek az Úrért, a templom felépítéséért készek voltak lemondani megszokott, kényelmes életükről, és vállalták a hosszadalmas és fárasztó utat. Készek voltak az Úrért áldozatot hozni.

El kell gondolkodnunk, milyen áldozatra vagyunk mi, mai keresztyének képesek az Úrért? Meg tudunk-e mozdulni, amikor indít az Úr? Képesek vagyunk-e felállni a kényelem asztala, a sok szórakoztató eszköz vagy a munka mellől? Nézzünk Urunkra, Ő a menny dicsőségét hagyta ott értünk, amikor emberré lett. Egy csodálatos világot, egy gondtalan életet hagyott maga mögött értünk. Itt a földön is az emberi élet mélységeit járta, azért, hogy megmentse az ott lévőket, ahelyett, hogy a saját örömét, kényelmét vagy boldogulását kereste volna. Az út végén pedig a keresztet választotta a szabad külföldi élet, a nyugodt megélhetés helyett. Mit hagyok én oda Őérte? Gyakran e világ apró örömeibe kapaszkodunk, úgy ragaszkodunk hozzá, mint a gyermek az üveggolyóhoz, amit értékes gyöngynek gondol. Lássuk meg Isten országa gazdagságát, és válasszuk azt.

Amikor a király döntése eljut Ezsdráshoz, ő az Úrnak ad hálát, Istent magasztalja. Nem a királyt, nem embereket dicsőít, hanem az események mögött meglátja Isten munkáját. Felismeri, Isten nyitotta meg a király szívét, az irányukban tapasztalt jóindulat az Úrtól származik. Isten Úr még a nagy birodalom királya fölött is, képes olyan tettekre indítani, amire magától nem is gondolna. Az Úr csodásan működik ma is. Neki ott is van hatalma és lehetősége, ahová a mi kezünk már nem ér el. Amikor elrendeződnek életünk eseményei, hálát adunk-e értük Istennek? Az Újszövetségben is azt látjuk, hogy aki megtapasztalta Jézus hatalmát az életében, azonnal hálát adott. Hányan ugráltak örömükben, és hangosan dicsérték az Urat, mert gyógyíthatatlannak tűnő betegségből gyógyította meg őket, vagy a bűn mélységéből emelte szabadságra életüket. Dicsérjük az Urat a kegyelemért, az új életért.

Ezsdrás tisztában van azzal, hogy mindez Isten irgalma, a király nem magától határozott így, hanem Isten munkálkodott a szívében és tette előtte szimpatikussá a vállalkozást. Mi hányszor csak a minket támogató emberekig jutunk el, és nem látjuk meg mögöttük Isten munkáját. Mindez megerősítette Ezsdrást elhatározásában, felismerte, hogy jó úton jár, és ez Isten akarata. Az Úr hatalmát tapasztalta az események alakulásában, meglátta, mindez Istentől van. Mert ha az ellenség elengedi Isten gyermekeit, ha kinyílik a börtön ajtaja, az mindig az Úr munkája. Ilyenkor fel kell ismernünk a kegyelmi időt, mert mindez azért történik, hogy éljünk a lehetőséggel és ragadjuk meg a szabadulás ígéretét.

Isten kézzel fogható munkája felbátorítja Ezsdrást, és hívogat embereket Isten országába. Bár mi is megbátorodnánk az Isten országába való hívogatásra. Hívogassunk az Úrhoz embereket, használjuk ki a mai élet nyújtotta lehetőségeket. Ma még szabadon szólhat a hívogató szó.

Pál erőteljesen hangsúlyozza, hogy aki Krisztusban van, meghalt a törvénynek, és él Krisztusnak (Rm 7,1-13). Igen, mi már a feltámadott Krisztuséi vagyunk, és ennek meg kell látszania az életünkben. Már nem a bűnhöz, hanem Krisztushoz tartozunk. Ez azt is jelenti, hogy a Lélek általi új életben, a Lélek vezetésével szolgálunk Istennek. Az új élet tőlem nem telik, de Isten Lelke képessé tesz rá.

Az apostol világossá teszi, hogy Isten törvénye jó, mert Isten azt életre adta. Azért kaptuk, hogy általa segítsen, hogy jó úton járjunk, és hogy az ige védelmet jelentsen. Másrészt a törvény mutatja meg számunkra, mi a bűn, mi az, amit Isten rossznak lát. Törvény nélkül szabadosak leszünk, ha nincs mihez igazodnunk, akkor a világ megtéveszt, mert a világ számára mindaz, amit Isten rossznak mond, jó. Azonban ha belenézünk az ige tükrébe, meglátjuk kegyelemre szoruló életünket. Csakis Jézus Lényében ismerem fel, hogy kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. Péter apostol is Jézus Lényében látta meg igazi önmagát. Addig meg volt elégedve az életével, de Jézusban feltárult igazi személyisége, láthatóvá vált a kárhozatra méltó ember. Így láthatjuk meg mi is magunkat, és vegyük észre azt is, hogy nincs más segítség, csak egyedül Jézus.

Nem Isten okozza nekünk a rosszat, hanem a bűn, amire hallgatunk. Isten megmentésünkért cselekszik, de ezt meg kell látni és el kell fogadni. Ahogy a hatodik fejezet végén olvastuk: Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Isten örök életet kínál, ami Jézus által lehet a miénk. Csak egyedül Isten az, aki a javunkat akarja, sátán tör az életünkre, Isten a megmentésünkért fáradozik. Sokan hallgatnak a gonoszra, de mi figyeljünk az igére. Pál azt mondja, a törvény, Isten igéje jó. Az ördög gyakran az igét és vele Istent állítja be rossznak, Őt okolja általunk minden rosszért. Pedig sátán az embergyilkos, Jézus pedig az életét adta az emberért.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.