Krisztus jó illata

A

 menyasszonyból nem fogy ki a szó. Hömpölyög belőle a vőlegény dicsérete (Énekek 5,1-19). Én tudom így dicsérni az Urat? Tudok én így beszélni Róla, kiemelem Lénye szépségeit?  Uram, töltsd be szívemet, és add meg, hogy képes legyek Rólad beszélni. Semmi másban ne gyönyörködjem, csak egyedül Benned. Kiben gyönyörködsz? Ki vagy mi tölti be lényedet? Tele vagy az Úr szeretetével?

Ezen a napon is ilyen vágyakozással induljunk az Úr Jézus felé. Ő azt akarja, hogy keressük minden nap, vágyjunk Vele lenni, és akarjuk hallani szavát. Nincs nagyobb öröm, mint hallani az Urat, jó átélni, hogy nekem szól. Mert Ő vár, várja, hogy kinyissuk az igét, elcsendesítsük szívünket és figyeljünk Rá. Kész mindig szólni, Ő nem sértődik meg, nem fordul el tőlünk szótlanul, mert szavában élet van. Erre a szóra van szükségünk.

Benne van igénkben a ragaszkodás. A menyasszony ragaszkodik vőlegényéhez, hiányzik neki, szeretne mindig vele lenni. Az Úrtól kapott kapcsolatban megjelenik a ragaszkodás, a másik fontos számomra, nem tudok élni nélküle, hiányzik, ha nincs mellettem. Hiányzik-e még a társad, vagy már jól megszoktad, és nem számít, melletted van-e, vagy épp távol? Sokan épp annak örülnek, ha egy időre szabadok lehetnek a társuktól. Pedig a házasság szépsége, minél többet együtt lenni; akkor ismerhetjük meg igazán egymást, ha minél többet beszélgetünk és foglalkozunk egymással. Kérjük az Urat, újítsa meg szeretetünket, és adjon ilyen vágyakozást a másik után. Akarjunk minél többet együtt lenni. A házasság megújítója az Úr. Legyünk együtt az Úrral, beszéljünk Róla, olvassuk igéjét. Osszuk meg egymással, amit az Úr mondott nekünk. Jézus jelenléte gazdagít.

Pál apostol vallomását olvashatjuk, és nagyon jó vele találkozni, hiszen ő teljes szívével Krisztust szereti és szolgálja (2Kor 2,12-17). Vajon én is? Teljes szívem az Úré? Őt szolgálom mindenben? Tróászba is, mint ahogy mindenhová a Krisztus evangéliuma hirdetéséért érkezik Pál. Ez viszi őt előre, ez a küldetése, az élete. Vinni és továbbadni az életmentő evangéliumot. Mindenütt keresi az alkalmat az evangélium hirdetésére. Ő Krisztust akarja mindenkivel megismertetni. Mi visz előre? Mi adja a hajtóerőt a számomra? Jó, ha engem is Krisztus megismertetése visz előre, ha bárhol vagyok, az a vágyam és a célom, hogy Őrá mutassak, és a Tőle kapott jó hírt továbbadjam.

Nem erőszakkal, fanatikusan tör előre Pál, hanem mindig az Úrra bízza magát. Megvárja, hogy Jézus nyisson számára kaput. Ha Ő nem nyitja meg, akkor nem dörömböl rajta fölöslegesen, és nem is töri azt be. Tulajdonképpen ebben az igehirdetés titkára is bukkanunk, így közelítsük meg az igét, kérjük, hogy az Úr nyissa meg számunkra. Az élő hit az a kulcs, ami nyitja a Szentírást. Ha hiányzik a kulcs, nem jutunk a mélyére. Felületes ismerethez juthatunk, szétszedhetjük, az eredeti szavakat is boncolgathatjuk, de a lényege, az élő Krisztus nem tárul fel előttünk. Az Írás értelmét az Úr nyitja meg Szentlelke által, az őszinte hittel, belső szomjúsággal keresők előtt.

Pál szívébe tekinthetünk itt bele, meglátjuk, milyen fontos számára a lelki gyermek, a munkatárs. Hiába volt nyitott kapu, de mivel nem találkozott Titusszal, kész volt továbbmenni. Nem vakbuzgó az apostol, számára az élet nagyon fontos, a szolgálat miatt sem feledkezik meg azokról, akik közelebb állnak hozzá. Bizony, gyakran látni, hogy a szolgálat miatt kikerülnek szeretteink látókörünkből. A családtagjainkkal való beszélgetés, a feléjük megélt krisztusi hit is szolgálat.

Pál egy kinyílt lehetőségre nemet mond, hagyja másnak a munkát. Tanuljunk meg nemet mondani, lássuk meg, más is el tudja végezni, amit mi akartunk. Mert a személyes kapcsolat ápolása nagyon fontos. Pál a Titusszal való kapcsolatának mélyítését választotta.

Pálnak hála van a szívében. Mikor adtál utoljára hálát tiszta szívből az Úrnak? Ő meglátja, hogy Isten Krisztus ereje által ad győzelmet. Ezt jó így látni, a bűn, a gonosz felett soha nem boldogulunk saját erőből, mindig csak Jézus ereje vezet győzelemre. A saját erő oly kevés, de Krisztusban van erő, minden szolgálat, minden nehéz próba legyőzhető, az Ő ereje által. Soha ne magunkra építsünk, mert kudarcot vallunk. A mennybemenetel napján azt mondta tanítványainak, hogy majd kapnak erőt, amikor eljön a Szentlélek. Urunk a Szentlélek által adja meg a szükséges erőt.

Pál Krisztus ismeretének illatát viszi a világba. Az Ő ismeretét terjeszti, bármerre jár. Mindig Róla beszél, Őt mutatja be a megrekedt, kereső embernek. Isten ezt akarja, Krisztust ismertessem meg. Úgy szeretünk magunkról beszélni, megkísért, hogy még az igehirdetésben, a bizonyságtételben is mi vagyunk a fontosak, magunkról beszélünk. Pedig Róla kellene, arról, amit Jézus elvégzett bennem. Mert ennek van életformáló ereje. Az a lényeg, hogy mindig azt mondjam, amit Ő tett. Mutassak a Golgotára: nézzétek, ezt tette az Úr. És ha Rátekintesz, gyógyul az életed. Jézus lénye gyógyítja meg lelkünket, idegeinket.

Mert Krisztus Jézus jó illata vagyunk. Ha Krisztus bennem van, akkor valóban jó illat vagyok. Nélküle nem illatunk, hanem szagunk van. Illatos vagy szagos keresztyén vagyok-e? Engedjem, hogy az Ő jó illata terjedjen általam is.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.