Számot adni magamról

Á

rad az öröm Nehémiás könyvének ebből a fejezetéből (Neh 8,1-18). Örül az összegyülekezett nép Isten törvényének, tehát az örömük forrása az ige. Örvendezik-e a szívem, amikor kézbe veszem Isten igéjét, megvidámodik-e a szívem? Jelent-e többletet a Biblia, amikor elkezdem olvasni, más könyvekkel szemben? Örültek, mert felismerték, hogy a törvényt Isten adta. Kapcsolódjunk mi is bele az örvendezésbe, legyünk hálásak, amiért adott Bibliát az ember számára. Éljük át Isten jelenlétét, és amikor ez megtörténik, öröm lesz a szívemben. Öröm, mert aki szeret és akit én is szeretek, azzal öröm együtt lenni. Boldogság a szeretett személy közelében lenni, kezét megfogni, szavát hallani. Ilyen örömöt jelent az Úr közelsége. És ez megtapasztalható nehéz élethelyzetekben is. A Bibliát olvasva fájdalmak közepette, betegágyon, kimerülten is ott van az Úr.

A Bibliával kapcsolatban fontos, hogy nem elég olvasni, meg is kell érteni. Törekedjem erre, és ehhez biztosítsam a feltételeket. Azokat hívták egybe, akik megértették a felolvasott igét. Tehát azokat, akik beszélték a nyelvet. A bibliafordítás ezért fontos, az anyanyelvünkön értjük meg legjobban Isten szavát. Olyan Bibliát olvassunk, amit megértünk, aminek a szövege már az olvasás során is közérthető. Még így is szükségünk lehet néhány segítségre, ilyenek a rendszeres gyülekezeti alkalmak, és a Bibliához kiadott segédanyagok beszerzése.

Szakaszokra osztva olvasták az Úr könyvét, ezt is gyakorolhatjuk. Különféle bibliaolvasó vezérfonalak segítségével, vagy akár egyénileg. Kisebb szakaszokat olvassunk el, és gondoljuk végig, igyekezzünk elmélyülni benne, és megérteni, mit mond az Úr. Mit mond az Úr azoknak, akik először olvasták, és mit mond nekem? Mert mindig az a lényeg, mit mond az ige itt és most nekem, mai olvasónak, tanítványnak. De akkor kapok tiszta üzenetet, ha azt is tudom, mit üzent eredetileg Isten a népének, mi volt a mondanivaló akkor, amikor  a szerző leírta. Időt is szántak az igének, nap nap után olvasták. Az egész hét a Biblia ünnepe volt. Örvendeztek neki, Istennek és egymásnak. Az ige újít meg és szabadít fel örvendező életre, valóban megörvendezteti a szívet. Engedjük, hogy ma is átjárja lényünket, töltsünk vele minél több időt. 

Az igében látták meg a lombsátrak ünnepét is. Amiről rég elfeledkeztek, azt a bibliaolvasás során felfedezték. Mi is az ige szorgalmas és kitartó olvasása során ismerjük meg az Úr akaratát. És ha ez megtörténik, cselekedjük, igazítsuk hozzá életünket. Mert nem az a lényeg, hogyan éltünk eddig, milyen szokásaink alakultak ki, hanem ha meghalljuk az Úr akaratát, igazítsuk hozzá szokásainkat, hitéleti gyakorlatunkat. Ebben az időszakban jelenik meg a szószék vagy pulpitus is.

Pál apostol látja, hogy nem egyformán haladunk a hit útján (Rm 14,1-12). Vannak erősek és erőtlenek. Azonban az erősek segítsék az erőtlent. Bizony, bűnbánattal olvashatjuk ezt, mert gyakran az előrébb tartók kigúnyolják azt, aki lemaradt, aki még nem ott tart, mint ők. Pedig a gyengébb kigúnyolása, kinevetése, lenézése a világban elfogadott, de Isten országában nem. Az Úr Jézus nem mondta a sok bűnös és nyomorult, segítségre váró embernek, csak itt tartotok, még ilyenek vagytok, hanem lehajolt hozzájuk és felemelte őket.

A tanítványok is segítsék egymást. Tegyünk meg mindent, hogy a másik ember is hitben nagykorúvá váljon. Látnunk kell, hogy a fejlődés és a hitben való megmaradás is az Úr munkája. Akit Ő megment és kiemel a bűnből, azt is meg is tartja. Azt is megtartja, aki lassabban növekszik, aki előtt még nem világos minden. Ez vigasztaló a mi számunkra is, az Úrnak van hatalma arra, hogy megtartson a maga számára ebben az ingoványos világban. Nem engedi, hogy elvesszünk, bárhogyan háborogjon is a tenger. Ne félj! Ő megtart. Nem magunkat tartjuk meg, még a hitben erős sem, mindenkit a kegyelem tart fenn. Isten mentőöve a kegyelem. Csak a kegyelemben megerősödve maradhatunk meg a hitben, a keskeny úton, az örök életre.

A hit útján haladva mindig azt tegyük, amiről az igéből meggyőződtünk. Ne azért tegyünk meg valamit, mert ezt várják el, ezt szoktuk meg, hanem azért, mert tudom, hogy ez a helyes, ezt kéri az Úr. A hívő nem önmagának, hanem az Úrnak él. Vele lehetek élő kapcsolatban, és mindennap figyelem, mi a terve velem, mit akar, hogy cselekedjem.

Ne feledjük, hogy aki átadta az életét Krisztusnak, az az Övé, az Ő tulajdona. Így tehát mindenben az Ő neve dicsőségére éljünk. Életünk Őt szolgálja. Ne feledjük, hogy mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé, és ott magunkról adunk majd számot. Igen, Isten, amikor velem beszél, mindig az én történetemet akarja hallani. Nem arra vár, hogy másokról beszéljek, hanem magamról. Meséljem el Neki a saját élettörténetemet. Hogyan éltem meg az életem Nélküle, és mit jelentett, amikor megragadott a kegyelem. Ezt követően pedig miként élem meg tanítványságomat. Isten számára mindig az a személy a fontos, aki Előtte áll. Amikor bemegyek a belső szobámba, akkor én és az Úr vagyunk együtt, és Ő nekem akar örülni, az én dolgaimmal foglalkozni, és nem mással. Ha így teszünk, ha magunkról beszélünk Neki, és a szívünket kitárjuk Előtte, valóban megújulunk, feltöltődünk, és Isten országa atmoszférájával lépünk ki a világba. Tehát, csak a magunk történetéről beszéljünk. Gyakran megtörténik egy-egy lelkigondozói beszélgetés során, hogy másról kezd el beszélni a beszélgetést kérő személy, valaki olyanról, aki nincs jelen. Másról mindig könnyebb megnyilvánulni, mint magunkról, azonban amikor Isten előtt állunk, Ő a mi történetünket akarja hallani, és nem másokét. Figyeljünk erre oda, és magunkról beszéljünk Urunknak, és a válaszát is értsük és alkalmazzuk a saját életünkre.

Üres kézzel kell-e mennem?

1.

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.