A
|
z újabb
hazatérőket is arannyal, ezüsttel látja el az Úr (Ezsd 8,24-36). A király, népe
és a továbbra is ottmaradó zsidók önkéntes adományai ezek. Az Úr indította őket
a templom építésének a
támogatására. Mindenki úgy látta, jó
ügyet szolgál, és magától adott. Talán azért olyanok is voltak, akik nem akartak
lemaradni a többitől, és így szereztek jó pontot maguknak. Megdöbbentő, hogy még
mindig vannak zsidók, akik Babilonban élnek, nem akarnak hazamenni, de
adakoznak. Ezzel próbálják ellensúlyozni maradásukat, úgy vélik, az adakozással minden el van rendezve. Hányszor gondoljuk mi is, ha adunk az egyháznak, minden
rendben van. Azonban Isten a szívünket kéri és várja elsősorban, és nem a
pénzünket. Az adakozás mindig válasz Isten értem elvégzett munkájára, a hála
egyik kifejező formája. Anyagi javaimmal is megköszönöm az új életet, a
kegyelem megtapasztalása motivál, hálából és örvendező szívvel adok. Benne van
az is, hogy felismerem az Úr gazdagságát, és Jézusért már kész vagyok mindent
odaadni. A legnagyobb kincs számomra Jézus. Ha így gondoljuk, és mindennél
jobban igyekszünk megismerni Őt, az gyógyítólag hat. Az ige lelkileg gyógyít, felszabadít a
félelmek és aggodalmak alól. Vannak, akik azt mondják, nem tapasztalunk semmi
változást, nincs javulás, továbbra is gyötri őket a félelem és az aggodalom.
Miért van ez így? Ha elmegyünk az orvoshoz, kiírja a megfelelőnek gondolt
orvosságot, majd elmondja, hogyan is szedjük, és el is várja, hogy a megadott
rend szerint minden nap vegyük be az orvosságot. Ha nem így teszünk, ne várjuk a
gyógyulást. Ha nem hallgatok az orvos tanácsára, nem gyógyulok meg. Az ige
Isten orvossága az életünk számára, de csak akkor hat, ha élünk vele. Ha
naponta háromszor, de legalább kétszer kézbe vesszük és olvassuk, elvégzi a
maga munkáját. De ha nem élünk vele, ne várjunk gyógyulást.
A zarándokok megtapasztalták az Úr erejének oltalmát. Istenre bízták
magukat, és nem csalódtak, mert maga az Úr vonult velük és oltalmazta őket.
Szerencsésen megérkeztek katonai védelem és segítség nélkül. Bár mi is ilyen
bátran mennénk az Úrra tekintve, mernénk hinni, hogy az Úr jelenléte mindenre
elég, nem kell félni. Mert valóban úgy van, ahogy a zsoltáros írja: „Tollaival
betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem
kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban
lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól” (Zsolt 91,4-6).
Induljunk az Úr oltalma alatt hivatali dolgok intézésére, munkahelyünkre. Hadd
lássa mindenki, hogy az Úr a mi oltalmunk.
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, előbb pihentek. Az Úr által vezetettek is
elfáradnak, és szükségük van pihenésre. Ezt látta meg Ezsdrás. Jó, ha mi is meglátjuk,
amikor nekünk vagy a mellettünk lévőnek pihenésre van szüksége, és ezt
biztosítjuk is. A pihenés mélyíti
Istennel a kapcsolatot, és feltölt lelkileg-testileg új energiákkal. Az egyéni
pihenés után áldozatot mutatnak be Istennek. Megköszönik az oltalmat, a
vezetést, és együtt élik át az Úr kegyelmét és szeretetét. Fontos számukra az istentisztelet. Legyen meg
a mi életünkben is ez a ritmus: munka, pihenés, istentisztelet. A lelki
egészséghez ez elengedhetetlen.
A tegnap olvasottakat mi is hányszor tapasztaljuk: nem azt teszem, amit
szeretnék (Rm 8,1-17). Valamit meg kell csinálni, tudjuk is, de mégis ülünk tovább a tévé,
a számítógép vagy a játék előtt. Nincs
erőnk a jót tenni, nincs lehetőségünk nekifogni, mert a bűn erősen tart,
szinte kényszerít más elfoglaltságokra. Hív az Úr, de képtelenek vagyunk
elindulni a gyülekezetbe, mert mindig valami fontosabbá válik. Talán elkeseredünk, mások kétségbe esnek,
mert nem látnak kiutat, az ige azonban arról tesz bizonyságot: Van megoldás! Ne
keseregjünk, ne adjuk fel, van megoldás! És amit a Biblia megoldásként kínál, az kiállta az idők próbáját. Előttünk nagyon sokan megtapasztalták a szabadulást,
átélték Isten segítségét. Maga Pál apostol is azért ír, és azért vállal
rengeteg törődést, szenvedést, mert saját életében tapasztalta az evangélium
újjáformáló erejét.
Mi a megoldás? Az, amit az apostol ír: „Az élet Lelkének törvénye
megszabadított Krisztus Jézusban.” Ma is Jézus Krisztus által van
szabadulás. Forduljunk Hozzá, hívjuk bátran segítségül, mondhatnám, próbáljuk
ki. És aki őszintén kéri, az átéli, hogy az Úr megszabadít, mert Ő maga az élet. A
világ szépen becsomagolva kínálja azt, ami pusztít. Az egészségre káros anyagok
is szépen be vannak csomagolva, gyakran még reklámozzák is őket. Az Úr azonban
nem csomagol, hanem nyíltan kínálja az életet. Ő nem belőlünk akar élni, nem a
pénzünkre tart igényt, hanem a szívünket kéri. Azt akarja, hogy szabadok legyünk, és
szívből szeressük és szolgáljuk Őt.
Jézusnak meg kellett halni a szabadításért, nem volt más lehetőség, mert
a törvény és bármilyen nevelés képtelen megszabadítani. Az ember nem javul meg
nevelés által, nem válik bűntelenné, és ezt a mai világ is igazolja. Soha ennyi
tudásban nem volt része az embernek, azonban a bűn, a rossz dolgok nem szűntek
meg. Az ember szívéből nem veszett ki a gonosz, hanem inkább mélyült. Csak
Jézus vére tud megtisztítani. A megszabadított élet már Lélek szerint él, Isten
Lelke vezeti az ige által. Akiben a Lélek él, az már a Lélek, vagyis az Úr
dolgaira törekszik. Ahogyan élünk, ami a fontos számunkra, elárulja, ki a főnök: a test vagy a Lélek? Aki test szerint él, az a test dolgaira törekszik,
mindenben a test kívánsága vezérli. A testről, tehát a régi emberről azt mondja
az apostol, hogy nem tud engedelmeskedni Istennek. Így tehát ne a régi embert
toldozzuk, javítgassuk, hanem kérjük Isten Lelkét, szüljön új emberré. A régi természetünknek meg kell halni, hogy
teret kaphasson az új, a krisztusi természet.
Az újjászületett embert Isten Lelke vezérli, általa Isten fiaivá válunk.
Ez nagyon jó, elveszett, bűnös emberből Isten gyermeke lehetek. Mindez
kegyelem, nem az én érdemem, mert mit is hozhatok az Úr elé, összetört
szívemet, a bűneimet. Krisztusért azonban fiává fogad. Ez azt is jelenti, nem
vagyok árva, nem kell magányosan élni, van atyám, Akihez tartozok, Akit
bármikor segítségül hívhatok, Akire számíthatok. Kiáltsuk a Lélek által: Abbá,
Atyám! Ez örömteli kiáltás, a hosszú idő után hazataláló tékozló fiú kiáltása,
aki megtalálta az apját, akit ismét hazafogadtak.
A NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN
1.
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem.
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
2.
A bűn sarában élve lenn
A jóra lelkem képtelen.
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
3.
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem.
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
4.
Az életem üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy Akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése