Töltsd be rendeltetésed!

A

z ellenség megnehezíti az építők munkáját, de ezen ne csodálkozzunk, ez a dolga (Neh 4,1-17). A hívők dolga az építés, a gonoszé az akadályozás, a rombolás. Gyakran csodálkozunk, amikor támadást, akadályozást tapasztalunk. Sőt, félelmeink vannak, és elkeseredünk, kérdéssé válik, érdemes-e tovább végezni az Úr dolgát, küzdeni a gonosz ellen, vagy ragaszkodni az élethez?

Ebből a szakaszból azt látjuk, van ellenszer, mégpedig az imádság. Istenhez fordulhatunk és segítségét kérhetjük. Lám, még ilyen helyen is lehet imádkozni, törmelékhordás, kőművesmunka közben is a szívünk Istenhez emelkedhet. Nehémiás azt javasolja, ne a gondokkal, az ellenséggel foglalkozzanak, hanem mindig Istenre gondoljanak. Nem mindegy, mivel foglalkozunk gondolatban. Az ellenség erején meditálunk, és azt mondogatjuk, nincs értelme, úgy sem sikerül, vagy mindig az Úrra nézünk? Lássuk meg, hogy Isten hatalmas, erős, senki nem állhat meg Vele szemben. Ellenségei számára félelmetes az Isten. Azonban aki átélte kegyelmét, és Jézus által bűnbocsánatot nyert, az Isten gyermeke. Így azután, mint Édesatyámra tekinthetek, Atyám oltalmába rejtőzhetek. Bármilyen nehéz helyzettel nézzünk szembe, és fenyegessen az ellenség, mi ne rá nézzünk, gondoljunk mindig Urunkra, Aki sok támadást elszenvedett a gonosztól, még a kereszten is gyalázták, de Ő csak az Atyát látta. És a kezébe helyezte magát.

Az imádság mellett maguk mellé készítették fegyvereiket. Ima és fegyver. Nem azért, mert ők annyira harcolni akartak, de az ellenséget visszatartotta, ha azt látta, hogy fegyveresek építik a falat.  Isten a mi kezünkbe is ad fegyvert, a Bibliát. Tartsuk mindig kezünk ügyében, forgassuk, használjuk, nagy segítséget ad a mindennapok harcaiban. Gondolkodhatunk az igén, forgathatjuk szívünkben, csodálhatjuk az Úr tetteit. Ha látom az igében, mit tett Isten az Ő népe életében, múlik a félelem, megbátorodik a szívünk. Az igéről való gondolkodás közben Isten napi üzenetei is bátorítanak, erősítenek. Ha kezem és szívem közelében tartom az igét, nehéz döntések előtt is könnyebben meglátom Isten akaratát. Az imádság és az ige megmutatja, mit akar Isten, gyakran az ellenkezőjét annak, amit én tervezek, vagy amit én szeretnék. Itt már úgy látták, nem képesek folytatni a munkát, megrokkant az erő, és inkább abbahagyták volna. Azt javasolták nekik, adják fel, ám Isten imán keresztül kijelentette, hogy folytassák a munkát, mert ez az Ő akarata, és ők ezt komolyan vették. Visszatért mindenki a maga helyére. Igen, Isten akarata legtöbbször szemben áll a mi vágyunkkal, kényelmünkkel és minden elképzelésünkkel. Gyakran az Isten akarata, ami ellenkezik az én akaratommal.

Isten drága kegyelme az, hogy pogány és bűnös létemre Isten gyermeke lehetek - ez nem természetes (Rm 11,17-24). Igen, nem magától értetődő, hogy Isten utánam jön türelmes szeretetével, megkeres a mélységben, a bűn barlangjában, és kész onnan kiemelni. Istennek a bűnös megmentése nem kötelessége, hanem szeretetből teszi. Azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Ennek érdekében mindent meg is tesz.

Ezért azt kéri az apostol, hogy ne kérkedjünk, vagyis ne tartsuk magunkat különbnek, mert az üdvösségünk nem azért van, mert különbek vagyunk másnál, hanem az Úr kegyelmes munkája által. Izráel elesése által időt kaptunk Krisztus megismerésére. Éljünk vele. Mások elesése, bűnben való járása ne tegyen gőgössé, mert van keresztyén gőg is, hanem láttassa meg, Isten kegyelme tart meg. A szabaduláshoz és a megmaradáshoz is a kegyelemre, Isten munkájára van szükségem.

Ha nem maradok meg a kegyelemben, a Gazda kivághatja a mi fügefánkat is. A türelem Jézus munkájáért tart. Ő végezte el, hogy Isten még ad számunkra időt. Azért kapjuk, hogy megtérve Neki éljünk, gyümölcsöt teremjünk. Azért vagyunk a földön, hogy világítsunk, de ha nem teszünk ennek eleget, ha elbújunk a sötétségben, Isten kivághatja mai népét is. Azt jelenti ez, hogy eltűnhetnek keresztyénnek nevezett közösségek, felekezetek, de az egyház nem tűnik el. Isten élő, bizonyságtevő közösségeket akar, amelyek fő célja nem a kényelmes élet, a jólét, hanem a lélekmentés.

JÉZUS SZÓL, VILÁGÍTS

Jézus szól világíts szép ékesen,

Mint a kicsi lámpa, tisztán fényesen.

E bűnös világnak sötét éjjelén

Ki ki világítson a maga helyén.

Jézus szól: világíts, érettem égj,

Világosságomnak a visszfénye légy.

Tudja Ő, a földnek sötét éjjelén,

Ki világít híven a maga helyén.

Jézus szól: világíts magad körül,

Lásd a bűnbe, éjbe mennyi szív merül!

Boldog az a lámpa, mely kicsinyke kört,

Hová Isten tette, fényével betölt.

Isten áldásával.