Könyörülő Isten

A

z ige szavára válaszol a nép, készek életüket az Úr szavához igazítani (Ezsd 10,10-44). Nagy dolog ez, és komoly áldozattal jár. Amikor az Úr hív, mindig van valami, aminek le kell maradni, aminek változni kell, mert nem mehet úgy tovább, ahogy eddig. Kész vagyok vállalni Jézusért az ezzel járó áldozatot? Ezek az emberek Istent választották, és engedtek az Úr akaratának. Nem volt ez könnyű, de mégis megtették, mert szentül akartak élni, és világítani kívántak. Mindennél fontosabb az Úr akarata, a bűntől való szabadulás. Az eddigi életük során megtapasztalták, ha engedelmeskednek Istennek mindenben, akkor az életük jól fog alakulni, hiszen Isten jelenléte és az Ő áldása erre a garancia. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor harmonikus az Úrral a kapcsolatunk, amikor teljes szívből szeretjük, és azt tesszük, amit mond. Más részről pedig az Úr akaratának való engedelmesség szent, tiszta és értékes életet eredményez. Isten nem önkényúr, parancsait is a mi javunkra adja, törvényeit érdekünkben hozza. Ha megvizsgáljuk az ószövetségi törvényeket, azok mind segítik az életet és előre viszik. Nem Isten törvényében megy tönkre az életünk, hanem pont azért, mert azt figyelmen kívül hagyjuk.

Ezsdrás könyve az Ószövetséghez tartozik, ezért furcsa lehet a számunkra, azonban ha mi is úgy viszonyulnánk az igéhez, ahogyan ők tették, nagy megújulás fakadna belőle. Az első gyülekezetekről olvassuk, hogy szíven találta őket az ige, tehát nem csupán az értelmükig engedték, nem a felületig, hanem a szívükig. És ennek következménye volt, megbánták bűneiket, és szakítottak velük. Efézusban a régi életük okkult forrásait összehordták és elégették. Az odaszánt élet következményekkel jár, elsőként szakítok a bűnös életformámmal, nemet mondok azokra a bűnökre, amikben eddig éltem, mert már nem is vágyom utánuk, azt követően pedig egyre többet foglalkozom az igével. Keresem és kutatom az igazságot, mint a béreabeliek, és cselekszem azt. Amilyen komolyan vették az Úr szavát Ezsdrás életében, olyan komolyan kell vennünk nekünk is. Amíg nem Isten szava lesz számunkra az iránytű, amíg nem szabjuk hozzá életünket, nem lesz ébredés. Ezsdrás és kortársai gyakorlativá tették a hitüket, mi meg elméletet és szokást kreáltunk belőle. Pedig a Jézus-követés gyakorlat, Jézus élte az Atya akaratát, ment és cselekedett, áradt Belőle az élet, ami hit által környezetére is hatást gyakorolt.  Milyen hatást gyakorol a mi életünk környezetünkre? Történnek-e életváltozások, szabadulások, gyógyulások, megtérések?

Akkor is voltak, akik ellenálltak, és ma is vannak. De nem lehet, hogy ők határozzák meg életünket és az egyház életét. Aki nem akar az Úr nyomában járni, az menjen a sajátján, de mi ne őket kövessük, ne a világnak, a nem hívőknek akarjunk a kedvében járni, hanem mindig arra törekedjünk, hogy az Úrnak tetsszen az életünk, a szolgálatunk. Az egyház nem szolgáltatóközpont, nem azért van, hogy mindenkinek megfeleljen, hanem azért, hogy az evangéliumot hirdesse, Isten országa erejét megélje. Mert az evangélium ma is hat.

Olyan csodálatos az ige, „könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok”, mert azt üzeni, nem mi döntjük el, ki kap kegyelmet (Rm 9,14-33). Ahol mi azt mondanánk, nincs kegyelem, ott az Úr cselekszik. Pál nagyon jól tudta ezt, hisz gyilkos volt, féltek tőle a tanítványok, és egyikük sem gondolta, hogy Saulból Pál lesz valaha is. De Istennél nincs lehetetlen, megmutatta, hogy még egy Saul is új emberré lehet. Igen, Urunk számára nincs lehetetlen. Bár teljes szívvel hinnénk ezt. Ő azt az életet is meg tudja változtatni, amelyikről ezt nem feltételezzük. Azután gondoljunk saját életünkre - hányan nem gondolták valamikor, talán mi magunk sem, hogy egyszer az Úr gyermekei és szolgái leszünk.

Ez a vers ma is azt jelzi, hogy a kegyelem nem a mi munkánk, nem mi rendelkezünk vele, és Isten megkönyörül még a kereszten lévő gonosztevőn is, ha Hozzá kiált. Nem Istenen múlik, mert Ő minden megtett értünk. Rajtunk áll, keressük-e Őt? Igen, nekem kell meglátni kegyelemre szoruló állapotomat. A fáraó isten akart lenni, Ő nem akart erről lemondani, és így nem látta magát elveszett bűnösnek. A probléma mindig ez, nem akarunk a saját magunk által épített trónról leszállni. A fáraó maga utasította el az Úr kegyelmét, ő fáraó, neki nincs szüksége Isten kegyelmére. Ugye te másképp látod, felismerted már, hogy igenis, szükséged van Isten jelenlétére, Krisztusra, mert Nélküle elveszett ember vagy? Olyan jó, hogy Ő könyörülő Úr, ha bűnbánattal jövünk, megbocsát, és új életet kezdhetünk.

Azt is jó olvasni, hogy az Úr olyan, mint egy fazekas, kézbe vesz és formál. Kétségeink ne legyenek, Ő mindig és mindenkiből a legjobbat akarja kihozni. Ha a tanítványok nem bízzák magukat a kezére, vajon ma tudnánk róluk? Annyi ember megismerte volna munkájukat? Valószínűleg nem. Maguktól halászok, vámszedők vagy más foglalkozású emberek maradtak volna, akik néhány évtizeddel később eltűnnek az ismeretlenség süllyesztőjében. De az Úr kézbe vette őket, és apostolaivá, nagyköveteivé alakította őket. Engedd, hogy formáljon, és bízd Rá, mit hoz ki belőled. Ne te mond meg, mit alkosson, hanem hagyd Őt dolgozni, és bízd Rá magad. Hidd el, Ő jobbat hoz ki belőled, mint amire te képes vagy.

Hitből vagy cselekedetekből. Mi  a különbség? A cselekedetek által az ember maga akar megfelelni Istennek, maga akar eredményt elérni. A hitből való élet pedig hagyja az Urat munkálkodni, és engedi, hogy hozza ki az életéből azt, amit akar.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.