Immánuel: Töröld ki a sértődést

sodálatos könyv az Énekek Éneke, megmutatja, milyen is az, amikor valakit igazán szeretünk (Énekek 3,1-11). Nehezen tudunk nélküle meglenni, vágyakozunk utána. Fel kell tenni a kérdést: szereti-e az én lelkem az Urat? Szeretem-e így, van-e ilyen nyugtalan vágyakozás Utána? Képes éjjel is felkelni, csakhogy megkeresse szerelmét. Így vágyakozom-e az Úr, az Ő igéje után? Ha nem érkeztem reggel csendességet tartani, keresem-e az első adott pillanatot, hogy Vele legyek? Emberek után tudunk törekedni, mindent félbehagyunk egy találkozásért, égeti-e az ige utáni vágyakozás így a lelkemet?

Addig keress, amíg meg nem találod. Ne add fel, ne hagyd abba, hanem menj, amíg nem találkozol Vele. Járj tovább az alkalmakra, hallgasd az igét, és otthon is vedd kézbe, olvasd, és eljön az idő, amikor az ige megszólít. Legyen benned kitartás, mert aki keres, az talál. Az Úr nem zárkózik el senki elől, aki őszintén és igazán keresi.

Megtalálni azt, akit szeretünk, csodálatos dolog. Milyen csodálatos, és mennyire nem hasonlítható máshoz, amikor a Megváltót találjuk meg. Micsoda öröm és lelkesedés vitte Andrást Péterhez, és mondta, megtaláltuk a Messiást. Nagy dolog, amikor megtalálja kereső szívem az Urat. Mert Őbenne találom meg lelkem békességét. Semmi nem ad békességet, nem elégít meg, csak Ő. Próbálkozhatunk bármivel, hosszútávon üres marad a szív. Amit a világ ígér, az nagyon hamar fényét veszti, és rádöbbenünk, hogy hiábavalóság. Az igazi érték Krisztusban érkezik meg az életünkbe. A kegyelem átélése örök élmény, hisz általa Isten országa polgárává válok. Egy halálraítélt bűnös életet nyer. Ha pedig tudom, hogy azért lehetek szabad, mert Jézus a helyemre ment a kereszten, véghetetlen hála tölti be a szívemet.

Az apostol a korinthusiak hitének a munkatársa, örül növekedésüknek (2Kor 1,23-2,4). Nem kézileg akarja őket irányítani. Jó ezt látni, Pál nem uralkodik a gyülekezetek felett, hanem segíti őket a hitben. Nem ő gazda, hanem az Úr Jézus. Ezt mindig szem előtt kell tartani, Jézus a gyülekezetek, a hívő emberek feje. Nem arra van szükség, hogy irányítsuk, hanem hogy segítsük egymást. Az a cél, hogy lelkileg felnőttekké, önállóan dönteni tudó hívőkké váljunk. A tanítvány élő kapcsolatban van az Úrral, így maga ismerheti fel, mit akar Jézus az életével.

Pál látja, hogy szilárdan állnak a hitben. Tehát egyedül is képesek hitben járni és előre haladni. Jó ezt olvasni - én szilárd vagyok-e a hitemben? Tudom-e, kiben hiszek? Vagy még bizonytalan vagyok? Az igét olvasva erősödhet meg a hitem, ismerhetem meg egyre jobban Megváltómat.

Elhatározta az apostol, hogy nem akar szomorúsággal hozzájuk menni. Vagyis inkább ír, és levélben igyekszik rendezni a dolgokat. Bízik abban, hogy az írás megteszi hatását, és megoldják a problémákat. Az apostol segítséget nyújt a levél által az önálló problémamegoldáshoz. Így a hívő embernek önállóan, az igére építve és ahhoz igazodva, magának kell megtalálnia a válaszokat.

Aggódó szívvel készült ez a levél. Amint a szülő aggódik gyermekéért, úgy aggódik az apostol lelki gyermekeiért. Miért? Mert a gonosz közéjük furakodott, támad, és Pál azt akarja, hogy mindenki győzzön a gonosz felett. Azonban sátán elváltoztatja magát, így nehéz felismerni. Gyakran idéz a Bibliából, és ha így jön felénk, akkor csak a jó bibliaismerettel rendelkezők jönnek rá a csúsztatásra. Mert igével mindent lehet igazolni, és bizony, sűrűn megtesszük, ám az ige nem igazol mindent. Így azután aki élő kapcsolatban van az Úr Jézus Krisztussal, az felismeri a megtévesztést, és el tudja azt utasítani. Néha azért nehéz ezt megtenni, mert akik a gonosz torzítását helyesnek fogadják el, mindig többen vannak, nyomást gyakorolnak arra, aki lát, aki helyesen ismeri az igét. És amikor kisebbségbe kerülünk a véleményünkkel, olyan könnyen feladjuk.

Az is lényeges, hogy lássák meg, a keményebb üzenet is érdekükben íródik, és nem ellenükre. Azonban úgy tűnik, már akkor is divat volt a sértődés. Pedig Isten gyermekei szótárában ennek a kifejezésnek nincs helye. És mégis, amikor az igehirdetés olyat mond, ami érint minket, megsértődünk. De hát mit mondjon az ige, ha nem a valóságot? Azért mondja, mert Isten a bűnt nem tűri, a bűnöst azonban szereti, és bűnbánatra akar juttatni. Amikor az ige megszólít, akkor Isten segíteni akar a rendezésben, a megtisztulásban. Az Úr nem elkendőzni, hanem megbocsátani akarja a vétket, és abban segít, hogy megszabaduljunk tőle.

A feddésben is lássuk meg a felénk irányuló szeretetet. Ne legyünk olyanok, mint a kisgyermek, aki, ha megszidják, duzzogva mondja: engem nem szeretnek. A Jel 3,19-ben olvassuk az Úr kijelentését: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: Légy buzgó tehát és térj meg!”. A fenyítés célja a megtérés.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.