E
|
lkészült a
városfal, a nép pedig örvendezik Isten előtt (Neh 12,1-47). Felavatási ünnepség
keretében élik meg örömüket és adnak hálát az Úrnak. Nem magukat dicsérik, nem
emberek kapnak kitüntetést a kiváló munkáért, hanem mindenki az Urat
magasztalja. Tudják, hogy Ő hozta haza engedetlen népét a fogságból, és Ő tette
képessé Izráelt a munka elvégzésére. Hányszor félbeszakadt az építés, mert az
ellenség közbelépett, mégsem maradt annyiban, mert az Úr cselekedett,
megmutatta hatalmát, dicsőségét, elhárította az akadályokat, meglátták: az ő Istenük Babilóniában is Úr.
Álljunk meg mi is örvendező és hálás szívvel az Úr előtt, mert Ő
egyengeti utunkat. A sikereink nem a mi munkánk, hanem az Ő kegyelmének és
áldásának eredménye. Hányszor adnánk már fel még az életet is belefáradva
mindenbe. Csüggedten ülünk egy helyben, és fogalmunk sincs, hogyan tovább. Elmegyünk az orvoshoz, szedjük gyógyszereinket, de nem vagyunk jobban, egyre
mélyebbre húz a szürkeség, a kilátástalanság. Mit tegyünk? Ne hagyd magad elsüllyedni, hanem kezdd el dicsérni az Urat,
énekelj Istennek, ott, ahol és amiben vagy. Dicsérd Őt azért, hogy most is ott
van melletted, nem hagy magadra, és mindent megtesz, hogy kiemeljen a mélyből és
talpra állítson. Az Úr dicsérete, a hálaadás közben gyógyulunk, a szívünkbe árad
Isten világossága, közel kerülünk Lényéhez, hiszen maga az Úr Jézus mondta,
hogy amikor bevonulunk belső szobánkba, átéljük Isten jelenlétét. Az Ő
jelenléte pedig gyógyít. Ezért keresd Őt ma is, olvasd az igét, engedd, hogy
átjárja szíved, és akkor gyógyulsz belül, a lényedben. Isten közelsége jó, mert lecsillapítja
indulatainkat, megnyugtatja idegrendszerünket. Csak Istennél csendesedik el a
lelkünk.
Az ünnepségre készülve felkeresték a lévitákat, és elvitték őket Jeruzsálembe.
Nem hagyják ki őket, mert ott a helyük, és az énekes dicsőítés a feladatuk. Ott kellett volna maguktól lenniük,
szolgálatból, de mégsem voltak ott. Ezért utánuk mennek. Nem hagyják ki őket, felkeresik a távol maradókat,
átbeszélik a dolgokat. A személyes kapcsolat, a beszélgetés szünteti meg a
félreértést, a problémát. Menjünk utána annak, aki elmaradt, aki nincs ott a
gyülekezet közösségében.
Miért nem mentek maguktól? Talán úgy gondolták, nincs rájuk Jeruzsálemben
szükség. Ők a maguk helyén is elvannak. A nép azonban kifejezte, hogy szükség van
rájuk. Az Istent dicsőítő kórusból ne hiányozzon senki. Dicsérjük együtt az
Urat, magasztaljuk szent nevét, kegyelméért, irgalmasságáért, mindazért, amit
értünk a Golgotán tett. Minden reggel dicsérjük Őt, hiszen jó, hogy Vele
kezdhetjük napunkat, Ő várja gyermekeit, kíváncsi életünkre, hallani akarja
terveinket, és várja, hogy kérdezzük meg Őt. Uram, Jézus, ez a Te terved is, ezt Te is így akarod? Mennyi békességben,
megértésben, örömben lenne részünk, ha mindig kérdeznénk Őt.
Nemcsak örvendező éneklés, hanem felajánlás is volt. Hálából ajándékot
ajánlottak fel az Úrnak, ez azt jelenti, hogy magukat, a szívüket is odaadták.
Nemcsak a hangjuk, hanem az egész életük az Urat szolgálta. Az Urat csak teljes
szívből lehet követni és szolgálni. Félszívű követés nincs, mert az nem
követés. Odaszántam már egész valómat és mindemet az Úrnak, kimondtam már: Uram, itt vagyok, rendelkezz velem? Az odaszánás magával hozza az Úr szerinti
életet. Figyeljük Jézust, hogyan élt, és kövessük mindenben. Micsoda
földrengést is hozna, ha Isten Lelke által elkezdenénk úgy élni, ahogyan az Úr
élt. Pedig ennek kellene a célnak lenni, erre is vagyunk elhívva. Az első
gyülekezet tagjainak az élete is radikális változást mutatott a korábbi
életükhöz és kortársaik életviteléhez mérve. Hol tartok én? Élet vagy csak
formalitás a hitem?
Végére érünk az életeket újjáformáló, sok hatást kifejtő római levélnek (Rm 16,1-16).
Marad-e bennünk valami? Elvégzett-e ez a levél valami újat, adott-e új látást,
reményt, békességet? Mert ez a levél Krisztusra mutat, Általa van békességünk,
ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?
A levél végén üdvözleteket vet papírra Pál. Sok hívő
testvért ismer, akik Rómába tartanak, vagy már ott élnek, és hirdetik a
Krisztust. Mindenki számára van jó szava, biztat, bátorít, kiemeli hitüket,
szolgálatkészségüket, és a római közösség befogadó szeretetére bízza őket. Jól
lássuk: a befogadás nem általános érvényű, nem mindenkit fogadtak be, hanem a
Krisztusban testvért, aki szolgál is.
Vannak Pál rokonai között, akik előbb jutottak hitre Jézus Krisztusban,
mint ő. És itt is meglátjuk, hogy nem egy vallást alakítottak ki, amely a maga
újszerűségével beszippantott embereket, új lehetőségeket feltárva előttük, mint
a társadalmi megújulás egy formáját. A gyülekezetbe azok tartoztak, akik
megismerték a názáreti Jézusban a Krisztust. Rádöbbentek, hogy Ő a várva várt
Messiás. Amikor ez megtörtént, keresték
egymás közösségét, mert vágyakoztak egyre jobban megismerni Jézust. Tehát az a
kérdés: hitre jutottam-e már Krisztusban? Élő hitem van-e, aki számára Jézus a
feltámadott Isten Fia? Élő Úr, Aki megvásárolt atyáimtól örökölt hiábavaló
életmódomból, és ezért örömmel és hálás szívvel követem Őt.
Azt is látjuk, hogy akkor sem jutott mindenki hitre egy családban, egy
háznépben. Nárcisszus háza népéből
azokat köszönti, akik az Úrban hisznek. Tehát nem egyszerre hisz mindenki, és
aki még nem a Krisztusé, azt nem köszönti, mert az talán azt jelentené, hogy egyetért pogány életvitelével. Ez a köszöntés azt is üzeni, hogy ennél a háznál házi
gyülekezet működött. Megnyitották szívüket és házuk ajtaját is az Úr előtt és
egymás előtt. Jó volt együtt lenniük, hallgatni az Úr igéjét.
Adjatok hálát az Istennek
1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek
dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit,
melyeket tött!
2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok
szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az
Úrról emlékeznek!
3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok
dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából
jöttek!
4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok
tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek
volt ez országban.
5. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy
gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák
parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése