Az Úr munkálkodik

A

rtahsasztá király levélben engedélyezi a munka folytatását (Ezsd 7,11-26). Királyok királyának mondja magát, ezzel jelzi, a földön ő a legnagyobb uralkodó, feje minden meghódított királynak. Mennyire emberi ez, úgy gondolja, nála nincs nagyobb uralkodó, a földnek ő az egyedüli ura. Hányan gondolkodnak hasonlóan, úgy vélik, nincs náluk nagyobb tekintély, családban, munkahelyen vagy egy ország életében. Ez azonban balga gondolkodás, mert Isten felette is uralkodik. Igaz, ő a menny Istenének titulálja, ezzel a mennybe helyezi, és úgy véli, csak ott érvényesül a hatalma, a földön ő, Artahsasztá az egyedüli úr. Azonban nem így van, Isten ennek a világnak is ura, nem lehet Őt csupán a mennyre, a láthatatlan világra korlátozni, Úr Ő mindenek felett, akkor is, ha vannak kiskirályok, akik minden hatalmat a maguk számára igényelnek.

Artahsasztá engedélyt ad azoknak, akik haza akarnak térni, nem is veszi észre, hogy azért ad engedélyt, mert Isten így akarja. A királyok királya is engedelmeskedik a királyok Királyának. Az Úr alázatra tanít, rámutat, Ő ott van életünk mögött, és a legnagyobb vezető is az Ő eszköze. A világ első számú vezetője sem tehet meg dolgokat, ha Isten nem engedélyezi számára. Az Úr Jézus ezt mondja Pilátusnak, amikor henceg a hatalmával: semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha nem fentről adatott volna meg neked.

Az otthon lévő, templomot építő nép szíve tele van félelemmel, el sem tudják képzelni, miként folytathatnák a munkát. Úgy vélik rosszul, áll az ügyük, és mégsem, mert az Úr munkálkodik. A király engedélyt ad az újabb hazatérésre, és támogatást is küld. Mit tettek a jeruzsálemi zsidók mindezért? Semmit, csak rábízták magukat az Úrra. Megvallották hitüket, és a többit Istenre bízták, az Úr pedig csodásan működik, mert az ellenségekből segítők lesznek. Szívből vagy színből, de segíteniük kell. És mit tett a gyülekezet Jeruzsálemben és Damaszkuszban, amikor Saul öldökléstől lihegett? Az Úr elé borult és imádkozott. Ez a mi lehetőségünk, az Úr elé járulhatunk életünk minden kérdésével, és amit elmondunk, azt bízzuk Rá.

Amíg Ezsdrás megérkezett Jeruzsálembe, egy hosszabb idő telt el, és ez alatt türelmesen vártak, mert Isten válasza nem mindig érkezik meg azonnal. Legyünk türelemmel, és várjuk ki mindig a választ. Ezsdrást a király felhatalmazza Isten törvényének tanítására, az lesz a feladata, hogy aki még nem ismeri, azt tanítsák meg rá. Isten igéjét meg kell ismerni, az nem csupán egy régi nép története, hanem az élő Isten kijelentése, ebből tudjuk meg, mi az akarata, mi a terve életünkkel. A Bibliát azért kapjuk, hogy éljük; nem igehirdetési kézikönyv, hanem gyakorlati útmutató az Isten szerinti életre. Az Úr segítséget, útmutatót ad a kezünkbe, ha komolyan vesszük, nem tévedünk el az élet országútján.

Pál apostol felszólítja a hívőket, hogy ne uralkodjék a bűn testükben, vagyis mondjanak rá nemet (Rm 6,12-23). Már nem a bűn az uralkodó, hanem Jézus Krisztus. Amíg nem ismertük Őt, a gonosz uralkodott felettünk, uralmát a testünkön keresztül gyakorolta, ajánlatait szépen becsomagolta, kívánatossá tette. A bűnös ember nem képes nemet mondani a kívánságra, a bűnre, de aki Krisztusban újjászületett, képessé válik rá.

Az apostol rámutat, rajtunk múlik, kinek adjuk át magunkat: Istennek vagy a bűnnek. Az Úr várja, hogy Rábízzuk magunkat, az Ő kezébe tegyük életünket, az Ő szolgálatába álljunk. Ma még át lehet állni Jézus táborába, tagjainkat pedig állítsuk az Ő szolgálatába. Eddig a bűn parancsolt, azt tettük, amit Ő akart, azonban most már az Úr kezében képessé válunk a jó cselekvésére. Mert a tanítványok már a kegyelem uralma alatt élnek, és ez sokkal jobb. Az Úr kegyelme szűkölködő életre segít.

Egykor a bűn szolgái voltatok, mondja az apostol, tehát ők sem különbek, mint a többi ember. A bűn szolgálatában álltak, de a befogadott ige által Jézus tanítványaivá lettek. Nem a maguk erejéből kerültek ki a bűn szolgálatából, hanem az Úr Jézus szabadítása által. Mi nem tudjuk a bűn rabigáját letörni, erre egyedül Jézus képes, Ő a szabadító. Elmondhatom-e, hogy voltam a bűn szolgája, ez már múlt a számomra, és most már szabad vagyok? Ha még nem látom világosan a múltamat és a jelenemet, a bűnben vagyok, mert különbség van a régi és az új élet között.

A régi élet zsoldja, fizetsége a halál. A bűn mindig halállal fizet, még ha nem is látszik ez előre. Szépnek és jónak tünteti fel kínálatát, és gyakran csak évek múlva derül ki, hogy hazudott a sátán, becsapott, és nem áldást adott, hanem pusztulást. A bűn útja mindig a pusztuláson keresztül a halálba tart.

Isten azonban megkönyörült rajtunk, ajándékot kínál, mégpedig az örök életet. Igen, ez nem érdem, hanem Isten ajándéka, amit Jézus Krisztus szerzett meg a számunkra. Az örök élet csakis Jézus Krisztusban lehet a miénk, ez az ajándék Jézussal együtt érkezik meg az életünkbe. Akinek nem kell Jézus, az a kegyelmet és az örök életet sem tapasztalja meg.

Igéje szól, Igéje hív

1. Igéje szól, Igéje hív. Szívünkben kétséget csöndesít.

Refrén: Kegyelme kész, áldása vár. Tárd ki a szíved ó tárd ki már.

2. Igéje szól, Igéje hív. Urunkat követni megtanít. Refr Kegyelme..

3. Igéje szól, Igéje hív. Nagy és szent munkára lelkesít. Refr: Kegyelme

4. Igéje szól, Igéje hív. Mondjon hát hálát a száj, s a szív. Refrén: Kegyelme kész…

Isten áldásával.