Kövesd a Pásztort!

A

z építkezés áldozattal járt, a férfiak a városfalon dolgoztak, így elmaradtak az otthoni munkákkal (Neh 5,1-7,3). Ezáltal nehezebbé vált a megélhetés, és ez zúgolódást váltott ki. Elfeledkeztek az otthoniakról, és voltak, akiknek az életben maradásért zálogba kellett adni ingatlanaikat. És szomorú, hogy akadtak, akik ezt kihasználták, kiszipolyozták az egyre elszegényedő embereket. Segítség helyett jó alkalmat láttak vagyonuk gyarapítására. Ilyenek vagyunk, mások bajából igyekszünk magunknak előnyt kovácsolni. Nagyon szomorú ez, amikor nem segítünk, hanem még lejjebb taszítjuk a nyomorultat. Már rabszolgának is eladták gyermekeiket a túlélés érdekében, és nem megakadályozta ezt Isten népe, hanem még ők vásárolták meg ezeket a fiatalokat. Döbbenet, Isten népe a saját fiait teszi rabszolgává. Nagy lelki mélység ez. És az is, amikor az egyháznak sem érték az emberi élet, csak a hasznot keresi a másikban, azt nézi, hogyan lehet több pénzt kihúzni belőle. Gyakran egymásban sem látunk mást, mint anyagi előmenetelünk biztosítóját. Pedig több az élet, mondja az Úr Jézus. Bár komolyan vennénk ezt. De ahhoz nekünk is át kell élni az Úr kegyelmét.

Nehémiás megmondta az elöljáróknak, hogy nem helyes, amit tesznek. Az egyik üzenete ennek az, hogy Nehémiás felismeri, a már kialakult és megszokott gyakorlat nem helyes. Honnan tudja? A Bibliából. Beletekintett Isten törvényébe, és meglátta, ez nem Isten akarata szerint való. Mert mi csak a hasznot tarjuk szem előtt, de Isten számára az ember élete nagyobb érték, és fontosabb minden földi kincsnél. Bűnös az a vagyon vagy érvényesülés, ami mások kárára történt, amibe életek rokkantak bele.

Az üzenet másik része pedig ez: Nehámiás ezt meg merte mondani. Vállalta a vezetők előtt, és nem törődött a következményekkel. Merem-e én mindig vállalni Isten akaratát? Meg merem-e mondani nálam előkelőbb embereknek is? A vezetők megígérték, hogy rendezik a dolgokat, visszaadják a jogtalanul elvett javakat.

Nehémiás nem úrként élt a nép között, hanem alázatosan, élete példa volt mások előtt. Lemondott a helytartónak járó jövedelemről. Nem terhelte népét, hanem teljes erejével a szolgálatra koncentrált. Az ellenség végig támadta és mindent megtett elpusztítása érdekében, de Nehémiás nem rájuk figyelt, nem engedte a félelmet érvényesülni, hanem az Úrra figyelt. Amikor fenyegetik, életére törnek, ő az Úrhoz fordul, azt kéri: „Azért te erősíts engem!”. Istentől kér erőt és segítséget. Nem könnyű a folyamatos lejáratás, támadás, életveszély közepette is az Úrra és a munkára összpontosítani. Azonban Nehémiás tisztában volt Isten jelenlétével. Tudta, hogy itt van, és ők az Úr ügyében járnak el. A jelenlévő Úr ad erőt feladataink további végzésére. Olyan könnyen el lehet csüggedni, szívünkre tör a hiábavalóság, az értelmetlenség érzése, ám ha az Úrhoz fordulok, Ő megerősít. Azaz, képessé tesz a tovább haladásra. Nagyon fontos a meggyőződés: Isten hívott el a szolgálatra, Ő bízott meg ezzel a feladattal, Neki szolgálok. Ha ez nincs, elbátortalanodok.

Az építkezés nehéz és zsúfolt napijaiban is lelkileg frissen tartotta magát Nehémis. Ennek köszönhető a felismerési készség. Meglátja a hamis prófétát, a hamis ügy szolgálóit. Az Úrral való élő kapcsolat, az ige rendszeres olvasása által marad frissen a hitünk. Ha nem élünk az igével, nem keressük Urunkat, megtéveszthetőkké válunk. Az ige ragyogtatja fel előttünk az Úr lényét, és ha jól ismerjük Őt, nem fásulunk el, és megtéveszteni sem lehet. Az Úr Jézus arról beszélt, hogy az Ő juhai megismerik a pásztor hangját, és követik, a bérest azonban nem követik, hanem elutasítják. Aki ismeri a Pásztor hangját, felismeri a béresét is, és akkor ellent tud mondani neki. Ismerjük meg minél jobban Urunk hangját, amely az igén keresztül szól hozzánk. Gyakoroljuk magunkat e hang felismerésében. Mert a gonosz gyakran elváltoztatja magát, összekeveri mondandóját a Biblia szavaival, idézeteket használ az igéből, de a juhok kiszűrik, és nem hallgatnak rá. Figyeljünk mindig az Úr szavára.

Nagyon vigasztaló és megerősítő az Úr szava: „Megbánhatatlanok az Isten ajándékai, és az ő elhívása” (Rm 11,25-12,21). Nagyon nagy erőforrás ez, mert milyen hamar elcsüggedünk, úgy látjuk, Isten megbánta elhívását, vagy visszavonta. Hányszor legszívesebben abbahagynánk, de nem lehet. Nem lehet és nem érdemes feladni, mert az ördög becsap, Isten nem bánta meg, kudarcaink ellenére sem, hogy megajándékozott kegyelmével, és elhívott Krisztusban a szolgálatra. Mi olyan gyorsan megbánjuk, amikor bízunk valakiben, de Isten nem, Ő nem bánta meg döntését, hanem mindent megtesz azért, hogy végigsegítsen minket az úton. A bűnbánatra, bocsánatkérésre, a meghallásra már nem vagyunk olyan gyorsak. Csak a sértődésre, a kapcsolat felbontására, a törlesztésre. Legyen ez a vigasztalásunk, Isten nem bánta meg elhívásunkat, mindent megad, hogy ezt be tudjuk tölteni. Ha kudarcérzéseink támadnak, ne arra gondoljunk, hogy nem megy ez nekünk, hanem erősödjünk meg abban a bizonyosságban, hogy Ő továbbra is számít rám. Ő nem vonja vissza a megbízatást, hanem képessé tesz a folytatásra. Urunk sem lépett vissza, hanem elment egészen a keresztig.

Pál szíve tele van dicsőítéssel, bár az én szívem is így tele lenne. Pedig van miért dicsőíteni az Urat. Az Ő gazdagsága kiapadhatatlan, mélységei feltárhatatlanok, hiszen évezredek óta élnek belőle az emberek, de nincs szintváltozás. Az apadás legkisebb jelét sem lehet érzékelni. Világunkban, amit elkezdünk használni, az fogy, és előbb-utóbb, ha nem pótolják, el is fogy. De Isten gazdagsága, Lénye mélysége soha nem fogy ki. Ahhoz, hogy igazán megismerjük, le kell ereszkednünk az ige mélységeibe. Csak ezáltal kerülünk egyre közelebb Hozzá. Nem azért vagy üres, mert nincs szava az Úrnak. Valami más a probléma. Szánj időt az igére, az Úrra. Keresd Őt tovább, mélyülj el az igében, és feltör a mélyből az élő víz, ami megújít.

Pál szerint nagyon fontos, hogy Istennek szánjuk oda magunkat. Minden nap kezdődjön ezzel az odaszánással: Uram, Téged akarlak ma is szolgálni, és ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te. Az Úrnak odaszánt élet nem szétszórt, kapkodó, hanem nyugodt, mert Ő vezet. Az odaszánt élet békességet sugároz, mert az Úr békéje tölti be a szívét. Ne igazodjatok a világhoz - nagy kísértés ez, hiszen mindig igazodni akarunk, de most azt kéri az apostol, ha igazodunk, Isten akaratához igazodjunk, ne az emberekhez, ne ehhez a világhoz. A világhoz való igazodás kimerít, felmorzsolja erőnket, teljesen kizsigerel. Isten nem akar kizsákmányolni, azt akarja, hogy országa ritmusa szerint éljünk. Ha így teszünk, megtapasztaljuk azt a csodálatos harmóniát, ami ebben az országban jelen van.

Ismerjük fel a test, az egy test szolgálatának lehetőségét és örömét. Krisztus testében mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. Nincs értéktelen vagy kevésbé jelentős tag. Mindenki fontos és hasznos a maga helyén. És ez a lényeg, ismerjem fel, hol a helyem a testben, és azt örömmel vállaljam. Ne ott akarjak megfelelni, ahová nem helyezett az Úr. A láb nem fül, és hiába próbál hallani, nem fog neki sikerülni. De ha nem látja el a feladatát lábként, a test mozdulatlan marad. Lehet, hogy azért zavaros gyakran a közösségi életünk, mert mindenki valahol máshol akar megfelelni, és nem a maga helyén.

Tegyük, amit az Úr mond, mert erre képessé is tesz. Ne engedjük, hogy a rossz legyőzzön, hanem inkább tegyünk meg mindent, hogy mi győzzük le a rosszat a jóval. Ne mi alkalmazkodjunk a világhoz, hanem vállaljuk és éljük meg bátran az Isten szerinti jó életet, a krisztusi életformát.

 AMEDDIG JÉZUS ÉL

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.