Ezután is megszabadít

S

alamon énekét olvassuk a mai naptól kezdve (Énekek 1,1-17). Az első fejezetben leírja a szeretett személy utáni ellenállhatatlan vágyakozást. Nem tud nélküle távol lenni élni, és nagyon vágyakozik utána. Senki nem mondja, hogy keresse a szeretett lényt, magától indul utána, mert találkozni akar vele. Vele szeretne lenni, mert jó közelében tartózkodni, látni őt, beszélni vele.

Most, amikor csendességet tartunk, gondoljuk végig: így szeretjük-e Jézust? Ilyen vágy tölti-e be a szívünket a Vele való találkozásra? Mert, ahogy a szerelmes keresi az alkalmat arra, hogy kedvesével legyen, ha szeretjük Jézust, mi is keressük az alkalmat arra, hogy mindig Vele legyünk.

Jézus után is így vágyakozik a lelkünk, és amíg nem találja, boldogtalan, nyugtalan. Mert igazi boldogságot az Úrtól való kapcsolat ad. Amikor elkérjük és kivárjuk azt a társat, akit Ő ad, aki a hozzánk illő. Isten Jézust adta a lelkünk számára, Őbenne találjuk meg békességünket, és kapunk értelmet életünknek. Amíg nem találunk rá, csak bolyong a lelkünk, sok mindennel próbálkozunk, de nem elégít meg. Így azután könnyen szenvedélybetegekké válunk. Mert az embernek kapcsolatra van szüksége, erre van teremtve. Az első számú kapcsolat az Istennel való élő kapcsolat. Emberi társ nélkül lehet élni, Isten nélkül nem. Isten hiányát nem tudjuk elviselni, belebetegszünk. Ezért is van ma oly sok beteg lelkű ember, mert az Úr hiányzik életükből.

Jó látni, mennyire betölti lényét a másik, és mennyire hiányzik neki. Hiányzik nekem a társam? Vágyom így vele lenni? Szépnek látja társát, becézgeti. Tudunk mi szépet és jót mondani egymásról? Meglátom én a másikban a jót? Amikor Jézus tölti be a lényünket, másképp látunk, észrevesszük azt, amit eddig nem. Meglátjuk a másik addig rejtett jó tulajdonságait. Jézus nélkül legtöbbször csak a hibákat látjuk, azokat is gyakran felnagyítjuk, de Jézussal másra tevődik a hangsúly. 

Jézus meglátta a leprásban is az embert, észrevette meggyötört teste mögött azt az újat, akivé lehet. Meglátta benne az értéket. Mert a másik ember, bármilyen is legyen testi állapota, érték, kincs, akiért Jézus életével fizetett. Nincs értéktelen ember, mindenki nagyon értékes, drága gyöngyszem az Úr számára. Lássuk meg mi is ezt az értéket a másikban, vegyük észre jó tulajdonságait, és merjük azt megfogalmazni, kimondani. Ebben a fejezetben az is csodálatos, hogy ki merik mondani azt, amit éreznek és gondolnak. Nem szégyellik egymást, hanem vállalják. Vállaljuk mi is egymást, vállaljuk az Urat.

A korinthusi a következő páli levél, amit olvashatunk (2Kor 1, 1-11). Áldott legyen az Úr, amiért ezt is nekünk ajándékozta. Olyan ez, mint a frissen sütött kenyér, vonzza az embert, szeretne minél hamarabb fogyasztani belőle. Az ige vonzó és tápláló, fogyasszuk ma is örömmel és belső éhséggel. Pál és Timóteus együtt vannak, amikor ez az irat készül. Isten gyülekezete a címzett, tehát nem az egész város, hanem a szentek, akiknek az élete Krisztusé. Ők kapják ezt az írást, hogy növekedjenek hitükben, és megerősödjenek, bátorodjanak a további szolgálatokra.

Azt is megtudjuk, hogy a gyülekezet Istené. Ő hozta létre Szentlelke kitöltésekor, az ige hirdetése által. Tehát a gyülekezet nem a lelkészé, vagy bárki más ember tulajdona. Az Úré, mert vérével vásárolta meg. Az igehirdető, a gondnok, a presbiter pásztor, aki az Úr nyáját legelteti, terelgeti, gondozza. Ezért nagy a felelősség. Isten népét kell gondozni, segíteni, hogy megkapja táplálékát, és terelni az örök haza felé.

Az apostol Isten akaratából Jézus küldötte. Ő nem akart az lenni, de az Úr Jézus kiválasztotta és elhívta, majd apostolt formált belőle. Így van ez ma is, nem akarunk az Úr szolgái lenni. Mi a magunk uraiként élünk, de Ő nem mond le rólunk, megszólít és elhív. Ha engedelmeskedem az elhívásnak, küldötté, tanítvánnyá alakít. Magamtól nem tudok ez lenni, az Ő hatalma átalakít.

Pál magasztalja Istent, mert Ő a vigasztalás Istene. Ez azt jelzi, nincs övéitől távol, és a nehéz helyzetekben is lehajol hozzájuk. A nyomorúságban is velem van, megvigasztal, és így képessé tesz arra, hogy mi  is megvigasztaljunk másokat. A lelki válságból az Úr jelenlétében végzett szolgálat segít ki. Amikor a magam bajától elfordulva a másikhoz hajolok. Mert aki mást felüdít, maga is felüdül. Másrészt azért kerülünk nyomorúságba, hogy azután az ott megtapasztalt kegyelmet továbbadjuk. Aki maga is volt nehéz helyzetben, annak a szava hitelesebben hangzik a szenvedők felé.

Pál élete is bőséges a szenvedésekben. Tehát Krisztus követése nem szenvedésmentes élet. De az Úrtól kapott vigasztalás, az Ő kegyelme elég erős, kibírja a megpróbáltatásokat. Ha szenvedünk, betegséggel, kórházi ágyon fekvéssel nézünk is szembe, ne csüggedjünk. Ne mondjuk, nem bírom tovább, hanem forduljunk az Úrhoz. Az Ő segítsége, jelenléte, vigasztalása elég erős. Magunkban nem is bírnánk ki, de a kegyelem erős. Építs rá!

Pálnak is voltak nehéz helyzetei, már felkészült a halálra is. Igen, nekünk is lehetnek nehéz pillanataink, legyünk készek mindenkor a hazaköltözésre. Azonban ő is megtapasztalta: a nyomorúság, az emberileg megoldhatatlan helyzet azért van, hogy ne magunkban bízzunk. Isten azt akarja, hogy jussunk el a tehetetlenségig, amikor kimondjuk, én nem tudok magamon segíteni. És ekkor ismerjük fel, hogy Benne bízhatunk, Ő megszabadít. A szabadulásból pedig merítsünk reménységet és erőt, aki eddig megszabadított ezután is meg fog szabadítani. Az Ő hatalma nem csökken, lehetőségei nem korlátozottak, hanem Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

A NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN

1.  

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem.

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

2.  

A bűn sarában élve lenn

A jóra lelkem képtelen.

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

3.  

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem.

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

4.  

Az életem üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy Akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

Isten áldásával.