Isten képmása, Jézus

M

ennyire nem tud ez a két ember betelni egymással (Énekek 7,8-14). Tele vannak egymás szépségével, ömlik szájukról a szép szó. Vágyakoznak egymás után, alig várják, hogy találkozzanak. Jó ezt olvasni, mert nem szűnik meg ez a vágyakozás egy idő múlva. Nem más férfi vagy nő után vágyakoznak, hanem az után, akit Istentől egy életre kaptak. Fontos ez ma, hisz gyakran megtörténik, hogy négy év után már másban gyönyörködnek azok, aki nem olyan régen még egymással voltak betelve. Nem helyes ez, mert Isten országának a rendje szerint egy férfi vagy egy nő egy életen át. A kapcsolat egy életre szól, és ahogyan együtt haladunk az úton, gazdagítjuk egymást. Ebben a kapcsolatban igyekezhetünk egyre jobban felfedezni egymást. Ahogyan itt a két szerelmes egymás szépségéről beszél, úgy beszélhetünk mi is egymás szépségeiről, pozitív tulajdonságairól.

Mindez azonban elgondolkodtat afelől is, ennyire tele van-e a szívem az Úr Jézussal. Elmondható rólam, hogy nem tudok betelni Vele? Úgy vágyakozom Utána, mint a szarvas a friss forrásvízre? Ó Uram, adj ilyen vágyakozást a szívembe, munkáld ki, hogy mindennél jobban vágyakozzam Veled leni, és kívánjam igédet, mint a forrásvizet vagy a tápláló ételt. Az Úrral való élő kapcsolatban az egyedül élő hívő ember is átélheti a valakihez való tartozás örömét. Az Úr közelében lenni jó, az igével való élés megelégít, betölti lényünket. Az Úrral való beszélgetés feltölt, és mindig még többet ad, még többre sóvárgunk. Kérjük a Szentlélek Istent, ezt a sóvárgást gerjessze fel, és ne engedje, hogy bármi miatt is csökkenjen bennünk.

Tovább haladva a szentíró a szeretet természetéről beszél, és itt az Úrtól kapott igazi szeretetről van szó. Ez nem érzelmi fellángolás, nem elsősorban a test vágya gerjeszti, hanem belülről fakad, a lélek mélységéből. Ennek a szeretetnek a forrása Isten, és ez erős, vagyis tartós. Nem múlik el egykönnyen. A halálhoz hasonlítja az ige, bizony, a halált sem tudjuk mi legyőzni, csak egyedül az Úr Jézus vett rajta diadalmat. Mindez azt üzeni, hogy nem igazak azok a vélemények, amelyek a szeretet elmúlásáról beszélnek. Azt akarják belénk vésni, hogy idővel megkopik, elmúlik. Mai bizonyságtételünk szerint nem mulandó, még sok víz sem olthatja el. Ebből azt látjuk, hogy van sok ellensége a szeretetnek, a belőle fakadó kapcsolatnak, de nem tudja eloltani semmi. Sok víz sem képes megbirkózni vele.

Mit jelent akkor ez? Hogyan van az, hogy ennek ellenére mégis azt látjuk, mintha elmúlna a szeretet két ember között? Talán azért, mert nem vesszük komolyan, hogy a szeretetet is táplálni, gondozni kell. Úgy beszél róla az Úr, mint tűzlángról, és a tüzet táplálni kell. A tűz akkor lobog, ha tesznek rá. A házasság nem ér véget az esküvővel, hanem akkor kezdődik, így a közös élet során a szeretet tüzére folyamatosan rakni kell. A tűzzel is megtörténik, hogy leég, és a cserépkályhában már csak parázs marad, azonban erre még lehet rakni, és akkor is lobog a tűz. Így lehet tenni a szeretet parazsára is, ha hagytuk elhamvadni a tüzet; és ha törődünk vele, ismét lobogni fog. Tehát a házasság gyógyítható, amennyiben az Úr segítségét kérjük, bevonjuk kapcsolatunkba és odafigyelünk egymásra, a tűz ismét loboghat. Ne feledjük az ige szavát: sok víz sem olthatja el a szeretetet. És inkább hallgassunk az Úr szavára, Ő nagyon jól tudja, milyen a szeretet, hisz Ő maga az agapé, az el nem múló szeretet. Pál apostol is úgy vall, megmarad a hit, a remény és a szeretet, e három, és ezek közül legnagyobb a szeretet. Tehát a három megmaradó ajándék között találjuk a szeretetet. Ne idegen hangokra, népszerű véleményekre hallgassunk, hanem egyedül az Úr szavára.

Csodálatosan beszél Pál apostol az Úr munkájáról, amit végez bennünk (2Kor 3,4-4,6). Úgy látja, hogy Isten a Szentlélek által tette alkalmassá az ige szolgálatára, az evangélium hirdetésére. A Szentlélek újjáformáló ereje nélkül halottak vagyunk lélekben, Pál is az volt az Úr számára. Hiába volt korának nagy rabbiígérete, de mivel gyűlölte Krisztust és üldözte tanítványait, halálban volt. Krisztus nélkül a lelki halál állapotában vagyunk. Ahogyan Ezékiel hívta a Lelket a  négy égtáj felől, hogy elevenítse meg a csontokat, úgy kérjük mi is Isten szent Lelkét. A Lélek elevenít meg, Ő képes arra, hogy szívünket és gyülekezeteinket élővé tegye.

Fontos üzenet számunkra, hogy Jézus Krisztus megismerése nélkül az Ószövetség üzenete is zárva marad előttünk. Lepel borul az olvasóra. Így azután az Újszövetség olvasásával kezdjük a Bibliát, ismerjük meg Jézust, és Őbenne egyre jobban feltárul az Ószövetség világa is. Jézusban értjük meg az Úr életünkre vonatkozó tervét. Olvasd az Újszövetséget, ismerd meg Jézust, és minél jobban megismered, tapasztalod majd a lepel lehullását, és fölragyog Isten országa, az Ő akarata szerinti élet.

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mennyire másként hangzik, mint az emberi propaganda szövege, harcolj, öld meg a másikat, hagyd magára, valósítsd meg magad, és szabad leszel. Az ige szerint az igazi szabadság eléréséhez elég Jézust az életünkbe befogadni. Fogadd be Jézust, engedd az Úr Lelkét vezetni, és szabad leszel, magadtól, vágyaidtól, bűneidtől, és Isten akarata valósul meg benned és általad. Kérd a Szentlelket, töltsön be, ajándékozzon meg igazi szabadsággal, krisztusi élettel.

Pál apostol Krisztus követeként nyíltan vállalja Isten igazságát. Nem a maga érdekeit tartja szem előtt, hanem az Úrét. Nem hamisítja meg Isten igéjét, vagyis nem hígítja fel, nem igazítja a hallgatók elvárásaihoz, hanem igazán hirdeti a Krisztust, a keresztet állítja a középpontba. Nem könnyű ez a szolgálat, de tudja, Isten hívta el erre, és vállalja a szenvedést is. Nem csüggedünk el, írja, nem a csüggedésre okot adó dolgokra, hanem az Úrra néz. Ne engedjük át magunkat a csüggedésnek, hanem adjuk át magunkat az Úrnak. Keressük Őt, és megtapasztaljuk szeretetét, erejét.

Pál nem önmagát, nem saját véleményét hirdeti, hanem Krisztust, Aki Isten képmása. Csodálatos, az Isten olyan, mint Jézus. Így ha Őt akarod megismerni, figyeld Jézust, mert olyan, mint Ő. Csakis Jézus által kapunk Istenről hiteles képet.

Isten gyújt világosságot a szívekben, Ő végzi el, hogy felragyogjon előttünk Jézusban az Isten. Vagyis eljussunk arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten. Ezért könyörögjünk, adja meg ma is sokaknak ezt a világosságot, mert jó Istenről sokan beszélnek, ám Jézus Krisztusról és a Benne való hitről nem akarnak hallani. Pedig Jézus keresztje nélkül nincs bűnbocsánat, kegyelem és új élet.

Jézus a jó Pásztor

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk. Örök irgalmáról énekelünk. Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély! Csendes nyugalmat adj, ha jön az éj!

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy. Nem él hiába, ki benne marad. Gyümölcsöt érleljen szereteted, Tenélküled néped mit se tehet!

3. Jézus világosság, messze ragyog. Fényéből élnek mind a csillagok. Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét! Vezesd te jó útra mind, aki vét!

4. Jézus a békesség, fegyvere egy: A megbocsátó és hű szeretet! Békére vágyódik mind e világ, Félelmes ínségből hozzád kiált!

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég! Hadd zengje ég és föld dicséretét! Vezess az ösvényen, maradj velünk, Míg örök fényedbe megérkezünk!

Isten áldásával.