Amint
tegnap láttuk, a perzsa király ünnepli hatalma megszilárdítását
(Eszt 1,10-22). Ami neki ünnep, az sokaknak fájdalom, gyász és
könnyek. Ilyen a pogány uralom, ilyen a világi hatalom, mások
kárára terjeszkedik, erősödik, uralkodik. Leigázza a népeket,
és csak azok érvényesülnek, akik behódolnak nekik. Mert mindig
vannak, akik meghajolnak, mert ha ma ez a rend, most élünk, mit
tehetünk, és a pénznek erős szava van.
Azonban ne csak a világ módszereit lássuk meg, hanem ismerjük fel
Isten országnak a természetét, Urunk beszél róla. Nem a másik
ember kárára terjeszkedik, ez az ország az ember javáért,
üdvösségért munkálkodik. Akik belépnek, azok számára az Úr
Jézus hangsúlyozza: ne a világ szerinti módszereket használjuk,
ne a saját vágyunk, érvényesülésünk legyen a szempont, hanem a
másik üdvössége. Az Isten országa természete a lehajló
szolgálat. Bizony, nem ez a jellemző ránk. Gyakran Isten népe
között is felüti fejét az önérdek, a törtetés, ám Urunk nem
így élt. Nem azt várta, hogy Neki szolgáljanak, hanem Ő
szolgált, és adta életét váltságul sokakért.
Valószínűnek tűnik, hogy a király és a királynő közt nem ez
volt megbeszélve, ezért Vasti ragaszkodik az eredeti
elképzeléshez. Azonban a királyt már az alkohol vezérli. Így képes átformálni az embert, már nem a felesége a fontos, hanem
a tekintélye. Viszont Vasti királyné bátor, meri vállalni saját
elképzelését, azt, amiről meg van győződve, amiről tudja, hogy
jó. Az sem tántorítja el döntésétől, hogy tudja, ez
következményekkel fog járni. Hányszor nem vállaljuk így
hitünket. Ha azt látjuk, következménye lesz, ha épp ott
vállaljuk, akkor eltitkoljuk. Könnyen elfogadjuk a gonosz akaratot,
mert mit tehetünk ellene. Esetleg a hamis jelszót használjuk, a
békesség kedvéért. De nem lesz békesség, a másik sem fog
ettől megváltozni.
Vasti királyné magatartása megmutatja: igenis, lehet nemet
mondani, sőt, kell is. Nem lehet mindennel egyetérteni, bólogatni.
Igei meggyőződésünket vállaljuk. Mondjuk ki: én így látom,
ezt mutatta meg a Szentlélek.
Szomorú, hogy senki nincs, aki kiállna a királynő mellett. Senki
nem mer szót emelni mellette, mindenki csak önmagával, egyéni
érdekeivel van elfoglalva. Gyakran megtörténik ez egyházi körben
is, aki vállalja igei látását, és így esetleg szembe kerül a
hivatalos álláspontokkal, vezetőkkel, legtöbbször maga marad. A társak nem szólalnak meg, nem állnak mellé, mert
esetleg kiesnek a pikszisből, nem jutnak előrébb a ranglétrán,
nem kapnak meg fontos pozíciókat. Az Úr Jézus soha nem a saját
érdekeit kereste, nem mentette magát, hanem engedte elmenekülni
tanítványait, Ő pedig elindult értük és értünk a keresztre.
Lépjünk mi is az Ő nyomdokába, ez az út ugyan szenvedéssel jár,
de életre vezet.
Csodálatos bizonyságtétel: tudjuk pedig, ha földi sátorunk
összeomlik, van Istentől készített örökkévaló mennyei házunk
(2Kor 5,1-15). Ő meg van erről győződve, tudja, ha meghal is, él Krisztussal a mennyekben. De te meg vagy-e győződve róla? El
tudod-e mondani, tudom, hogy van mennyei, örök hajlékom? Természetesen nem azért, mert jó vagyok, ezt érdemlem, hanem
kegyelemből. Az én drága Megváltóm meghalt azért, hogy életem
lehessen. Ő tisztít meg minden bűntől és tesz alkalmassá az új
életre.
Hitben járunk, nem látásban, írja az apostol. Mit is jelent ez?
Azt, hogy bár földi szemeimmel nem látom az Úr Jézust, de
hitemmel igen. Tudom, hogy Ő mellettem van, akkor is, ha nem látom.
Ezt a hitet az ige erősíti, mert a hit Isten ajándéka. Olyan jó
hit által tudni, hogy örök életem van, és ha még nem is vagyok a
mennyben, de Megváltóm itt van, Rá számíthatok.
A sátor bármikor összeomolhat, de Jézus által akkor hazamegyek.
Mennyei Atyám Őérte befogad mennyei hazámba. Én nem vagyok erre
méltó, de hiszem, hogy az Úr megbocsátotta minden bűnömet, így
én az Övé vagyok. Nagyon lényeges a bűnbocsánat bizonyossága,
mert az ige nem majd valamikorra teszi ezt, hanem mostra. Aki
megvallja Neki a bűneit, ahhoz így szól: ember, megbocsáttattak a
bűneid. És ha Ő mondja, akkor így van.
Mi most a célunk? Kedvesek legyünk neki! Igen, ez a lényeg, Neki
tetsszen az életem. Nem embereknek akarunk megfelelni, kedvükre
tenni, hanem egyedül az Úrnak. Kinek akarok tetszeni, embereknek vagy az Úrnak? Pál úgy látja, a meghalás elköltözés,
tulajdonképpen hazaköltözés. Olyan csodálatos lesz megérkezni
abba a világba, ott minden ragyogni fog, betölti Isten Lénye,
vagyis a szeretet. Ott nem lesz jelen a bűn semmilyen terméke. Az
valóban igazi élet lesz.
A megérkezés a Gazda királyi széke elé történik. Ott
jutalmazza meg azokat, akik ebben a világban vállalták és
szolgálták Őt. Az Úr megjutalmazza azokat, akik akaratát
cselekedték. Érdemes Neki szolgálni, mert a kegyelmet sem lehet
meghálálni, már az is bőven elegendő, hiszen a jogos halál
helyett felmentést, örök életet kapunk. De Ő nem elégszik meg
ennyivel, többet akar adni. Igen, Ő ajándékozó Isten. Előbb
önmagát adja értünk, majd nekünk hit által, az út végén
pedig jutalmat. De a legnagyobb jutalom, hogy Vele lehetünk,
láthatjuk orcáját, és árad felénk dicsőséges Lénye.
Örök élet reggele
1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt
küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk
éjjelét Űzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk,
mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy
jelen Szüntelen.
3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink
fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze
majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek
gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és
béke majd Egyre tart.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése