Jézus Krisztus Úr!

A

z Úr nagy türelemmel foglalkozik az övéivel, így velünk is (Hós 12,1-15). A sok hűtlenség és engedetlenség ellenére mindent megtesz, hogy a szívünket visszafordítsa magához. Izráel egyre inkább eltávolodik, és elmegy idegen népek felé, már nem az Úrban bízik, és nem Tőle vár segítséget. Asszíria királyára támaszkodik, tőle vár oltalmat, úgy gondolja, a nagy birodalom majd segít a túlélésben. Azonban ha az élet forrását elhagyjuk, lejtőre kerülünk, és innen csak a bűnbánat általi visszafordulás ad kiutat. Ha nem fordul vissza, elvész a nép. Isten nélkül a pusztulás útjára lépünk, pedig Ő az élet útján akar vezetni. Kövessük ma is Őt, álljunk rá az Általa kínált útra, és életre jutunk.

Azonban Júda még Istennel jár, ez örömteli, van maradék, van, aki még hűséges marad az Úrhoz, és az Ő útján jár. Azt jelzi ez, hogy Júda népe még hallgat az Úrra, még Belé veti bizodalmát. Még nem sodorta el a világ áramlata, még nem vette át Izráel bálványait, nem tanulta el politikáját, hanem figyel Istenre, csak Belé veti bizodalmát. Maradjunk meg mi is a hűségben, járjunk az Úr útján továbbra is, ne engedjünk a környezet nyomásának, különösen ne higgyük, ha ma ez a szokás, akkor biztos ez a helyes is. Az a helyes, amit az Úr igéjében helyesnek mutat.

Isten ismét hívogatja Izráelt, még mindig utánuk megy, ahogyan ezt velünk is teszi. A megoldás: Térj vissza Istenedhez, csak ez segít, és semmi más. A visszatérés azt jelenti, hogy hűségben élnek Istennel és egymással. Az élő hit megmutatkozik a mindennapokban is. A hűség ma is egyre jobban megfogyatkozik, azonban amikor Isten veszi át az uralmat az életünkben, a hűség ismét megerősödik. A kapcsolatokban fontos szerep jut a hűségnek, aki az Úrhoz hű, az hű marad társához és az igéhez is.

Az ige azt kéri, hogy szüntelenül bízzunk az Úrban. Tehát arra vezet rá, hogy ne csak addig legyen bizalmunk Benne, amíg nincs probléma, amíg nem fenyeget veszély. Tanuljunk meg Benne bízni a bajok idején is, amikor viharba kerül életünk hajója. Az élő hit pont ilyenkor mutatkozik meg, aki bízik Benne, nem kapkod, és nem keres más segítséget, hanem hiszi, hogy az Úr kezében van, Ő itt is Úr. Igen, Jézus a viharban is Úr. Ha Övé az életem, nincs ok pánikra. Mit féltek, kicsinyhitűek, kérdezte Jézus a megrémült tanítványokat. Ő a hajóban tartózkodott, így nem volt okuk ilyen páni félelemre. Soha ne tévesszük szem elől Urunkat, ha alszik is, ha úgy tűnne, nincs jelen, higgyük, igen, ott van Ő, és elég neki egy szó, egy drága szó, és lecsillapodik a vihar. Mert Ő minden vihar fölött Úr.

Pál apostol tükröt állít elénk, amibe beletekintve megvizsgálhatjuk magunkat, és megláthatjuk, hol is tartunk (Fil 2,1-11). Mint Isten gyermekei, ugyanarra törekszünk, ugyanaz fontos mindegyikünk számára? Mi ez az ugyanaz? Hát az evangélium hirdetése, emberek Krisztushoz vezetése. Arra törekszem, hogy minél több lélek ismerje meg a Megváltót, nyerjen új életet, és dicsérje az Ő nevét? Mennyire tudok tekintettel lenni a másikra? Fontos ez számomra? Hányszor még családon belül is csak a magunk érdekeit, hasznát tartjuk szem előtt. Miért? Mert nem figyelünk Jézusra. Hiszen a magunk erejéből nem tudunk mások lenni, visz minket a természetünk, az az örökség, amit születésünkkor kaptunk. Mi a megoldás? Az indulatcsere. Ha Krisztus indulata jelenik meg bennem.

Azért írja le az apostol ezt a csodálatos himnuszt, hogy rádöbbenjünk, mi az, ami hiányzik belőlünk, és meglássuk mindig, Kire van szükségünk. Jézus mellé állva elszomorodva mondhatjuk, ég és föld az Ő élete és a miénk. Azonban lehet változás, ha beengedjük a szívünkbe, ha kérjük, hogy éljen Bennünk, formáljon újjá.

Krisztus indulatára van szükségem, mert Általa mássá lesz az életem, és mássá lesz ez a világ is. Ha mindenkiben Krisztus indulata volna, milyen is lenne ez a világ? Ha minden ember úgy élne, amint Ő élt, gondoljunk csak bele, mivé válna ez a föld, valóban paradicsom lenne. Micsoda szeretet, megértés, segítőkészség uralkodna. Jézus arra hív el, hogy az Ő indulatát vigyük bele az életbe. Ezért vannak keresztyének, de valóban Krisztus indulata árad rajtunk keresztül? Tényleg Krisztusi ember vagyok én? Krisztusivá egyedül csak a Krisztus tehet.

Milyen is a Jézusban lévő indulat? Alászálló, a mennyből, tehát a jobból a rosszabb felé indult. Mi pont fordítva vagyunk, mindig a rosszabból igyekszünk a jobb felé, és természetesen soha nem találjuk meg a jót, soha nem elégedünk meg, mindig jobbat akarunk, és ebből feszültség származik. Mindig a másik kárára akarjuk a jobbat. Jézus azonban lemondott a sokkal jobbról, a mennyről, és emberré lett értünk. Nem a saját érdekeit tartotta szem előtt, hanem azt nézte, mi a jó nekünk.

Megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel. Ebben a világban sem a jobbra, többre, gazdagabb életre törekedett, hanem otthagyta a biztos megélhetést nyújtó ácsműhelyt, lemondott a saját családról, mindezt értem tette.

A másik jellemzője ennek az indulatnak az engedelmesség. Engedelmes volt az Atyának mindenben, nemcsak abban, ami a számára is jó, hanem egészen a halálig engedelmeskedett. Jézus meghalt értünk, de Isten feltámasztotta. Tulajdonképpen ez a himnusz egy tömör hitvallás, Jézus meghalt a bűneinkért, de feltámadt és él. Élő Urunk van. Jézus ma is él, és Úr mindörökké, és meg fog Előtte hajolni minden térd, Úrnak fogja vallani. Az csupán a kérdés, hogy én meghajoltam-e már Előtte? Úr-e már életem fölött?

Ó, hála az Úrnak

1. 

Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,

Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,

A kínra, halálra küldötte el Őt,

Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

2. 

Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,

Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.

Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,

Az Úr neki még ma bocsánatot ad.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

3. 

Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,

És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

Isten áldásával.