Krisztusban gazdagok

F

ordult a kocka, akik a zsidók életére törtek, most veszélybe kerültek (Eszter 9,1-19). Mert a világban mindig fordul a kocka, aki igazodik, akinek csupán a személyes karrier, a saját boldogulás számít, egy idő után nehéz helyzetbe kerülhet. Körülöttünk változik a világ, annak gondolkodása, és jó, ha nem ide-oda csapódunk, hanem határozottan megmaradunk az Úr útján az evangélium mellett.

A megváltoztathatatlannak gondolt törvény is megváltozhat, így ne emberi rendeletekhez, hatalmasságok szavához igazodjunk, ne azoktól várjunk oltalmat, megtartatást, hanem az igébe kapaszkodjunk. Mert az emberi törvények megváltoznak, rendszerek elmúlnak, királyok eltűnnek, de az ige örökre megáll. Az egyetlen stabil pont világunkban az Úr Jézus Krisztus, Ő az a kőszikla, Akire épülve megmaradhatunk. Ha nem Ő az alapunk, elveszünk.

A zsidók bosszút állnak, még az ószövetségben vagyunk Eszter könyve olvasásakor, de olyan jó, hogy mi már ismerjük az Újszövetséget, beletartozhatunk, és ennek a szövetségnek az alapja a megbocsátás. Bizonyára megfogalmazódik bennünk: miért kellett bosszút állni? Alighogy megmenekültek a kiirtástól, most ők pusztítják ellenségeiket. Azonban tekintsünk magunkba, Jézus Lénye mellé igazítva a sajátunkat, nézzük meg, mi nem vagyunk bosszúállók? Mert Pál apostol azt írja, az az indulat legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is megvolt. Az Ő indulata van bennem? Kész vagyok mindenkor megbocsátani, azoknak is, akik az életemre törnek, ellenem mindent megtesznek, akik miatt elestem több pénztől, jobb munkától, jobb beosztástól? Kérjük Isten Szentlelkét, formálja ki bennünk az Úr életét, könyörüljön, hogy legyen az Úr indulata bennünk. Mi az Ő indulata? Az alászállás, a szenvedés, megbocsátás, elengedés, gyógyítás, Isten akaratának teljesítése.

Az örömöt a teljes szabadulás jelentette számukra. Az az igazi öröm, amikor megtapasztalom az Úr hatalmát az életemben, és átélem a bűntől való teljes szabadulást. Ebből a mai szakaszból ezt is meg kell látnunk, a gonosztól, a bűntől nem elég félig megszabadulni, teljes szabadulásra van szükség. A gadaraiból az egész Légió távozott, nemcsak néhány. Az összes bűnünkkel szakítsunk, ne csak néhánnyal, ne csupán azokkal, amik már sok gondot okoznak, ami miatt megszólnak, hanem kérjük az Urat, hogy titkos bűnöktől is tisztítson meg minket. 

Pál látja, hogy a korinthusiak bővölködő életet élnek, elsősorban hitben, igében, az Úr ismeretében mutatkozik meg ez a bőség (2Kor 8,7-15). Erre kell törekedni, bővölködni az ige és az Úr ismeretében, vagyis minél jobban megismerni Őt. Minél többet foglalkozni az Úr szavával, elmélyülni benne. Az ige ismerete mélyíti a hitünket is.

A mélyülő, Krisztusra néző élet nemcsak bővölködő, hanem bőkezű is, lehetőségeihez képest. A tanítvány tud adni, mert állandóan megtapasztalja, mennyit kap az Úrtól. Olyan csodálatos, mennyit ad Ő nekem. Először odaadta az életét szabadulásomért, a kárhozattól való megmenekülésemért.

Pál ismét Jézusunkra mutat, nézzük Őt és lássuk meg élete irányvonalát. Ő gazdagként kezdte, Isten mennyei világának minden gazdagsága  az övé volt, és értem, értünk ezt odahagyta, szegénnyé lett. A szó szoros értelmében szegénnyé lett, mert nemcsak a mennyei gazdagságot hagyta oda, hanem itt a földön sem a gazdag rétegbe született bele. Milyen az én irányultságom? Bizony, mi fordítva szeretjük, az egyszerűbb, a szegényebb életből a gazdagabb felé akarunk haladni, főleg anyagi vonatkozásban. Azonban nem ez a tanítványság útja, a mi gazdagságunkat nem a világi javak jelentik, hanem Őbenne gazdagodhatunk meg. A mi gazdagságunk, örök kincsünk az Úr Jézus, és Általa az Isten országa.

Pál nem parancsolja meg az adakozást, nem határozza meg annak mértékét, nem erőltet semmit rájuk, csak tanácsol. Fontos, hogy mindenki erejéhez mérten adjon. Igen, nem kötelező adni, csak akkor adjanak, ha arra az Úr készteti, de ne adjanak erőn felül. Vagyis ne minden áron, ha nem bírják még el a terheket, ne adjanak, vagy csak annyit, amit nem éreznek meg. De az adakozásban nem kell tönkremenni, végette kölcsönt felvenni. Az is lényeges, hogy ez az adakozás nem tárgyakra, munkák elvégzésére megy, hanem a nehéz helyzetben lévő testvérek megsegítésére, ételre és ruházatra.

A gyülekezetek érzékenyek egymás gondjaira, fölöslegüket nem fölélik, hanem, ha kell, segítenek, tudva, hogy eljön az idő, amikor majd nekik lesz szükségük segítségre, mert az idők változnak, de Urunk kegyelme és irgalma örökre megmarad.

Ki Istenének átad mindent

Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak belé veti.

Azt csudaképen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti.

Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér,

Ha sebeink még jobban fájnak, S mindennap kínunk visszatér?

Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz,

Az Úr - rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz.

Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

Zengj hát az Úrnak s járd az útat, Mit épen néked ő adott;

A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot.

Ki benne bízik és remél, Az mindörökké véle él.

Isten áldásával.