Krisztussal lenni

H

óseás elénk tárja Isten irántunk való szeretetét, mennyit törődik velünk (Hós 11,1-11). Régen lehajolt hozzánk, mikor még gyermekkorban voltunk, tehát amikor még nem ismertük Őt, már akkor szeretett. Ez a kapcsolat Tőle indult, áldjuk Őt, magasztaljuk, köszönjük meg, hogy lehajol hozzánk. A kisgyermek aranyos, olyan jó gyönyörködni benne, örvendetes a gügyögése, de amikor növekszik, keményednek a vonások. Az aranyos kisgyermek toporzékolni fog, a jóságos babából akaratos gyermek válhat. Ne feledjük, mindenki aranyos, mosolygós, szeretni való gyermekként kezdte, még a történelem kegyetlen alakjai is. A bennünk lévő bűn eltorzítja arcvonásainkat, átfesti a képet, és Isten ezzel tisztában van, mégis törődik velünk, mégis gondja van ránk.

Egyiptomból hívta ki népét, elment értük, és kiemelte őket a rabszolgasorból, hiszen a maguk erejéből képtelenek voltak szabadulni, változtatni helyzetükön. Utánunk jön igéje által még a disznók vályújához is, megszólít, és rádöbbent, nem ott a helyünk, és magunktól nem is tudunk hazamenni, Ő képessé tesz Rá. Hazavonz a távolból, a bűn fertőjéből. Majd ezt követően mindig hív magához, állandóan mutatja az utat, hív, hogy kövessük Őt.

Mi a válasz? Minél inkább hívogat az Úr, annál inkább távolodnak. Minél több energiát beléjük fektet, annál lehangolóbb az eredmény, nincs látszat. Nem közelednek, hanem még inkább távolodnak. Nagyon elszomorító, amikor a sok munka, befektetett energia, törődés ellenére sem mozdulnak az emberek, maikor egy alkalmat megszervezünk. Azt várjuk, hogy lesz eredmény, és nagyon kiábrándító, amikor kevesebben mozdulnak, mint ahogy vártuk. Hányszor ezt éli át az Úr. Gondoljuk végig bűnbánattal, mennyire fáj Istennek azt látni, hogy nincs eredmény, nem mozdulunk.

Ő vette le a rabigát, és mégsem a hála van a szívükben, hanem bálványokhoz fordulnak. Mi van az én szívemben? Hálás vagyok az Úrnak szabadításáért, amiért leemeli rólam az igát? Azt a terhet oldja le, amivel én nem boldogultam. Mindezt azért, hogy megtérjek, Övé legyen az életem. Nem akarnak megtérni. Jelen időben mondja, tehát nemcsak a múltban volt ez a problémájuk, hanem ma is. Nem akarnak Istenre hallgatni. De én akarok-e megtérni? Akarom-e naponta rendezni bűneimet, és igazodni az Úr akaratához?

Az Úr mindezek ellenére sem szolgáltatja ki őket, megesik rajtuk a szíve. Istennek van szíve, ez jelzi, Ő élő személy, Aki szeret, és meg tud indulni a mi nyomorult életünkön. Nem érzéketlen, fáj Neki a bűn munkája, és bár megérdemelnénk, hogy levegye rólunk a kezét, nem teszi. Nem ad oda és nem szolgáltat ki a bűnnek, a gonosz munkájának. Mi már tudjuk, mennyire így van. Inkább a Fiút adta oda a keresztre, csakhogy megmentsen. Becsüljük meg ezt a szeretetet, menjünk Urunkhoz alázattal, bűnbánattal, és kérjük bocsánatát. Az Úr mindig előretekint, látja azt, ami a jövőben valósul meg, az Urat fogják követni. Mennyi remény van Urunkban, nem adja fel, mert tudja, eljön a Fiú, Aki majd így szól: Jöjj, kövess engem. Látja, hogy néhányan meghallják a hívást, és elindulnak követni Őt. A kérdés: téged lát-e a követők között? Elindultál-e már? Mozdulj és indulj! Jézust követni a legjobb dolog a világon, Vele igazi kaland az élet, a bűn feletti győzelmek sora vár ránk, majd Ő maga az örök életben.

Pál apostol nem engedi, hogy örömét elvegyék, azt látja meg a nem szívből Krisztust hirdetők munkájában, ami jó (Fil 1,18-30). Csak az a fontos, hogy Krisztust hirdetik. Amíg Róla beszélnek, amíg az Ő munkáját állítják az emberek elé, addig nem számít, ha ezzel Pált akarják szomorítani. Mi is gyakran mondjuk, az a lényeg, hogy hangzik az ige, és Krisztust hirdetik, és ezért ne nézzük, ki hirdeti. Azonban nem mindig hirdetik a Krisztust, mert aki nem ismeri Őt, mint Megváltóját, nehezen is tud Róla beszélni.

Ne engedjük mi sem, hogy Krisztusban való örömünket megzavarják. Minden negatív tett és indulat ellenére örüljünk a Krisztusban. Neki lehet örülni. A karácsonyi örömhír ma is aktuális, nagy örömöt hirdetek nektek, ez az öröm nem egyszeri pillanatra szól, hanem állandóra. Mert ahol ott a Jézus, ott van öröm. Ne a bosszúságokra, hanem Urunkra figyeljünk. Amikor egy szerettünkkel találkozunk, elmúlik a bosszúságunk, mert már csak őt látjuk. Így múljon el minden rossz, amikor Urunkkal találkozunk.

Csodálatos vallomást olvasunk, nekem az élet Krisztus, írja az apostol, és ebből kifolyólag a meghalás nyereség. Vagyis nem fél a meghalástól, mert Krisztussal él, sőt, Ő él benne, és a halál sem választja el őt Urától. Hogy hangzik az én hitvallásom? Mi nekem az élet? Tényleg, mi jelenti az életet? Egy házastárs, gyermekáldás, pénz, lakás, autó, egy új telefon? Mi nekem az élet? El tudom mondani, nekem is Krisztus az élet? Igen, Ő nekem az élet, hiszen halála által nyertem életet. Ő mentett ki a pusztulás verméből, és csak Neki akarok élni. Az Ő szava éltet napról napra, Ő tölt fel, mert az ige a lélek üzemanyaga. Mi tölt fel téged? Mi a te üzemanyagod? Ha még nem Ő, fogadd be életedbe, mert életté akar válni benned.

Akinek Krisztus az élet, az nem fél a meghalástól sem. Miért? Mert tudja, hogy a halál Jézushoz viszi. A halál által lehull a lepel, és színről színre láthatom Őt. Lehet-e nagyszerűbb pillanat annál, amikor az értünk szenvedett Urat láthatjuk? Csodálatos lesz mindig ott élni Vele. Pál vágyódik elköltözni. A mai ember elodázza a meghalás gondolatát, nem akar róla hallani. Miért? Mert számára nem hazaköltözést jelent. Aki azonban megszereti Jézust, aki Hozzá tartozik a kegyelem által, és megbocsáttattak bűnei, az nem fél, mert hazaköltözik Őhozzá. Vágyódom elköltözni, mert Krisztussal lenni mindennél jobb, így is van ez. De már most, ebben az életben is Vele lehetek. A hívő élet erről szól, Vele lenni, Rá figyelni, és engedelmeskedni Neki.

A miattatok is fontos kifejezés azt jelenti, hogy az apostol nem csupán arra figyel, mi neki a jó, mire vágyódik, hanem arra tekint, mi a jó a gyülekezet, a testvérek, a másik ember számára. És ha még van feladata, marad, és elvégzi azt.

Krisztussal járva éljünk úgy, hogy az evangéliumot ne akadályozzuk, hanem inkább segítsük. Ne hátráljunk meg, vagy ne váljunk hűtlenekké, akkor sem, ha szenvedésekkel találkozunk. A hithez a szenvedés is hozzátartozik. Megadatik, hogy szenvedhetünk Krisztusért, és ez nem csapás, hanem kiváltság.

 CSODÁLVA, IMÁDVA TEKINTEK

1.  

Csodálva, imádva tekintek

Kegyelmének tengeribe,

És hallgatom édes örömmel,

Mit Róla tanít az Ige.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

2.  

Ó, mennyi időt veszítettem,

Sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Őneki adtam,

Lelkemről a súly leszakadt.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

3.  

Gyöngéd keze szívemet érte:

„Meggyógyítalak, fiam, én”.

S megfogva ruhája szegélyét,

Erő s öröm szállt énbelém.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

4.  

Most vélem a béke Királya,

Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkán e szózat:

„Békém adom én teneked!”

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

Isten áldásával.