Í
|
gérettel
kezdődik ez a fejezet, Isten kegyelme mindig felragyog, még az ítélet idején is
(Hós 2,1-15). A kegyelem, a remény és a
jövő. Ha most ítélettel is kell szembenézniük, az ígéret, hogy eljön az idő,
amikor Isten fiainak nevezik őket, erőt ad a nehéz időszakban. Erre lehet
építeni, mert az Úr szava örökre megáll. Ha Ő azt mondja, újra fiai lesznek,
akkor az úgy is lesz. Tudjuk, hogy majd a babiloni fogság alatt is az Úr ígéretébe
való kapaszkodás segíti a túlélést. Az
ige arról tesz bizonyságot, hogy bármilyen nehéz időkön keresztül halad is Isten
gyermekeinek az élete, van ígéretünk, és ez erőt ad a hűséges szolgálathoz. Az
Úr igéje segít tovább a mai nap nehézségein is.
Az ígéret Jézusban teljesedik be, egyetlen fejedelmet választanak
maguknak, és ez a fejedelem az Úr Jézus Krisztus. Eddig mindig más országok
vezetőiben bíztak, tőlük vártak segítséget. Isten elküldi az igazi fejedelmet,
egyszülött Fiát. Kiben bízok, kitől
várok segítséget? Ki az én királyom? Jó, ha felismerem Őt, és rábízom magam. Azt
jelenti, hogy a király igazgatja az életet, ő határozza meg a ország
irányvonalát. Jézus is így akarja szeretete, igéje által vezetni, formálni
életünket. A mai napon is leborulhatok Elé, dicsérhetem, énekkel
magasztalhatom, amint a virágvasárnapi bevonuláskor is tették. De ne maradjak
meg a formaságoknál, hanem vegyem komolyan, hogy Jézus irály, de nem földi
értelemben, Ő a bűn ellen harcol, és Isten országa polgárává tesz. Azt akarja,
hogy ebben a világban pedig a Benne való hit által minőségi, Neki
engedelmeskedő, Őt szolgáló életet éljünk.
A nép jelenlegi állapota a hűtlenség, bálványokhoz futnak, más népekhez
igazodnak. A prófétát azért küldte az Úr, mert általa kívánja népét felrázni,
rádöbbenteni, hogy így nem mehet tovább, meg kell térniük. Isten nekünk is üzen, a megelégedettségből
fel akar rázni. Nem mehet így tovább, üzeni, forduljatok vissza hozzám. Mi nem
mehet így tovább? Az, ahogyan élünk. Már nem Benne bízunk, hanem az
anyagiakban, a politikai vezetőkben. Ma hasonló helyzet van, mint Hóseás
korában. Az egyház ugyanúgy a vezetőkhöz futkos, tőlük vár anyagi segítséget.
Azonban Isten azt akarja, hogy mindent Tőle várjunk. Ne a világhoz fussunk,
mert ha nem fordulunk vissza erről az útról, Isten áldását, drága kegyelmét
herdáljuk el.
Miért is futkos Izráel hűtlenül mások után? Mert nem ismerte fel, hogy az
Úr adta neki a gazdagságot. A jó gazdaság is Isten kegyelmének az
eredménye. Ma sem ismerjük ezt fel, már
mindent magunknak tulajdonítunk. A mi munkánk gyümölcse, a mi tudásunk eredménye.
Nincs hála Isten iránt a szívünkben. A másik probléma, hogy a jó gazdasági
eredményekből befutó vagyont pedig nem arra költik, amire kapják, hanem a
Baalra. Az Úrtól kapott javainkat mi is magunkra, élvezeteinkre, kényelmünkre
költjük. Pedig az Úr áldása azért mutatkozik meg, hogy a jövedelmünk a
szolgálatot, az Úr ügyét támogassa. Az evangélium hirdetését segítsük elő, és
segítsük azokat a hitben élőket, akik nehéz helyzetbe kerültek.
Aki a világ után fut, bálványokra lel, elfelejtkezik arról az Istenről, Akitől
az életet kapta. Ez ránk is jellemző, amíg máshová futkosunk, emberektől várunk
segítséget, elfelejtjük, hogy van egy élő Isten, Aki Jézusban emberré lett. Nem
kell futkosnunk, mert Ő azért jött el a világba, hogy megkeressen és
megmentsen. Ma még itt van, keres, találkozhatunk Vele. Az igazi segítséget,
örökre szóló megoldást egyedül Ő kínálja.
Pál apostolt támadják, azzal vádolják, hogy szemtől szemben nem mer velük
kemény lenni, csak távolról, leveleiben (2Kor 10,1-11). Az apostol elmondja, azért ír, mert nem akar
majd ottlétekor erélyes lenni. Azt szeretné, ha megoldódnának addigra a
problémák. De ha megy is, nem emberi ,
testi módon harcol, hanem az ő fegyvere az ige és a Szentlélek jelenléte. Isten országában a harc is más jellegű, nem
emberek ellen irányul, hanem a gonosz munkája ellen, a gonosz művének lerombolása
ellen. A sátán ellen nem fegyverrel, katonasággal, testi erővel kell harcolni,
hanem élő hittel, az ige erejével. Mert az igének ereje van. Különösen jó
fegyver a helyén mondott ige. Az Úr Jézus is ezt alkalmazta a pusztában a sátán
ellen. A kísértésre igével, jól idézett igével felelt. Az ördög pedig
vereséget szenvedve visszavonult. Talán ma az a problémánk, hogy nem ismerjük jól
Isten szavát. Nem igazán vagyunk benne járatosak, így nem tudjuk helyén idézni.
Az embereket Krisztushoz vezetni nem lehet pénzzel, hatalommal, kulturális
műsorokkal, gondolatikat csakis az ige ejtheti foglyul. Mert nem a vallásosság,
hanem a Krisztusnak való engedelmesség a lényeg és a cél. Nagyon hangsúlyos: Krisztusnak engedelmeskedni. Tehát nem emberi elgondolás, hanem Jézus szava, az
Ő élete, ami irányít, amit komolyan kell vennünk. Minden tervet, gondolatot
vigyünk az ige fényébe, gondoljuk jól át, támogatja-e a Szentírás a mi
terveinket, ötleteinket, ez-e Isten akarata?
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK
1.
Erős vár a mi Istenünk,
Jó fegyverünk és pajzsunk.
Ha Ő velünk, ki ellenünk?
Az Úr a mi oltalmunk.
Az ős ellenség
Most is üldöz még,
Nagy a serege,
Csalárdság fegyvere,
Nincs ilyen több a földön.
2.
Erőnk magában mit sem ér,
Mi csakhamar elesnénk;
De küzd értünk a hős vezér,
Kit Isten rendelt mellénk.
Kérdezed: ki az?
Jézus Krisztus az,
Isten szent Fia,
Az ég és föld Ura,
Ő a mi diadalmunk.
3.
E világ minden ördöge
Ha elnyelni akarna,
Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma.
E világ ura
Gyúljon bosszúra:
Nincs ereje már,
Reá ítélet vár,
Az Ige porba dönti.
4.
Az Ige kőszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja.
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincset, életet,
Hitvest, gyermeket
Mind elvehetik,
Mit ér ez őnekik!
Mienk a Menny örökre!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése