Hála

A

z Úr mindig előre szól, mert meg akar menteni, magához szeretné visszafordítani elpártolt szívünket (Hós 9,1-17). Isten nem azonnal büntet, hanem küld prófétákat, akik hirdetik a megtérésre hívó szót. Az Úr szolgáin keresztül keres, elmondja, hogyan lát minket, az is kiderül, hogy a bűnt büntetés követi. Ám azért szól az Úr, hogy ezt látva szakítsunk a bűnnel, térjünk meg Őhozzá. Isten az élet forrása, aki jön és iszik ebből, az megújul. Ő sokkal többet ad, mint amit ez a világ képes nyújtani. Amit a világ ad, az mulandó, Isten ajándéka pedig örök. Válasszuk az örök értéket, válaszd ma Krisztust. A világ ma is csábít, sokfélét kínál, sok mindennel elfoglal, azt akarja elérni, hogy Istent észre se vegyük, ne legyen Rá időnk.

A próféta szól, a nép azonban bolondnak és eszelősnek tartja. Miért? Mert amit hirdet, az ellentmond annak, amit most tapasztalnak. Ők még nem látják a veszélyt, örülnek, el vannak foglalva szórakozásaikkal, bálványaikkal. Zajlik az élet, egyre jobb mindenkinek a sora, mit beszél ez itt hűtlenségről, megtérésről, ítéletről. Mennyire hasonlóan vagyunk ma is, nem szeretjük az ige hirdetőit, az Úr követeit, mert rámutatnak bűneinkre, elénk tárják azt, ahogyan az Úr lát minket. Elhisszük a környezet által hirdetetteket, felülünk a hamis prófétáknak, és megelégszünk a formaságokkal. Úgy tartjuk, ha meg vagyunk keresztelve, konfirmáltunk, néha templomba is elmegyünk, minden rendben van. Nem akarjuk észrevenni, az Úr nem ennyit vár, a szívünket kéri, és azt akarja, hogy Jézust kövessük. Egy új életformára hív, de ehhez Tőle való új szívre van szükségünk, és arra, hogy hátat fordítsunk bűneinknek, a világ szokásainak, és Rábízzuk magunkat az Úr Jézusra.

Ha nem veszik komolyan az Úr üzenetét, és nem változtatják meg életüket, eljön az, amire nem számítanak. Mert a bűnt Isten megbünteti. A bűnöst szereti, menteni is akarja, de a bűnért büntetés jár. Izráel ezt nem tartotta realitásnak, és eljött az idő, amikor Asszíria fogságba vitte őket, ahol teljesen eltűntek, beolvadtak a népek közé. Az az élet, amit utánozni akartak, magába olvasztotta Isten népét. Ezért kell a világgal vigyázni, ha hozzá igazodunk, magába olvaszt. Az Isten igéjétől való eltérés nagy rombolást visz végbe, nem lesz fogamzás, terhesség, születés - mennyire lehet ezt látni. Amikor önzővé válik az élet, csökken a gyermekvállalási szándék. Isten azonban azt akarja, ne magunknak, hanem az Úr Jézusnak éljünk, Aki nem magának kedvezett, nem a saját érdekeit tartotta szem előtt, hanem a miénket. Ő kész volt a saját életéről a mi megmentésünkért lemondani. Áldott legyen az Úr, dicsérjük és imádjuk Őt.

Újabb levél írásába fogott a fogságba került apostol (Fil 1,1-11). Lám, zajlik körülötte az élet, most börtönbe kerül, és mégis ír, mégis törődik a gyülekezettel. Jó ezt látni, mert átéljük, hogy általa az Úr törődése jut el hozzánk. Mert a Filippiekhez írt levél nekünk is szól, általa az értünk meghalt és feltámadott Úr Jézussal találkozunk.

Pál a börtönben sincs egyedül, vele van az Úr Jézus és Timóteus. Összeköti őket az Úr Jézus Krisztus szolgálata. Az Úr generációkat köt össze a Neki való szolgálat által. Előbb önmagával köt egybe, majd egymással. Kit szolgálok én? Pálék Jézust szolgálták, még a fogságban is. Nem olvasunk keserűségről, panaszról, nincs bennük, ha Őt szolgáljuk, hogyan engedheti meg a bilincset, a börtönt. Ők a szolgálati lehetőséget látják, és öröm az Úrért szenvedni. Látom-e mindenben a szolgálat lehetőségét? A lehetetlen helyzetekben is el tudok-e jutni Jézusig, tudok-e Róla bizonyságot tenni? Pál így cselekedett. Vitte szívében Jézust, és meg volt győződve arról, hogy mindenkinek Rá van szüksége. Bármerre járt, bizonyságot tett Isten kegyelméről, valóban nem szégyellte az evangéliumot. Mi se szégyelljük, higgyük el, hogy a legmagasabb polcon lévő, a ma még hatalmával kérkedő, pénzében bízó embernek is a kegyelemre van szüksége.

Az apostol olyan helyzetbe jut, amit nem maga választott, de  jól használja fel a tétlenség idejét. Most nem tud mozogni, utazni, cselekedni, de tud levelet írni és imádkozni. Meglátom-e a betegség vagy kórházban való tartózkodás lehetőségeit? Felismerem-e, hogy elcsendesedni, imádkozni a betegágyon is lehet?

Azonban az ima nem panaszt jelent, hanem hálaadást. Tudok-e hálát adni az Úrnak a nehéz helyzetben is? Pál a testvérekért ad hálát, az evangélium munkájáért. Hálásak lehetünk Isten munkájáért, azért, hogy bárhol találkozhatunk testvérrel, akivel együtt imádkozhatunk és beszélhetünk az Úrról. Adjunk hálát mindazért, amit az Úr elvégzett. Legyünk hálásak az életért, az Úr gondoskodásáért, ételért, italért, ruházatért. Ne azt lássuk, ami nincs, ne a bosszúságnak adjunk helyet, hanem a hálának. Ha megtanulok hálát adni, egyre jobban kitágul az életem, egyre örvendezőbb leszek.

Jó látni, hogy az Úr nem hagyja félbe, amit elkezdett, hanem be is végzi. Ő kezd el bennünk munkálkodni, nem én alakítom át magamat, hanem Ő formál, amint a fazekas is teszi az agyaggal. Ez reményt keltő, nem tesz félre, nem hagy félbe, hanem tovább formál, bár ez időbe telik. Sőt, addig formál, amíg haza nem érünk. Nincs kész tanítvány. Nincs olyan, hogy nekem már nincs miben változnom, minden rendben van. Állandóan alakulnom kell, az óember jelen van, gyakran meg is mutatkozik, azonban engedhetem az Urat növekedni, és minél nagyobbá válik bennem Jézus, annál kisebb leszek én.

Az apostol rámutat a keresztyén élet céljára, tiszták és kifogástalanok legyünk a Krisztus napjára. Jézus jön, és nem mindegy, hogyan várjuk, nem mindegy, milyen szívvel és élettel várjuk Őt. Arra törekedjünk, hogy mindig megtisztuljunk az Úr vére által, és ha ez megtörténik, igyekezzünk tisztának maradni. Amikor a tiszta ruhát felveszi a gyermek, nem azt mondjuk neki, koszold össze minél hamarabb, hanem vigyázz rá. Ez a mi feladatunk is, vigyázzunk a megtisztult életre, ne koszoljuk be szándékosan, és legyünk az Úr szemében kifogástalanok, vagyis Őreá hallgató, engedelmes gyermekek.

Hála, hogy itt a csendes reggel

1. Hála, hogy itt a csendes reggel,

Hála, hogy éjre nappal jő,

Hála, hogy minden órám gondját

Elhordozza Ő.

2. Hála barátért, testvérszívért,

Hála, ha bennük bízhatom,

Hála, hogy minden ellenségnek

Békéd hozhatom.

3. Hála a munka áldásáért,

Hála a boldog percekért.

Hála, hogy adtál dalt is, fényt is,

S adtál szép zenét.

4. Hála, ha olykor bánat támad,

Hála mindegyik jó szóér',

Hála, hogy éltem intésedre

Céljához elér.

5. Hála, hogy a te Igéd jár át,

Hála, hogy a te Lelked hív.

Hála, szeretet áldó árját

Érzi minden szív.

6. Hála, hogy a te szent nagy fényed, –

Hála! – szívemen átragyog.

Hála azért is ím, hogy néked

Hálát adhatok!

Isten áldásával.