Immánuel: Béküljetek meg Istennel!

Ezt könyvet olvasva talán feltettük a kérdést: nincs egy szó sem benne Isten népéről, akkor miért kell olvasnunk (Eszter 2,1-18)? Minek foglalkozunk agy pogány király lakomájával, borgőzös fejjel hozott rossz döntésével, önkényével? És ezek után elébünk kerül Mordokaj és Eszter, Isten két gyermeke. Eddig nem volt róluk szó, nem voltak fontosak, eltűntek a sok nép forgatagában, a király előkelő emberei között. Nem róluk szólt az élet Súsán várában. Ám ott voltak, és Isten is jelen volt, a látható események mögött munkálkodott. Az Úr már előtte jár gyermekeinek is, és a király tetteinek is. Mindent azért tesz, hogy megmentse a bajba kerülő népét. Ők még erről sem tudnak, de Isten előtt a jövő is ismert, így mindent úgy alakít, hogy a nép megtapasztalja, Isten velük van. Ő soha nem hagy cserben, bár meglátnánk ezt. Amikor úgy érezzük, elfordult tőlünk az Úr, gondoljunk arra, hogy nem vette le tekintetét, csak előttünk jár, készíti az utat.

A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Isten már előbb szeretett minket, akkor, amikor még a bűneinkben voltunk. Ő már akkor előttünk járt, tett értünk, amikor még nem ismertük Őt. Sőt, azért ismerhetjük és lehetünk Jézus tanítványai, mert Ő ezt elvégezte. Olyan jó, hogy szereti a bűnös embert, nem nekünk kell jóvá változni, elrendezni bűneinket, hanem Ő ezt megtette a kereszten. Amikor még a bűn mélységeit jártam, Ő megkeresett, bemutatkozott és kiemelt. Ő elénk jön, bemutatkozik, és a mi döntésünk, mit válaszolunk. Pálnak is bemutatkozott a damaszkuszi úton: én vagyok Jézus, akit te üldözöl; ő ebbe belerendült, és Neki szentelte életét.

Új feleséget keresnek Ahasvérósnak, és Eszter is bekerül a jelöltek közé. Akiről eddig nem tudtunk, az most elénk kerül, egyszer csak kiderül, hogy a világon van, és ott találja magát, ahol nem is gondolta volna. Még nem tudja, hogy ez nem szerencse, nem véletlen, hanem Istennek van terve vele. Nem a mostoha sorsa ellensúlyozásaként kerül a jelöltek közé, hanem azért, mert az Úr tervében fontos szerepe van. Fontos láncszemmé válik, eszköz lesz az Úr kezében.

Talán el vagy keseredve, úgy látod, a névtelenségbe zuhan az életed. Nem vagy fontos senkinek, nem törődnek veled, de ne félj, egyszer csak nyilvánvalóvá válik Isten terve a számodra. Mert Neki veled is terve van, de lásd meg, és fogadd el! Az Ő terve, hogy gyermekeként élj ebben a világban, Krisztus evangéliumát vidd bele a mindennapokba. Vidd az Úr nevét oda, ahol még nincs jelen, ahol nem ismerik.

Eszter nem árulta el, melyik néphez tartozik. Azt jelzi ez, hogy már akkor nehéz volt Isten gyermekének lenni, népéhez tartozni. Hátrányba került az Isten népének a tagja a társadalomban, sőt, veszélybe került, ha megtudták származását, ha ismertté vált hite. Isten gyermekeként, hívőként élni a világban soha nem könnyű, gyakran jelent hátrányt. De Isten ezt a javunkra használja fel, mert az elfeledettség védelmet is jelent a világ csábításával, gonoszságával szemben.

Pál apostolt Krisztus szeretete szorongatja, viszi előre (2Kor 5,16-21). Annyira szereti, hogy nem tud nem beszélni Róla. Megtapasztalta saját életében az Úr bűnösök iránti szeretetét, átélte, hogy az Úrnak terve van vele, apostollá választotta, mindez viszont szeretetre indította. A mi szeretetünket Isten irántunk való szeretete indítja el. Ha Krisztus meghalt érte, akkor ez őt arra készteti, hogy többé ne magának éljen, hanem Krisztusnak. Az Úr azért halt meg értünk, hogy kimozdítson önszeretetünkből, hogy végre ne magunknak éljünk, hanem életünket adjuk az Ő szolgálatára. Szeretni Jézust azt jelenti, Őérte élek.

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. Nagyon jól ismert ige, sokat idézzük, de most legyünk vele csendben, és engedjük, hogy megkérdezze Urunk: Te új teremtés vagy már? Mert ez a lényeg, új teremtéssé lenni, de ezt nem én végzem el, hanem az Úr teremt újjá. Aki Krisztusban van - az új teremtés Krisztus által megy végbe, és Ő teljes munkát végez. A régiek elmúlnak, tehát nem toldoz-foltoz, hanem teljes mértékben újjá tesz. Olyan embert hoz létre, aki korábban nem volt. Még magunk is csodálkozunk, mert nem gondoltuk volna, hogy mindez megtörténhet.

Ha még nem történt meg, ha még mindig a régi ember vagyok, a régi természet irányít, kérjem, tegyen új teremtéssé. Végezze el a csodát, és szülessen meg bennem, hogy újjá lehessek.

Mindezt Isten tette lehetővé, megbékéltet a Krisztusban önmagával. Az ember Isten haragja alatt van a bűneset óta, de nem akar elveszíteni, ezért megbékéltetett Jézus halála által. Ez fontos, meg kell békülni Istennel, és ez úgy megy végbe, ha látom Isten haragját, és elismerem, hogy jogosan haragszik, mert bűnös ember vagyok. Ezt követően kérem, bocsásson meg. Fájnak-e bűneim, fáj-e, hogy vétkeztem Isten ellen, hogy szembeszálltam Vele, és kikértem a részem? Valljam meg Előtte, hogy amit kikértem, eltékozoltam, azért tartok itt, azért hullt szét az életem, azért kerít hatalmába a félelem, mert a magam útját jártam.

Aki megbékél Istennel, az megbékül önmagával is. Mert amit Isten megbocsát, azt eltörli, nincs tovább. Így bocsáthatok meg én is magamnak, ha Isten eltörölte, akkor már nincs miért neheztelni, emészteni magam. Az Úrtól kapott békesség kiemel a csüggedésből is, és talpra állít. A megbékélt élet szolgáló életté válik. Már látom életem értelmét, örömmondó békekövet leszek. Másokat békéltethetek meg Istennel. Azért nincs békesség a földön az emberek között, mert a szívükben sincs béke. Amíg Istennel nem békülünk meg, addig bennünk sem lesz béke. Amíg bennem nincs béke, a másik emberel sem leszek képes megbékülni. Békülj meg Istennel, Krisztus által. Ez a mai napi feladat, megbékülni az Úrral. Ez akkor történik meg, amikor meglátom, nem ő a hibás életem rossz iránya miatt, hanem én, az én engedetlen, bűnös életem. De ma még a kereszt tövében átélhetem az igazi békességet, mert Jézus nélkül nincs békesség.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed !

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed!

Mondd a világnak: hajnalod közel!

Mert nem hagy az, ki népeket teremtett,

Senkit sem éjben, bűnben veszni el.

Légy örömmondó, békekövet,