Tovább!

A

 próféta nincs könnyű helyzetben, a népet Isten szava nem érdekli, minden más sokkal jobban foglalkoztatja őket, mint az Úr (Hós 3,1-5). Hiába szólja az igét, figyelmeztet, rámutat paráznaságukra, nincs foganatja. Ebbe a helyzetbe könnyen bele lehet fáradni. Amikor az Úr szolgája azt látja, süket fülekre talál, olyan gyorsan jön a gondolat: nincs értelme tovább vesződni, hagyd őket. A mai korban sem könnyű Isten szavát képviselni, Jézusról vallást tenni, az emberek többsége saját dolgaival, a világ kínálatával van elfoglalva. Mindenki a testnek és annak vágyainak él, az Úr igéje nem fontos. Ha segítségre szorulunk, jön az orvos, a politika vagy más társadalmi szervezetek, nincs Istenre szükségünk. Még az egyházban is gyakran a pénz, a kapcsolatok jelentik a reményt, és nem az Úrba vetjük minden bizodalmunkat. Ezen kell változtatni, forduljunk teljes szívünkkel az Úrhoz, vessük egyedül Belé minden bizalmunkat, és tegyük, amit mond. A világ megtéveszt, még ha ez azonnal nem is látszik. Addig támogat, amíg haszna van belőlünk, azután elengedi a kezünket és magunkra hagy. Isten ezt nem teszi. Ő mindig vár, és amikor összetörten, kiábrándultan keresgélünk, lehajol és talpra állít. Mindezt Jézusban teszi meg, Őáltala hajolt le világunkba, és aki hittel segítségül hívja, nagy dolgokat tapasztal. Teljes belső változáson mehet keresztül, Isten országának polgárává válik. 

Az Úr megszólít, amikor elkeseredünk, amikor értelmetlennek látjuk a további küzdelmet. Olyan könnyen feladnánk. Mit mond? Szeresd csak tovább! Vagyis ne add fel, szeresd tovább azokat, akik fütyülnek rád, akiknek nem kell az Úr szava. Csináld tovább azt, amivel Ő megbízott. Olyan jó, hogy szól az Úr, mert az ige képes egyedül felemelni, továbbsegíteni. Mi az, amit abba akartál hagyni? Ki az, akitől elfordultál, akire azt mondtad, nem érdemes vele bajlódni? Az ige üzeni: ne add fel, szeresd tovább. Ez azt jelenti, foglalkozz vele tovább, tegyél számára bizonyságot, és bízz az ige erejében.

A további szolgálatra bátorításhoz ígéret fűződik: azután megtérnek, keresni fogják Istenüket, az Urat. Lesz eredménye a hirdetett igének, mert erre várunk, hogy legyenek megtérések. És most itt meglátjuk, mi is a megtérés. Nem azonos az egyháztagsággal, belépek valamelyik felekezetbe, vagy a gyerekkori fogadalmam nyomán újra elkezdek templomba járni. Ez jó, mert igeközelbe kerül az ember. De a megtérés ott kezdődik, amikor szívből keresni kezdem az élő Istent. Amikor személyes kérdésemmé válik az Isten, a Vele való kapcsolat. Keresem, mert kielégítetlen az életem, mert a világ nem ad értelmet és célt. Aki keres, az talál. Aki őszintén keresi Őt, az meg is találja, mert Jézusban kijelenti magát. Jézust megismerve Istennel találkozunk, és ebben a találkozásban megleljük életünk értelmét is. Mi az élet értelme? Miért vagyok itt? Azért, hogy a gyermekévé legyek. Ez kegyelemből valósul meg. Megtérés az, hogy keresem Istent, és amikor találkozok Vele, teljes mértékben rábízom az életem.

Remegve fordulnak az Úr jóságához. Olyan jó ez, az Úr jóságos, nem vesztünket akarja, hanem életet kínál. Aki felismeri bűnös, elveszett voltát, és bűnbánattal érkezik Jézushoz, az megtapasztalja a kegyelmet. Hány elrontott életű ember számára jelentett reményt Jézus. Benne és Általa újra emberekké lehettek. A bűn mélységeiből álltak talpra, és ezt követően az Ő követésében kiteljesedtek. A mi életünk is Jézus követésében teljesedik ki.

Az apostol nem a maga számára gyűjti az embereket, hanem Krisztus számára jegyzi el őket (2Kor 11,1-15). A gyülekezet Krisztus jegyese. Ez csodálatos, de hogyan is állok Elé? Tiszta az életem? Megtisztultam a Bárány vérében, és ismét megtisztulok? Mert nincs más tisztítószer, csak az Ő vére.

Azonban vannak, akik más Jézust hirdetnek, számukra a gyülekezet a megélhetést jelentette. Minél több ember tartozik hozzájuk, annál jobban élnek. Pál azonban nem belőlük, hanem értük élt, amint az Úr is tette. 

A gonosz ma is munkálkodik, de nem egyenesen, hanem elváltoztatja magát. Mit jelent ez? Hívőnek, tanítványnak, igehirdetőnek álcázza magát. Ha ezeket a szerepeket magára ölti, nem sokan gyanakszanak. Ki gondolna arra, hogy egy igehirdető nem a tiszta evangéliumot hirdeti, hogy hamis Krisztusról szól? Kevesen látják ezt meg. Mit jelent a más Jézus, a más evangélium? Amikor felhígul az evangélium, nem a bűnbánatra, megtérésre, új életre, hanem valami másra kerül a hangsúly. Már nem a bűntől való szabadulás a fontos, nem a kegyelem hirdettetik, hanem népben, vallásban, közösségben, programokban gondolkodunk.

Pál óva int, mert a gonosz világosság angyalaként áll elénk, szerepét jól játssza, idézi a Bibliát is. De aki ismeri a jó Pásztor hangját, felismeri, és elfut tőle. Aki felismeri a hamis pásztort, az nem hallgat rá, hanem az igét teszi meg zsinórmértéknek. Minél jobban ismerjük a Szentírás összefüggéseit és a mi drága Urunkat, annál könnyebb lesz kiszűrni a gonosz praktikáit. Jézus az életét adta értünk, Ő nem propagandabeszédet tart, hanem megment a bűn és a halál karmaiból. Új életet kínál, amely Isten országában teljesedik ki. Aki Krisztusra talál, életet nyer, mert Ő az Élet.

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét

Isten áldásával.