Önvizsgálat

C

sak néhány gondolatot emelnék ki a mögöttünk lévő fejezetekből, amelyekről az elmúlt napokban nem született írás (Hós 5,1-7,16). Az ötödik fejezetben olvassuk: látta Efraim a betegségét, ezért Asszíriába járt, a nagy királyhoz küldözgetett. Tehát már kezdték látni a bajt, felismerték a problémát, keresték a megoldást is, de rossz helyen. Nem Istenhez fordultak, hanem az asszír királytól kértek segítséget. Egy nagyhatalomban bíztak az élő Isten helyett. Pedig mennyi bizonyság állt rendelkezésükre a múltból, ismerték az Úr tetteit, mégsem Hozzá fordultak.

Nagyon fontos felismerés, hogy segítségre van szükségem, magam nem boldogulok, de nem mindegy, kihez fordulok, kit kérek meg, hogy segítsen. Mi is gyakran nem az Úrhoz fordulunk problémáinkkal, hanem Izráel népéhez hasonlóan az emberektől, politikai hatalmaktól várjuk a segítséget. Azonban Isten gyermeke mindig bátran és bizalommal fordulhat az Úrhoz. Talán pont azért keresünk máshol menedéket, segítséget, mert nem is ismerjük Urunkat, az Ő országa gazdagságát. Nem hisszük, hogy akár emberi segítség nélkül is képes szabadítani vagy gondoskodni. Urunk hatalmas, hiszen Aki a halál fölött győzedelmeskedett, a gyógyíthatatlan betegségektől megszabadította a Hozzá fordulókat, hogy ne tudna ma is segíteni.

Az Úr kijózanítja népét, rámutat, Asszíria nem tud meggyógyítani, nem orvosolja fekélyeteket. Más nem gyógyíthat meg, csak az Úr. Hiába futkosunk más helyekre, elmarad a javulás, az eredmény. Nem tud meggyógyítani, írja a próféta, mégis megyünk, nem tanulunk, azt gondoljuk, nekünk sikerülni fog, és tovább szenvedünk, és egyre rosszabbá válik minden.

Isten még mindig hívogat, azt kéri, hogy térjünk meg Hozzá. A megoldás az Ő kegyelme. Nála van gyógyulás, Ő az, Aki bekötözi sebeinket. Jézusban azért jött el, hogy a bűn okozta sebeket orvosolja, egyedül Ő tud rajtunk segíteni. Olyan jó, hogy nem fordul el tőlünk, hanem hűtlenségünk ellenére is szeret, és felkínálja a visszatérés, az új kezdés lehetőségét. Sebekre is szükségünk van, mert egészségesen nem keressük az orvost, csak ha betegség gyötör. Istent se igazán keressük, amíg a bűn belénk nem ereszti méregfogát. Amikor ez megtörténik és a halálos szérum hatni kezd, akkor kiáltunk, és jó, hogy kiálthatunk. Nézzünk fel az Úr keresztjére hittel, amint a pusztábban a póznára feltekintett Izráel. A bűn marására az egyetlen ellenszérum Jézus kereszthalála, kiontott vére.

Megtudjuk azt is, hogy az Úr gyógyítani akarta népét. Látta betegségüket, ahogyan látja a mi életünk betegségeit is. Nincs Ő távol, kínálja gyógyítását, azonban mi nem akarjuk, hogy úgy gyógyítson meg, ahogyan akar. Mi kerülünk gyakran hallótávolságon kívülre, nem akarjuk hallani Őt, és nem hisszük, hogy az ige gyógyít.

Idegenek emésztik erejét - fölösleges és hiábavaló dolgok viszik el az erőnket. A bálványok nem megsegítenek, hanem a maradék életenergiánkat is elszívják. Mindezt úgy teszik, hogy nem vesszük észre. A világ megtéveszt, elhiteti, hogy nincs baj. Beleöregedtek, belefáradtak a bűn útjába, de nem látják. Hányszor mi sem mondjuk meg egymásnak az igazságot. Nem merjük kimondani: megöregedtél, rosszul nézel ki. Pedig lehet, hogy pont ez segítene, rádöbbentene arra, hogy az Úrhoz kell fordulnunk, mert Ő tud megújítani. Mégsem tértek meg. Mennyire makacsul ragaszkodunk a bűnhöz, mindahhoz, ami tönkretesz, nem akarunk megtérni, nem akarjuk az Úrtól való új életet. Olyan jó, hogy ma még Hozzá fordulhatunk. Tegyük is meg.

Pál apostol csodálatos üzenetet kapott lelki harcai, testi szenvedései közepette (2Krón 12,1-13,10). Elég neked az én kegyelmem, mondta neki az Úr. Ez nagyszerű üzenet, bár nem mindig kezeljük így; gondoljuk végig, annak tartjuk-e, ha mi is úgy kapjuk, mint az apostol. Mert Ő gyógyulást kért, a tövis, a szenvedés elvételét, és amikor a kegyelmet kaja, marad a betegség, nem gyógyul meg.  Ha nekünk is ezt mondja az Úr, beteg maradsz, nem változik meg a helyzeted, marad a tövis, a gyötrelem, el tudom-e fogadni, hogy elég a kegyelem? Hálás vagyok-e, hogy a változatlan helyzetben is az Úrra építhetek?

Mert mindennél fontosabb, hogy velem legyen az Úr, Belőle merítsek erőt, és ha ez megvan, betegség vagy idős kor ellenére is hasznos lehetek az Ő kezében. Pál is azt tapasztalja, nem a saját erő a lényeg, hanem az Úr ereje, ami akkor is nagy dolgokra képes, ha mi erőtlenek vagyunk. Sőt, gyakran a mi erőnk, képességünk akadályt képez. Az Úr azt üzeni, merjünk erőtlenek lenni, merjünk ne önmagunkra támaszkodni, mert az Ő ereje akkor érvényesül, amikor mi erőtlenek és gyengék vagyunk. Neki nincs szüksége a mi erőnkre, ellenben nekünk nagy szükségünk van az Úrra. Az Úr adja, hogy gyakran átélhessük az Ő erejének megnyilvánulását.

Fogadjuk meg az ige tanácsát, és tartsunk önvizsgálatot: valóban hitben járok-e? Bizonyára azonnal rávágjuk, igen. Régóta hitben élek, megtapasztaltam az Úr kegyelmét, és az óta Ő vezet engem. Ennek ellenére hallgassunk az Úrra, bizonyára nem véletlenül kéri ezt tőlünk, hanem azért, mert ilyen önvizsgálatra szükségünk van. Olyan könnyen nem a hitünkre építünk, hanem valamilyen emberi elképzelésre, vágyainkra, tudásunkra. Hányszor nem lépünk, amikor nem látjuk előre a következményeket. Hitben járni azt jelenti, mindennap megteszem, amit az Úr kér, akkor is, ha azt nem értem, vagy áldozatot jelent a számomra. Hitben járok, amikor bátran elindulok az Úr szavára, felkelek, amikor bénának érzem magam, engedelmeskedem, mert az Úr mondja, bár még nem történt semmi, de hiszem, mint a tíz leprás, mire odaérek, megtörténik, amit az Úr mondott. Hitben járva indult a Vörös-tengernek Izráel népe, egyedül az Úr szavára építve. Hitték, ha az Úr mondja, száraz lábbal érnek át a túlsó partra. Sőt, hitre volt szükség bizonyosnak venni, hogy át fognak érni, és nem zárul össze idő előtt a víz.

Bennem van-e Krisztus? Jó és fontos kérdés, mert a keresztyén élet lényege: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Sőt, igazából akkor vagyok keresztyén, ha én meghaltam Vele a kereszten, és már Ő él bennem. Mindez az életfolytatásunkban látszik meg. Látható-e a mindennapi életemben a Krisztus? A bennem élő Krisztus azt jelzi, nem én vagyok immár a fontos, hanem egyedül Ő. Mert a hívő életnek nem rólam, hanem Őróla kell szólnia.

AMEDDIG JÉZUS ÉL

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.