I
|
smét a
Zsoltárok könyvét olvassuk, és az adventi időszakban ez különösen is jó, mert
segít elcsendesedni és az Úrra hangolódni (Zsolt 1,1-6). Az Úr Jézus is
használta ezt az imakönyvet, magával vitte a pusztába, a hegyre, és mindenhová,
ahol csendet tartott és imádkozott. Ő még nem nyomtatott formában vitte
magával, hanem a szívében, ismerte őket, benne voltak, és így használta még a
kereszten is. Csodálatosak a zsoltárok, hiszen ezek imádságok, amelyekben egy ember minden gyötrelmével, kérdésével, fájdalmával megy az Úr elé. A szentíró a maga
imádságaiban mindig az Úr válaszát keresi, mélységeket megjárva sem cselekszik
addig, amíg az Úr nem cselekszik, nem szól valamit. Mivel ezek a költemények
imádságok, azt is mutatják, hogy nem elméleti alkotások, hanem beszélgetések,
egy szomjas szívű ember meghitt
beszélgetése az élő Istennel. Ezek az igék bizonyságok arról, hogy Isten élő
személy, Aki keresi az embert, akar vele kommunikálni, kapcsolatban lenni.
Vegyük mi is kézbe alázatos szívvel, és engedjük, hogy átjárja a szívünket,
lényünk mélységeit, mert felemelnek az Úr közelébe. Ezek az imádságok gyakran
azokat a gondolatokat, küzdelmeket fogalmazzák meg, amelyek bennünk is
megvannak, csak éppen képtelenek vagyunk megfogalmazni őket. Így, amikor
olvassuk, ráébredhetünk, ez az én gondom is. De nemcsak a problémát, hanem
a megoldást is megtalálhatjuk bennük. Isten ezeken az ősi meditációkon
keresztül megszólít és választ ad.
Egy-egy zsoltárt vagy annak néhány versét meg is tanulhatjuk, és Biblia
nélkül is velünk lesz, és lehangoltságunk idején is segíthet, mert ha
magunkban, vagy akár hangosan elmondjuk, erőforrássá válik. A szürke, süppedős
gondolatokat és hangulatot a zsoltár Istenre mutató szavai, a bennük lévő
isteni töltés szertefoszlatják. Mert az Úr szava a lelki felhőoszlató.
Az első zsoltár a nyitány, az egész imádság-épület bejárata, és ha
belépünk rajta, egy csodálatos építmény, egy csodálatos világ bontakozik ki
előttünk, és ez Isten világa, az Ő országa. Ebben az országban Ő uralkodik, itt
békességre, csendességre, biztonságra, gondoskodásra, igazi kiteljesedett
életre talál az élet megfáradt vándora.
Mindjárt ez a zsoltár, kezdésként megmutatja, hol találja meg a boldog
életet az állandóan kereső, de mégsem találó ember. Gyorsan elsiklunk az első
vers első sora felett, boldog ember az... - ki? Az, aki az Úr tanácsa szerint jár,
vagyis a boldogság forrása Isten, a Vele való élő kapcsolatból fakad a boldog
élet. Nem kell mindenfelé keresgélni, felülni különféle csodaszerek
reklámjának, Isten felé induljunk, keressük Őt, és Aki megtalálja, boldog lesz.
Pontosítva, akit megtalál az Isten, Jézus által, mert Benne lett emberré, az a
boldogsággal találkozik. Őhozzá tartozni, Vele állandó kapcsolatban lenni a
boldogság.
Ezt a boldogságot ápolni kell, és az ige, a vele való gyakori, vagyis
naponta való élés táplálja. Sőt, a zsoltáros állandó igei foglalkozást javasol,
éjjel-nappal róla elmélkedni. Ezt a tanácsot jó komolyan venni, mert az Úr
szava megtisztít, felszabadít és irányt szab. Az ige által tanácsolja az Úr
mindennapjainkat. Azért is fontos az Úr szavát komolyan venni, mert más
tanácsokkal is találkozunk. A bűnösök, tehát a nem az Úr útján járó ember is
tanácsol minket, gyakran úgy, hogy nem is kérdezzük, de beleszövi elgondolását
a hírekbe, a politikába, a szórakoztató műsorokba, tehát mindent átjár a világ
tanácsa. De mi figyelhetünk az Úrra.
Az ige forrásából táplálkozó ember gyümölcstermő élet, állandóan friss és
üde, mert nem önmagából meríti az életnedveket, hanem az ige kiapadhatatlan
forrásából. Talán berzenkedünk magunkban, mi az, hogy minden sikerül, amit tesz
az ilyen ember? Hisz gyakran tapasztaljuk, hogy nem sikerül minden. Az ige azért
mondja ezt, mert az Úr útján járó, tanácsára figyelő ember csak azt teszi,
csak abba fog bele, amit az Úr javasol, mutat neki. És ha azt cselekszem, amivel az Úr megbíz, az
sikerülni fog, abban előrehaladok. Így
látjuk ezt a tanítványoknál és Pál apostolnál is, amit az Úr szavára tesznek,
az sikerül. A magánexpedícióink általában nem járnak sikerrel, kudarc kudarcot
ér. De ilyenkor mindig álljunk az Úr elé, és vizsgáljuk meg, hogy az Ő tanácsát
követtük-e. Tetteink az ige fölötti éjjel-nappal való elmélkedésből fakadtak-e?
Gyönyörködjünk ma az Úr szavában; mennyi mindenben tudunk gyönyörködni,
jelentsen gyönyörűséget ma az ige olvasása, éljük át közben, hogy itt van
Isten köztünk.
Micsoda szívből jövő mély és őszinte vallomás hagyja el az apostol
száját (Fil 3,1-11). Ami nekem nyereség volt, kárnak és szemétnek ítéltem
Krisztusért. Voltak értékei, nyereségnek tartotta származását, hitét, vallásos
életét, de amikor megjelent számára a Krisztus, rádöbbent, hogy Ő az élet, az igazi
kincs, mellette mindezek értéktelenné válnak. Isten országába nem a földi
származás alapján, egy felekezetbe való beleszületés által válunk, hanem újjászületés,
Isten szívünkben való munkája által.
Nagy felismerés, amikor egy zsidó farizeus eljut ide, nem a származás,
nem az Isten népe közé való testi születés a lényeg, hanem a találkozás a Feltámadottal. Mert Pál találkozott
Vele, és megtapasztalta: Jézus feltámadt és él. Igen, Ő él!
Aki Vele találkozik, és igazán megismeri, páratlan kincsre lel. Isten
kincse Jézus. Őt adta bele a világba, és aki megtalálja, annak kiteljesedik az
élete. Krisztusban kapunk új és örök életet.
Krisztus mellett minden szemét, de ezt nem csupán a találkozás friss
örömében mondja, hanem évekkel később is. Tehát nem döntött rosszul, amikor
addigi életét átértékelte, és mindent szemétnek látott és kidobott a kukába. Nem
kezd el évek múltán kukázni, nem veszi vissza azt, amit kidobott, mert az már
nem érték. Mi hányszor kukázunk, visszaszedegetjük a kidobott bűnöket.
Mi számomra az igazi érték? Miben tudok gyönyörködni, mi ad tartós
örömet? Nekem is Krisztus a kincsem? Őt igyekszem minél jobban megismerni?
Siess, keresztyén, lelki jót hallani
1. Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvényből harcolni
tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni.
2. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe;
Szép tanulság ez most az új törvénybe', Mi eleinkbe'.
3. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nem csak fegyverrel oltalmaz
az Isten. Ezt minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!
4. Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében;
Kiket ő akar, föld kerekségében: Emeli égben.
5. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban,
Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban.
6. Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban.
Dicsérjük Istent nagy hálaadásban, Énekmondásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése