Krisztusért

I

zráelt megáldotta az Úr, földjük jól termő ország volt, így jól éltek, bővelkedtek (Hós 10,1-15). A régi ígéret - tejjel és mézzel folyó földre viszlek benneteket - beteljesedett. Amire vágytak, megkapták. Mert a legtöbbször az élet anyagi oldalában látjuk a boldogságot. A jól fizető állás, a sok pénz, az élet javaiban való bővelkedés sokak számára ma is a cél. Úgy gondolják, ha mindenük meglesz, boldogok lesznek. Rosszul fogalmazzuk meg a célt, mert nem a szerzés, a halmozás az élet célja, hanem az élő Isten megismerése. Azért kaptuk az életet, hogy rátaláljunk Istenre, vagy inkább engedjük, hogy Ő megtaláljon, és azután Neki éljünk. Az a fontos, hogy hazataláljunk, mint a tékozló fiú. Az sem baj, ha rongyosak, elhanyagoltak, tönkrement életűek vagyunk, csak menjünk haza. Mert otthon a helyünk Isten mellett, csak a Vele való közösségben találjuk meg életünk értelmét, ott leszünk otthon.

Izráel megkapta, amire vágyott, mindenük megvolt, de mire mentek vele? A jólét nem közelebb vitte őket Istenhez, hanem egyre távolabb. Miért? Mert a világ összes kincse nem elégítheti meg lelkünk szomjúságát, mindig többet és mást vágyunk, és mégis nyugtalan marad a szívünk. A nyugtalan szív hajt egyik bálványtól a másikhoz. Mindig van egy aktuális, egy ügyeletes bálvány. Amikor az egyikben csalódunk, futunk a másikhoz, mégsem lesz békességünk.

Ebben a fejezetben meglátjuk magunkat, mi is hányszor mondjuk, majd ha felépül a ház, biztos állásom lesz, majd ha a gyermekek már kilépnek az életbe, majd keresem Istent, megyek gyülekezetbe. És minél előrébb jutunk, minél többünk lesz, annál inkább elfoglaltabbakká válunk, és nem jut idő Istenre. Vagy pont azért, mert sorban elérjük céljainkat, megelégszünk, a magunk tetteiben bízunk. Ha ennyire jutunk, nem kell Isten, mi is képesek vagyunk egyre jobb életet kialakítani.

Mit mond az ige? Csalárd a szívük. A megéretlen szív csalárd, becsap és félrevezet. Azt sugallja, nincs szükség Istenre, boldogulsz nélküle is. Ne hallgassunk a gonosz szavára, hanem keressük Őt. Igyekezzünk Hozzá, amíg lehet, lássuk meg, hogy amit ez a világ kínál, elmúlik, de Isten szava megmarad örökké. Isten országa a világ egyetlen biztos pontja, csak ott élhetek nyugodt életet. Ebben az országban békesség és biztonság van, mert nem rajtunk alapszik, hanem a golgotai áldozaton nyugszik. Isten drága kegyelme a keresztről árad felénk. Vigyük oda nyugtalan szívünket, és engedjük, hogy a kegyelem megfürdesse, és így megtisztuljunk. Engedjük, hogy az Úr magához vonjon, és menjünk tovább Vele.

Az Úr üzeni: ideje, hogy keressétek az Urat. Igen, ideje, hogy végre a rossz útról visszafordulva elinduljunk Felé. Annyi mindent kerestünk, és oly sok mindenért hoztunk áldozatot, most induljunk el az Úr felé, a kereszt felé. Ott tárul fel Isten szerető szíve. Áldott legyen az Úr, hogy még mindig hívogat, biztat, ha eddig csalódtunk is ebben a világban, most ne ezekre nézzünk, hanem bízzunk Benne. A vérfolyásos asszony is sok orvosban csalódott, talán már elveszítette a gyógyulásba vetett hitét is, de amikor Jézusról hall, hit támad a szívében: ha csak a ruhája szegélyét megérintem, meggyógyulok. Mert Jézus más, mint az orvosok vagy bármelyik ember. Ő az igazi ember, az Ember, mert nincs Benne bűn, és az Atyától jött, és teljes harmóniában él Vele. Jöjj Jézushoz, tégy még egy próbát, ne a kudarcokra, hanem Reá nézz. Olvasd az igét, meríts erőt belőle, és menj tovább addig, amíg kegyelme át nem ölel, aztán pedig már Vele a keskeny úton. Meg fogod látni, ez semmihez sem hasonlítható, ez egy csodálatos, egy egészen más élet. Próbáld meg újra kezdeni Jézussal. Annyi mindent kipróbáltál, miért ne próbálnád meg Jézust segítségül hívni, az igét olvasni?

Jó olvasni Pál levelét, hiszen ezt az iratot a mégis öröm levelének nevezik (Fil 1,12-17). Nincs oka az örömre, és mégis örül, mert Krisztusban van elrejtve az élete. Öröme nem a napi helyzetekből, hanem Krisztusból fakad. Örülj az Úrnak, az Úrban ma is! Legyen örömünk Jézusban. Öröm levele ez, azért is, mert öröm olvasni. Örömmel telik meg a szív, hisz árad belőle az élet fejedelme, Krisztus. Ő a mi örömünk. Pál szíve Krisztussal van tele, sőt, csordultig van, és így Ő evangéliuma árad felénk. Maga Jézus is azt mondta, amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Pál szíve csordultig van még a fogságban is Jézussal, ezért a szája is Őt szólja. Nem a maga előnyét keresi, nem marad csendben, a börtönben sem, mert nem szégyelli Gazdáját, megvallja, Kihez tartozik. 

A börtönben megkérdezik, te miért vagy itt, mit csináltál? És akkor ő elmondja, Krisztusért vagyok itt. Azért, mert Jézus az életem Ura, Őt szolgálom, és neve által hatalmas dolgokat élek meg. Neve megszabadít a megkötözöttségekből, megtisztít a bűntől, új szívet és új életet, bűnbocsánatot ajándékoz.

Tőlünk is megkérdezik, miért vagyunk ott, ahol éppen tartózkodunk, mondjuk el, azért, mert az Úr így alakította életünket, Ő helyezett ide. A kórházban is valljuk meg, hogy Hozzá tartozunk. Nem a bilincsekről, sebekről, fájdalmakról beszél Pál, hanem a Gazdáról, akinek kegyelme ott is elég. Beszéljünk mi is minél többet Róla.

Krisztusért viselem, írja az apostol. Mit viselek én Krisztusért? Viselek Érte valamilyen szenvedést, azért, mert vállalom Őt, mert megvallom, és úgy élek, ahogyan Ő élt? Nem a saját hibáinkért kapott szenvedésekre gondolok, hanem amit azért kell elviselnünk, mert Krisztuséi vagyunk. Merjük Őt vállalni akkor is, ha következményekkel jár?

Pál magatartása felbátorította a gyülekezet tagjait. Ha Pál által a börtönben is megismerik Jézust, mi se féljünk. Ne félj vállalni Jézust, az Ő szavát, az ige szerinti életet, mert így mások is megbátorodhatnak. Ne félj Krisztushoz tartozni, akkor sem, ha kigúnyolnak, nem értenek meg. Ő hűséges, bízz Benne!

Vannak számításból szolgálók is. Én miért szolgálok? Tiszta lélekkel hirdetem, mert engem is megragadott a Krisztus, Vagy csak ebből akarok megélni? Uram, Te látod a szívemet, tudod, hogy mindenem vagy. Te ragadtál ki a halálból, Neked akarok élni, Érted meghalni. Mert Te vagy az Élet, a soha el nem múló élet. Pál csak arra koncentrál: Krisztust hirdetik, ismertté teszik, és nem engedi, hogy a számítók megrontsák örömét, vagy elvegyék a kedvét a bizonyságtételtől. Mi se engedjünk a számítóknak, ne rájuk figyeljünk, hanem az evangélium terjedésének örüljünk. Ne keseregjünk, mert él az Úr!

KRISZTUS AZ ÉNEKEM

1.  

Krisztus az énekem,

Krisztus az életem,

Mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem,

Elfogy az életem,

Megmarad énnekem Ő!

2.  

Elfogy az életem,

Ámde az égbe’ fenn

Rám örök üdv hona vár.

Vár oda Jézusom,

Szívem is arra von,

Hadd megyek én haza már!

3.  

Elfogy az énekem,

Ámde az égbe’ fenn

Angyalok kórusa zeng.

Ott fogom hallani,

És vele vallani:

„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”

Isten áldásával.