Hitmélyítés

N

agyon megrendítő Isten szeretete és irgalmassága, amit hűtlen népe felé tanúsít (Hós 2,16-25). Csak térdre borulni lehet az Úr előtt, hogy mindazok után, amit eddig olvastunk, amit a próféta leír Izráelről, az Úr még mindig szereti őket és mindent megtesz azért, hogy visszataláljanak Hozzá. Csodálatos ígéreteket ad a számukra. Nincs Istenhez és az Általa kínált élethez fogható. Ez a világ, benne a szuperhatalmakkal való barátkozás sem adja meg azt a békés, harmonikus életet, amit Tőle kaphatunk. 

A pusztába viszi Izráelt az Úr, az egyedüllét csöndjében akar velük beszélni. A jóléttől a pusztaságba, a világ nyújtotta kényelemtől elvonva akar velük beszélni. Szükségünk van elvonulásra, csöndre, amikor csak az Úrra figyelünk. Világunk életet segítő, könnyebbé tevő, szórakoztató eszközei elvonják figyelmünket életünk valóságáról, szívünk igazi tartalmáról. Isten azt szeretné, ha a pusztában elcsendesedve meghallanánk megszólító szavát. A pusztában az Úr akar beszélni velünk. A reggeli csendesség is ilyen alkalom lehet, ahol megtapasztaljuk, hogy az Úr szól. Mégpedig szívhez szólóan szól, a szívünket veszi célba, megmutatja, milyen is a Tőle elszakadt szív. Feltárja a valódi tartalmat, de megoldást is kínál rá.

Az Úr beszélni akar velünk, távol a világ zajától, a csöndben, azzal az indíttatással, hátha meghalljuk, amit mond. Ahhoz, hogy meghalljuk az Urat, valóban csendben kell lenni. Külső és belső csöndre van szükség. Elcsendesíteni szívünket, és ráhangolódni Isten jelenlétére. Legyünk távol minden olyan eszköztől, ami megtörheti a csöndet, megszakíthatja Isten szavát. Kapcsoljuk ki a telefont, ne figyeljünk másra, csak egyedül Őreá.

Megismered az Urat. Ezt nem pogányoknak, hanem vallásos embereknek, az Ő népe tagjainak mondja. Miért kell megismerniük? Mert nem ismerik, nem annak ismerik, Aki. Nem úgy ismerik, ahogyan Ő kijelentette magát. De én ismerem? Templomba és különféle alkalmakra járó gyülekezeti tagok, ismerjük mi Istent? Tudjuk, hogy kicsoda Ő? Tisztában vagyunk akaratával, üdvtervével? Azért beszél hozzánk, szól a szívünkhöz, mert azt akarja, hogy megismerjük. Sőt, azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy feltáruljon előttünk Lénye mélysége, hogy meglássuk orcáját, és átéljük közelségét, szabadítását. Jézusban Isten egészen emberközelbe jött. Megláttuk, hogy a bűnösök közé érkezett, mert szereti őket, és meg akarja menteni. Isten mentő szeretete jelent meg Jézusban köztünk. Nem szentek közé érkezett. Jó lenne az ige tükrébe nézve meglátni, hogy nincs minden rendben. Nem vagyunk jók, mert nincs igaz egy sem. Kegyelemre, Isten segítségére szoruló bűnös ember vagyok.

Drága kegyelme által eljegyez magának az Úr. Az Övé lehetek, az Övé. Nem a világé, a politikáé, a szenvedélyeké, hanem az Övé. Ez azt jelenti, hogy Neki élek. Az egyház az Úrnak és az Úrért él. Megajándékoz hittel. A hit az Ő ajándéka. Ma is kérhetem, ajándékozzon meg élő, Benne bízó hittel. Olyan hittel, ami mindig Tőle várja a megoldást, amely Érte kész nehéz helyzetekkel is szembenézni. Megtapasztalják Isten áldását. Ha a nép visszatér Hozzá, átélik a föld termőerejének megnyilvánulását. Minden értük, a javukra fog működni, munkálkodni. Az Úrral való élő kapcsolat, az engedelmes élet semmihez sem hasonlítható életvitelt és bővölködést eredményez.

Pál apostol továbbra is Urat állítja elénk (2Kor 10,12-18). Figyeljünk Rá, csodáljuk, imádjuk és kövessük Őt, mindenben. Legyen Ő a mércénk. Amikor magunkat értékeljük, egyedül Hozzá hasonlítsuk az életünket. Hányan önmagukhoz mérik magukat. A saját eredményeik vagy más emberek élete lesz a minta. Ez azonban téves út. A farizeus is az imádságában a többi emberhez mérte magát, és így meg volt elégedve önmagával. A helyes mérce az ige.  Ebben látjuk magunkat annak, akik igazából vagyunk.

Fontos elv: aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék. Vagyis ne magunkról, hanem az Úrról beszéljünk. Azt mondjuk el hálás szívvel, amit az Úr cselekedett. Mert általunk is Ő cselekszik. Adjunk hálát, amiért kezünk, lábunk, ajkunk eszköz lehet az evangélium hirdetésében. Mert a mi feladatunk is az evangélium emberekhez való eljuttatása. Meg kell látnunk azokat a területeket, ahová még nem ért el az ige, ahol még nincs jelen. 

Az apostol tiszteletben tartja mások munkáját. A mások által elvégzett munkát és eredményt nem akarja magának tulajdonítani. Jó, ha mi is tiszteletben tartjuk mások munkáját, ha megbecsüljük a mások által elért eredményt, és azt nem magunknak tulajdonítjuk. Fontos meglátnunk, hogy már előttünk is volt egyház, hirdettetett az ige, voltak eredmények, és mi egy olyan munkába álltunk bele, amit mások kezdtek el. Ezt nem szabad elfelejteni. Az élet nem velem kezdődött, már előttem is éltek, sok mindent elvégeztek és megoldottak. A mi feladatunk továbbvinni az Úrtól kapott életformát, hirdetni az igét, továbbadni, amit mi kapunk. Mélyíteni kell a hitet, segíteni a növekedést.

AMEDDIG JÉZUS ÉL

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.