A legfontosabb hír

M

ennyire valóság mindaz, amit ebben a zsoltárban olvasunk, eltelt több ezer év, és mégsem változott semmi. Legalábbis az ember nem változott, ma is ezt látjuk, tombolnak a népek. Egyik nép a másik kárára szeretne előnyökhöz jutni, boldogulni. Az erősebb elnyomja, kihasználja a gyengébbet, az pedig igyekszik a különféle láncokat lerázni magáról. Tombolnak a népek, az emberek, amikor tervük semmivé lesz, ha valaki megakasztja azt, és legtöbbször nem is gondolják, hogy Isten áll a dolgok mögött, Ő lépett közbe népe érdekében. A világban történő események gyakran jelzőlámpa szerepét töltik be, állj meg, ember, gondolkozz el, és fordulj Hozzám. Mert ha nem térünk az Úrhoz, tovább folytatódik az esztelen tombolás, öldöklés.

Hogyan reagálom le az élet dolgait, ha valami akadályozza terveim, nem tudok kibontakozni, nem jutok előrébb? Bizony, hányszor mi is tombolunk, kiborulunk, Istent vádoljuk, és elfelejtünk elcsendesedni. Tegyük meg ezt most, kérdezzük meg az Urat, mi ezzel a terve, és kérjük útmutatását.

Az Úr ellen tanácskoznak, ez is a nyomorúságunk, nem Istent keressük, nem az a szívünk vágya, hogy akaratát megcselekedjük, hanem ellene teszünk. Már a bűneset is erről szólt, az Úr ellenére döntött és cselekedett az első emberpár. Pedig ha azt teszik, amit Isten kért tőlük, mennyire másként alakul minden. Kiteljesedett volna a föld, az ember élete, nem lett volna vér és könny az utunk. De még mindig kapunk lehetőséget a visszatalálásra, Isten mindent megtett, hogy gyógyuljon a szívünk és ez a világ is.

Eljött Jézus, Benne Istennel találkozunk. Bár meglátnánk, hogy Ő kell nekünk, az életünk egyetlen célja Őt megismerni. Mi mindig valamit akarunk Tőle, és nem Őt magát. Pedig egyedül Őreá van szükségünk. Rá van szüksége személyes életemnek, nem az áldásokra, ajándékokra, hanem egyedül Őreá. Arra, hogy Ő uralkodjon a szívemben, egyre nagyobb legyen, és akkor az én lényem egyre kisebbé válik. Mert amíg én akarok nagy lenni, addig mindig baj van. Az Úr Jézus megmutatta, hogy aki nagy akar lenni, az legyen szolga, az hajoljon le, mosson lábat, szolgáljon.

Az Úr kineveti okoskodásunkat, terveinket, pedig azok vannak. Micsoda tervek, Isten nélkül új, lakható bolygót találni, robotokat fejleszteni, de Ő csak csóválja a fejét, és azt mondja, én jobbat terveztem felőletek. Nem új bolygóra van szükségetek, hanem új szívre, új életre. Ne menekülj, ember, mert szeretlek! Hová menekülsz, hová? Inkább állj meg és fogad el az Úr tanácsát, amely így hangzik: Csókoljátok a Fiút. Igen, keressük Őt, mert Ő életünk megoldása. Azért jött, hogy mellénk álljon a kettős igába, és így együtt menjünk az úton. Ő velem, én Vele. Mi pedig mindig magunk akarunk menni, boldogulni. Ha egyedül megyünk és magunk húzzuk az igát, döcögni fog a szekér.

Mind boldog, aki Hozzá menekül. Van egy jó menekülési útvonal, az, amelyik Jézushoz vezet. A Hozzá menekülés az egyetlen jó menekülés, mert Nála életet kapunk, új és örök életet. Mind boldog, aki Hozzá menekül, mind; a Jézusban hívők, a Vele járók között nincs boldogtalan ember, és ezt tapasztalatból mondja a zsoltáros. Aki boldogtalan, az még nem találkozott az Úrral, az még nem jutott el egészen Őhozzá. Jöjj Hozzá, de ne a boldogságot keresd, hanem Őt magát. Mert mindaz, ami boldogságot jelent, Benne található. Minden Bele van csomagolva az Úr Jézusba, az Atya minden gazdagságát, kincsét, áldását Vele együtt nyújtja át. Jézus nélkül nincs élet.

Nincs befejezett keresztyén élet, amíg itt élünk, nem vagyunk befejezettek, állandóan növekedünk, formálódunk és haladunk a cél felé (Fil 3,12-14). Az Úr gyermekei nem céltalanul lődörögnek a világban, van cél, mégpedig a mennyei haza. Hazafelé tartunk, oda, ahol Urunk is van. És ezt az utat Vele tehetjük meg. Mivel még nem értünk célba, nekünk is igyekezni kell, nem ülhetünk le féltávnál, mert az nem a cél. Nem lehetünk megelégedettek, kényelmesek, hanem tovább kell menni. Pál elmondja, nem a maga erejéből igyekszik, hanem mivel megragadta a Krisztus, ő is megragadja, fogja erősen a kezét. Ez a lényeg, mindig a kezében, Vele együtt maradni.

Az előrehaladáshoz nagyon fontos a mögöttünk lévők elfelejtése. A kudarcoké és az eredményeké is, mert ha hátrafelé tekintgetünk, lemaradunk. Urunk azt mondta, hogy aki hátratekint, az nem alkalmas a mennyek országára. Ne hátra nézz, ne a tegnappal foglalkozz, hanem az Úrral, a mával. Ne engedjük, hogy a múlt ránk telepedjen, se úgy, mint kudarc, mert akkor elégedetlenek leszünk, zúgolódunk, és úgy sem, mint siker, mert megelégedetté tesz. Mindig csak a célra nézzünk, és úgy fussunk.

Célra nézz, mert annyi minden el akarja vonni a figyelmünket, de lássuk meg, a célban jutalom van. Mennyei korona, ami a győztesnek jár. Ha másfelé figyelünk, elveszítjük koronánkat. Olyan jó látni, hogy az Úr nem használja ki övéit, hanem megjutalmazza a célba érkezőket, azokat, akik elvégzik, befejezik futásukat. Ma se figyeljünk másra, csak a célra, feszüljünk neki, vagyis ne törődjünk másokkal, szedjük össze erőnket, és menjünk tovább. Ne add fel, mert van cél, és Jézussal győztes leszel.

Az apostol csak egyre koncentrál, Jézusra, az evangélium hirdetésére, ez a legfontosabb a számára. Mi annyi mindenre figyelünk, szétszórjuk magunkat, de Pál nem a világra figyelt, nem a napi hírekben merült el, hanem Krisztusban. Szívét az emberek Jézushoz való vezetése töltötte be. Mi annyi információt kapunk, hogy nem győzzük feldolgozni, és ez kitölti időnket, erőnket. Az apostol számára az evangélium a legfontosabb hír, és ezt ő örömmel adta tovább. Az evangélium ma is legfontosabb hír. Számodra is?

VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!

1.  

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2.  

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4.  

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

Isten áldásával.