Most

A

z élet eseményei haladnak előre, Eszter a királyi udvarban él, fején a nagy birodalom koronája, és még nem is tudja, miért van ott (Eszter 2,19-23). Bizonyára csodálkozik, vagy épp természetesnek veszi, úgy látja, szépségének és nagybátyjának köszönheti mindezt. Életünk dolgai nem véletlenül alakulnak, nem csupán a mi eredményeink, tehetségünk következménye a megtett út. Lássuk meg az Úr munkáját, a háttérműveleteket, és kérdezzük folyamatosan, mit akar ezzel az Úr?

Eszter királynő, ennek ellenére nem beszél el azonnal mindent, tudja, mindennek rendelt ideje van, a beszédnek és a feltárulkozásnak is. Mi gyakran mindent elmondunk magunkról, sok esetben másra nem tartozó dolgokat is, amik később kellemetlen helyzeteket idézhetnek elő. Van az életünknek olyan területe, amiről, ha nem kérdezik, nem szükséges beszélni. Ezen túl nem száll a fejébe a pozíció, továbbra is hallgat a gyámjára, megfogadja Mordokaj tanácsait. Azért, mert lett valaki, mert egyik percről a másikra megváltozott az élete, nem felejti el azokat, akik egyengették az útját. Továbbra is szüksége van tanácsra. Ne feledjük el, honnan indultunk el, hanem legyünk hálásak azoknak, akik segítettek, akik mögöttünk álltak az induláskor. Legyünk hálásak az Úrnak, mert ha más nem is, Ő ott volt és egyengette lábunk előtt az utat. A pusztában vándorló népet is vezette éjjel és nappal, gondjukat viselte mindenben. Jöhetett anyagi probléma vagy biztonsági kérdés, az Úrra nyugodtan rábízhatták magukat. Minden hit által működött. Azonban gyakran került homok a gépezetbe, nem hittek az Úrban.

Mordokaj bejáratos a királyi udvarba, tartja a kapcsolatot továbbra is Eszterrel. A királynéi pozíció miatt sem szakadt meg a kapcsolat. Hányszor szakadnak meg jó kapcsolatok, amikor az egyik személy jobb pozícióba vagy körülmények közé kerül. Hányan távolodnak el az Úrtól, mert a lehetőségek miatt nem találnak időt az Úrral való közösség ápolására. Annyi elfoglaltságuk akad, hogy Isten már nem fér bele. Belefér-e még Isten a mindennapjaidba? Van-e még Rá időd? Mert a legfontosabb kapcsolat az Úr Jézussal való, ez határozza meg életünket és többi kapcsolatunkat is.

Úgy tűnik, mintha jókor volna jó helyen Mordokaj, de mindez beleillik az Úr tervébe. Ő már tudja, mi készül övéi ellen, és előre készíti a kimenekvés útját. Urunk mindig előtte jár népének, mint jó Pásztor, és ha figyelünk, ha nyitott szemmel járunk, meglátjuk saját részünket. Mordokaj nyitott szemmel és füllel járt. Még nem tudja, mire jó, amit lát, de elmondja a királynénak, és majd később ez is belepasszol a tervbe. Isten mindig jól rakja össze a részleteket. Kezében jó helyen vannak a dolgaink. Ha az Úrra bízzuk magunkat, az aggódás feleslegessé válik. Helyette hálával telhet meg a szívünk, magasztalhatjuk csodálatos Urunkat.

Krisztus követei vagyunk ebben a világban - micsoda felelősség ez (2Kor 6,1-10). Isten országát képviseljük, vagyis az életünket látva alkotják meg az emberek véleményüket Istenről. Milyen követe vagyok én az Úrnak? Jól képviselem-e ebben a világban? Mint követeknek, Krisztus üzenetét, megtérésre hívó szavát kell tolmácsolnunk. El kell mondani, Jézus hív a megbékélésre. Nem szükséges békétlenül élni, Ő vár, Vele új életet kezdhetünk. Jelenleg még Isten kérő, hívogató szava hangzik felénk, és olyan jó, hogy ezt meghallhatjuk és továbbadhatjuk. Adjuk tovább, tolmácsoljuk Isten megbékélésre hívó szavát, mutassunk rá, hogy az igazi békesség Nála található.

Az apostol rámutat: úgy éljünk, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. Vagyis mindennap kegyelemből élnek. Nem mindegy, hogyan élnek Isten gyermekei, mindennap látszódjon, hogy az Úrhoz tartozunk és kegyelméből élünk. A hívő ember mindig kegyelemből él, ez az a forrás, ahová jár meríteni. A kegyelem mindennap közvetíti Isten bűnbocsánatát, alázatban tart, mert hangsúlyozza, hogy nincsenek érdemeim, mindent az Úr ajándékának köszönhetek. Isten kegyelme tölt fel erővel és tesz alkalmassá a szolgálatra. Nem a magam erejéből vagyok képes rá, hanem az Úr tesz alkalmassá.  A tizenkét tanítvány egyszerű ember volt, Isten kegyelme azonban átformálta és nagy feladatok elvégzésére tette alkalmassá őket.

A kegyelemet azért kapjuk, hogy éljünk vele. A kegyelem napján meghallgattalak - ez azt jelzi, szabad kiáltani, szabad kérni, hogy az Úr bocsásson meg, törölje el a bűneimet. A kegyelem alapjelentése a halálos ítélet elengedése. Szabad ezt kérni, mégpedig Jézusért. Ő tett eleget értem, és így nem kell meghalnom, élhetek, mégpedig örökké Vele.

Az apostol hangsúlyozza: most van a kegyelem ideje. Mindig most, amikor hallom az igét, olvasok egy áhítatot, amin keresztül Isten szól hozzám. Azt jelenti ez, hogy ne halogassam a döntést, éljek a most lehetőségével, hiszen nem tudom, holnap még nyílik-e alkalom elfogadni Isten kegyelmét, átélhetem-e bűneim bocsánatát? Isten országában a most mindig fontos, Ő most hallgat meg, amikor Hozzá fordulok és segítségét kérem. De én is most vegyem komolyan, ne mondjam, hogy előbb elrendezem a saját ügyeimet. Milyen sok esetben mégis így történik. A magunk dolgait Isten ügye elé helyezzük, előbb még elvégezzük ezt, meg azt, és majd utána tartok csendességet, és hányszor elmarad, vagy majd csak a nap végén kerül rá sor. Most boruljunk Elé, most vegyük kézbe az igét, és ne majd.

A most kapott erővel végezhetjük szolgálatunkat, hiszen az Úr útján való járás nem jelent mindig nyugalmat, jólétet. Nem mindig és mindenütt értenek meg, az Úr nyomában járva megpróbáltatások is érhetnek. De ha az Úrra figyelek, ezekből győztesen, megerősödve kerülhetek ki.

VAN MÉG SZÁMOMRA IS BOCSÁNAT!

1.  

Van még számomra is bocsánat!

Van Jézusom, Ő az enyém!

Nem mardos a bűn, sem a bánat,

Mint a fecske, ujjongok én.

Halálba’ hevertem, de Ő fölemelt,

Az életem ára a szíve vére lett.

A bűnöm, ó, Jézus, a bűnöm, ó, Jézus,

Nem vádol többé engemet.

2.  

Ha kísértés hulláma tör rám,

Szembe velem Jézusom jő.

Roskaszt, tövises a keresztfám,

Hű vállára átveszi Ő.

S hazám felé utamat ha nem tudom,

Előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom.

A véred, ó, Jézus, a véred, ó, Jézus,

Felhőként vezet utamon.

3.  

Az ég alját fürkészve nézem,

Hajnalcsillag felkel-e már?

Vigyázom és hallgatom ébren,

Hárfák hangja zendül-e már?

És én is elkezdem az én énekem,

Repesve, új hangon zeng dicséretem,

Mikor az Úr Jézus, az én Uram Jézus

Jön, hogy engemet felvegyen.

Isten áldásával.