A Szentlélek közösségében

A

 próféta szava megcsendül, mint a kürt, jelez, veszély van, de nem akarják hallani (Hós 8,1-14). Nem értik, hogyan kerülhetnek ítélet alá. Arra hivatkoznak, ismerik Istent. Mi ismerünk Téged, mondják; és ez elméletileg igaz, mint ahogy sok mai ember, gyülekezeti tag életében is igaz. Van ismeretük Istenről, beleszülettek Isten népe közé, de az Úr ennél többre gondol, többet akar, nem Róla való ismeretek gyűjteményét, hanem személyes megismerést, élő kapcsolatot. Ő élő személy, valóság, aki beszél, cselekszik, és így kapcsolatba akar velünk kerülni. Arra hív, hogy személyesen ismerjük meg Őt, és ez az ige olvasása által lehetséges. De még ennyi sem elég, nem csupán ismertetőt kíván magáról adni, hanem mivel Ő az Élet fejedelme, Tőle kaptuk az életet, engedelmességre hív. Azt akarja, hogy tegyük, amit mond. Aki engedelmeskedik, az Úr útján való járás által egyre jobban megismeri Isten Lényét. A személyes kapcsolat által tárul fel országának mélysége. Gyakran megelégszünk Róla való információk halmozásával. De nekünk élő Urunk van, és csakis egy élő személy segíthet, vezethet és nyújthat biztonságot.

Az Úr válaszában rámutat, ismerik Őt, ennek ellenére mégis elvetették. Törvényeit ugyan ismerték, de azt sem tartották meg. Az Úrral való kapcsolat hiányzott, mert a mindennapi dolgaikba nem vonták be az Urat. Nem Őt kérdezték, sőt, nem is voltak kíváncsiak arra, mit akar Ő. Jó elgondolkodni, engem érdekel-e, mit akar Isten? Mit akar az életemmel? Mi a terve velem? Ugyanígy, megkérdezzük, mit akar a gyülekezettel? Mit akar ma a népével? Vagy csak saját elképzeléseinket visszük végbe?

Királyt választottak, de nélkülem, mondja az Úr. Hiába mondják, ismerik Istent, de az élet másról beszél. Isten nélkül fogtak neki sok dolognak. Hogy van ez az én életemben? Mire mondja az Úr, hogy nélkülem tetted? Mi az, amiben nem kérdeztem, amiről úgy gondoltam, ez nem tartozik Rá? Pedig minden Rá tartozik, sőt, Őt az életünk minden részlete érdekli.

Vajon az Úr ma hogyan látja életünket? Nem kell-e azt mondania, népem elfeledkezett rólam, mert már nem Bennem bízik, hanem saját építményeiben, biztonsági rendszereiben? Miben bízom én? Az Úrban, vagy a magam által kiépített védelemben, pénzben, biztosításban? Olyan jó, amikor megtapasztaljuk az Úrhoz való tartozás oltalmát. Jó az Úrra bízni magunkat. Tegyük ezt meg ma is. Közeledjünk Hozzá, vonjuk bele döntéseinkbe, ne cselekedjünk akarata nélkül.

Az apostol lezárja levelét, és a gyülekezeti rendre figyelmeztet (2Kor 13,11-13). Isten országban rend van, így a gyülekezetet is a rendnek kell jellemeznie. Rend akkor valósul meg, ha az Úr Jézus Krisztusra figyelünk, engedjük, hogy irányítsa életünket, ha Ő a fej. Az Úr igéje által formál és vezet, a rend lényege: figyelek az igére, hozzá igazítom életem. Rend akkor van, amikor elfogadom az Úr szavát, az intést is, és ahhoz igazítom magam. A rendetlenség mindig akkor történik, ha kiesek az Úrnak való engedelmességből.

Az egyetértés fontos, de mindig az Úr akaratában való egyetértést jelenti. Nem arról van szó, hogy az igével ellentétes dologban értsünk egyet a békesség kedvéért. Ez hamis, hanem mindig az Úr akaratának kell érvényesülnie.

A levél végére a kegyelem kerül, az Úr Jézus kegyelme, mert belőle fakad az új élet, és a kegyelem hordoz napról napra. Mindennap az Úr kegyelméből élünk, mert ebből árad az életünk, szolgálatunk számára az erő. A kegyelem az az erőforrás, amire csatlakozva képesek vagyunk az Úrnak engedelmeskedni és végezni a bizonyságtevő feladatainkat. Magunkra építve elbukunk vagy meghátrálunk, mert úgy látjuk, képtelenek vagyunk az evangélium szolgálatára. Azonban az Úr kegyelme jelen van, belőle meríthetünk. Az sem elhanyagolható, hogy Isten szereti a bűnös embert, mindent megtesz a megmentésért, szeret engem is. Annak ellenére szeret, hogy nem vagyok szeretetreméltó. Ez a szeretet Jézus Krisztusban ér el hozzánk, Benne realizálódik.

Fontos még a Szentlélek Isten jelenléte és szerepe, Akiről rendszerint megfeledkezünk. Pedig a Lélek vezeti az Úr tanítványait. Isten Lelke nélkül tudatlanok, erőtlenek, gyámoltalanok vagyunk. Isten Lelke által mennek végbe ma is nagy dolgok. A Lélek az, aki megelevenít, Nélküle nem születnek újjá életek. A Szentlélek nélkül ellaposodunk, formálissá válunk, és a bűn uralkodik rajtunk. A Szentlélek formálja újjá a szívünket, azonban ha ez nem történik meg, akkor az életünk nem kerül összhangba Isten igéjével, akaratával. Ha a Szentlélek Istent kihagyjuk, akkor csupán szervezetté válunk, amelyben emberek irányítanak, szervezik a programokat, mondhatnánk úgy is, csontváz leszünk, élet nélkül. Ezért fontos, hogy kérjük Isten Szentlelkének a megjelenését életünkben. Kérjük, hogy vezessen, erősítsen, és működjön bennünk és általunk. A Szentlélek közössége legyen velünk, kéri Pál apostol, tehát állandóan Vele legyünk közösségben, legyen  a Szentlélekkel élő, friss, dinamikus a kapcsolatunk. Vele Vagyunk-e közösségben?

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.