A Király

J

efte győzelme után nem a szabadságban való örvendezés és növekedés következik, hanem egy újabb harc (Bír 12,1-15). De ez nem külső ellenséggel, idegen néppel szemben történik, hanem egy másik izráeli törzs ellen. Az efraimiak féltékenyek lesznek Jeftére a győzelem után, és sértetten támadnak Jeftére. A hála helyett támadás. A sértődöttség rossz irány és rossz tanácsadó, és ez azért van, mert nem az Úrra figyelnek. Jefte győzelmében nem Isten munkáját látják, hanem csak egy szabadsághős küzdelmét. Gyakran az jelenti a problémát, hogy nem a  magunk dolgaira koncentrálunk, hanem mások feladataira. Úgy gondoljuk, ha mi végeztük volna azt, még jobb eredmény születik. Az Úr mindenkinek megadja a maga feladatát, abban legyünk hűségesek.

Jefte válaszából kiderül, hívta ő az efraimiakat, de ők nem vonultak fel az ellenség ellen. Könnyebb most kritizálni, mint akkor harcolni. Féltették az életüket, most pedig meg vannak sértve. A sértődés sokszor előbukkan ma is a szívekből, pedig nem kellene jelen lennie. Ha az Úr tölti be szívünket, és Ő irányít, nincs miért megsértődni. Efraim nem akart segíteni, megvolt Jeftéről a véleményük. Hányszor megvan a másikról a véleményünk, és amikor erre rácáfol, akkor megszakad a kapcsolat.

Az is szomorú, mennyire szembe tudja egymással fordítani az ördög a két testvértörzset. Ahelyett, hogy egymás mellett harcolnának, egymás ellen fordulnak. A gonosz taktikája ez. Így gyengíti Isten népét, és teszi alkalmatlanná a bizonyságtételre. Az ellenség ellen való küzdelem helyett egymással foglalkoznak, egymást gyúrják. Ma is hányszor megtörténik, nem az evangélium hirdetésével, a lelkek mentésével vagyunk elfoglalva, hanem egymással. A másik közösséggel, a hitüket másképp megélőkkel vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy egymás mellett harcolnánk a bűn és a gonosz ellen. Sok esetben a féltékenység mozgat minket is, látjuk a másik sikereit, győzelmeit, és inkább támadjuk, ahelyett, hogy mi is beleállnánk a harcba.

Gyorsan pörögnek az események, továbbadják az Urat Pilátusnak (Mk 15,1-19). Látszik, hogy gyorsan meg akarnak szabadulni Tőle. Másrészt, minél kevesebbet a közelében lenni, nem akarnak a hatása alá kerülni. Pedig pont ez a lényeg, Jézus hatása alatt lenni. Jézus hatása a lehető legjobb, hiszen Ő a szívünket alakítja át. Elvégzi, hogy az Ő indulata legyen bennünk. És az Ő indulata a bűnös mentésére irányul. Keresi az ellenségeit is. 

Amikor átadják Pilátusnak, ő nem is sejti, hogy Istentől kap lehetőséget. Mindenki megkapja az esélyt Isten üdvtervének a megismerésére. Pilátus szemtől szemben áll az Úrral, felismerheti, kicsoda Ő. Minden találkozás azért történik, hogy meglássuk az Élet Fejedelmét. Isten sok esetben így hozza elénk Jézust, egyszer csak itt áll előttünk. Nem készültünk a Vele való találkozásra, és mégis hallunk Róla.  Ott vagyunk, ahol szól az ige, nem terveztük, de úgy alakult, hogy ott kell lennünk, és Isten szól. De vajon meghallom-e? Valaki elmondja, mit tett Isten  az életében, ez nem egy jó kis sztori, hanem Isten hívogatása. Talán én nem tartom annak, várok valami különlegességre, mint Naamán, de az Úr így közelít.

Pilátus kérdez, Jézus válaszol. Te vagy a zsidók királya? A válasz: Te mondod.  Vagyis, miért mondod, erre a meggyőződésre jutottál? Hitvallás ez? Kinek látom Jézust? Mit mondok Róla? Azért mondom, amit mondok, mert megtapasztaltam? Hitvallásaink gyakran csak megtanult szövegek. Pilátus azt mondja, amit a zsidóktól hallott, amit mondania kellett. De kap egy lehetőséget, hogy ez a kötött szöveg élővé váljon.

Pilátus próbálja menteni Jézust, azonban az emberek nem Őt, hanem Barabbást választják. Kit választok? Mindig döntés előtt állunk: Jézus vagy Barabbás? Barabbás mindig a világ életformáját, szokásait jelenti. Mit választok a mindennapokban: a jézusi magatartást, a Jézus szava szerinti életet, vagy a világ útmutatását? Úgy döntök és cselekszek, ahogyan a világ teszi, vagy úgy, ahogyan az Úr az igében kijelenti?

De mindez nem a tömeg akarata, hanem Isten munkája, Ő kínál Barabbásnak is lehetőséget az újrakezdésre. Őt is keresi az Úr, még az utolsó utáni pillanatban is. Amikor azt gondolja, innen nincs visszaút, szabad lesz. És ebben mutatkozik meg Isten kegyelmének valósága. Az Úr Jézus meghal, hogy szabad lehessek. Ő megy a keresztre, hogy a bűnös élhessen és új életet kezdhessen. A Bárány halála által életet nyerünk. Mindez hit által lehet a miénk.

A tömeg Barabbást választja - milyen gyorsan fordul a világ. Néhány napja még sokan ünnepelték Jézust. Ruháikat elébe terítették. Ma „feszítsd meg”-et kiáltanak. Soha ne a tömeg indulata, hangulata irányítson, hanem a saját meggyőződés. A tömeg sodródik, viszi mások véleménye és a hangulat. Az Úr személyes vallomást vár, és nem másokhoz igazodást.

Pilátus tragédiája, hogy a sokaságnak akar eleget tenni. Nem meri felvállalni sem az igazságot, sem saját meggyőződését. Miért? Mert mindent a hatalom és a jobb megélhetés alá rendel. Csak az a lényeg, hogy legyen valaki. Maga akarja megmenteni, biztosítani az életét, de így fogja elveszíteni. Jézus szavának törvényszerűsége mindig működik.   

Most a gúnyolódást látjuk, de eljön az idő, amikor minden térd meghajol Előtte, mert Ő a királyok Királya, és uraknak Ura. Isten ad időt, hogy ez a térdhajlás most menjen végbe. Ő a király, az életünk egyedüli Ura. Olyan király Ő, aki életét adja övéiért. Annyira szeret, hogy kész meghalni, hogy általa megnyissa az örök élet kapuját. Meghajoltam már teljes szívemből a töviskoronás fő előtt? Azt a koronát értem viseli, mindent értem tesz. Ezért méltó, hogy dicsérjem szent nevét.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

Isten áldásával.