I
|
smét baj van,
az ammóniták fenyegetik Gileád törzsét, mert az ellenség soha nem nyugszik (Bír
11,1-28). Mindig próbálkozik, Isten népét szeretné eltávolítani vagy
beolvasztani maga közé. Gyakran van is
erre esélyük, mert először a maguk szokásaival elcsábítják őket, és amikor már
nincs különbség köztük és Isten gyermekei között, katonai és politikai elnyomás következik. A gonosz célja a teljes elnyomás, a
pusztítás.
Többször olvastuk azt is, hogy az Úr kiszolgáltatta őket, tehát mindaz,
ami történik, nem az Úr tudta nélkül megy végbe. Engedi, hogy így legyen, azért,
hogy rádöbbenjenek: ők nem a pogány népekhez tartoznak, ők Istenéi. Azt is komolyan kell venniük, hogy az ő
útjuk nem a pogány népek útja. Nekik nem kell hozzájuk hasonlítani. Az idegen
nép soha nem minta Isten népe számára. És ezt szabad végiggondolni. Ma a
hívőknek ki a minta? Kire akarunk hasonlítani? Kiktől tanulunk, kiktől veszünk
példát vagy kérünk tanácsot egy-egy élethelyzetben? Bizony, ma már gyakran csak
a szakmaiság a lényeg. Ért-e ahhoz a dologhoz az, akitől tanácsot kérünk. Arra
már nem figyelünk, hogy Isten gyermeke-e, és a tanácsa vagy az általa mutatott
minta egyezik-e Isten akaratával.
Ki az a férfi, aki megkezdi a harcot, akire lehet számítani, aki nem
félti magát? Ki segít rajtunk? - hangzik a kérdés. Isten készíti a szabadulás
útját és a szabadítót. De nem az lesz a férfi, akit ők gondolnak. Mert, bizony,
ki gondolt Jeftére? Senki. Lenézték, megvetették, kiközösítették. Igazi
hátrányos helyzetű ember. Olyan, akivel nem számol senki. Inkább szégyenfolt, a
családi háttere miatt. És Isten egészen másként ítél. Túllát az emberi
szempontokon, és a szívbe tekint. Mindez mutatja, hogy Isten nem külső
szempontok alapján választ, és akit az emberek alkalmatlannak tartanak, azt nagy
dolgokra tudja felhasználni. Jelzi ez a
történet, hogy ne a múltunkra, a kapott sebekre figyeljünk, hanem keressük az Urat.
Jefte is mondhatta volna: milyen szerencsétlen vagyok, és láthatta volna magát
értéktelennek. De nem mondta ezeket, nem mondta, hogy ő semmire sem jó, hanem
figyelt Istenre, és amikor eljött az idő, meglátta, mi az Úr terve az életével.
Jefte az Úr Jézus Krisztust hozza elénk, Őt sem tartották sokan
Krisztusnak, nem nézték ki Belőle, hogy Ő a Megváltó. Ő is gyakran családi
háttere, származása miatt került az emberek kereszttüzébe. Hányszor okozott
problémát, hogy egyszerű ács, és Galileából származik, azonban tudjuk, hogy Ő
az a férfi, aki tud segíteni. Ő a Férfi, Ő az, Aki rátaposott a kígyó fejére,
és legyőzte. Hányszor keressük a segítséget, ki az, aki tud segíteni, aki
megoldást ad, aki jobbra fordítja életünk szekerét? Nem kell tovább keresni, mert az a názáreti
Jézus Krisztus az, akit annyian lenéznek, akire eddig mi sem számítottunk. Mit
tudna Jézus rajtam segíteni? Próbáljuk meg, hívjuk segítségül, és megtapasztaljuk,
hogy Ő megszabadít. Mert Isten válasza a kiáltásra mindig Jézus. Ő Isten
felelete és megoldása. Minden emberi problémára, az egész világ életére Ő az
egyedülii megoldás. Amikor ezt meglátjuk, eljön a felemelkedés napja. Krisztusban világosság árad a világra. Engedjük ezt be az életünkbe, engedjük, hogy
Ő irányítson minket, és ne a világ áramlatai.
Ma készpénzként vesszük, hogy nincs más lehetőség, csak az, amit a világ kínál,
azonban ki kellene próbálnunk az ige útmutatását, mert Isten szava örök érvényű,
soha nem veszít aktualitásából. Maga Isten sem változik, Ő mindenkor ugyanaz.
Az Úr Jézust a főpaphoz vezették, Péter pedig a maga által választott
biztonságban melegszik a tűznél (Mk 14,53-65). Úgy látszik, biztonságban van,
minden rendben, távol a veszélyes zónától. Bizony, ez mintha a mi mai
keresztyénségünket mutatná. Messze kerültünk a veszélyes helytől, a világ tüzénél való melegedést választottuk.
Amíg Jézus ma sem kell, és sok helyen bántják, az egyház a világ védelmét
élvezi. Melegszünk, mert nekünk ez a jó, és sokszor ez is a cél. A hívő ember
is kényelmesen élje le az életét. Legyünk minél messzebb a veszélyes helyektől.
Azonban az Úr Jézus a tanítványokat világosságként adja a világba. Mi
vagyunk a fény, akik Jézusból kapjuk világosságunkat. Van fényforrásunk, maga az
Úr, így nem szorulunk a világ fényeire.
Inkább nekünk kell a világba vetíteni a fényt, azt a másfajta életet,
amit az Úr hozott. Só is vagyunk, és a só átadja a maga ízét az ételbe. Nem az
a szerep, hogy a sótartóban díszelegjünk, hanem hogy belekerüljünk az életbe.
Az Úr értünk tűri a szenvedést. Ő, az Isten Fia, nem szól vissza, nem kéri
ki magának, hanem, mint a bárány nyírói előtt, néma. A vádlók nem értik, amit
hallottak, jobban mondva félreértik. Nem látják, hogy a halálról és
feltámadásáról beszélt. Arról a csodáról, amit senki nem tud megtenni: meghal
és feltámad. És ez jelzi, Ő maga a
csoda. Bántás helyett leborulni kellene Előtte, és imádni az Élet Fejedelmét.
Leborultam már Előtte? Látom már a Csodát, és behívom az életembe?
Amikor arra kérdeznek rá, hogy Ő-e az áldott Isten Fia, megvallja. Nem
mérlegel, tudja, mi vár rá, és mégis vállalja. Mi hányszor a várható
fogadtatáshoz mérjük a bizonyságtételt. Ha
jól fogadják, beszélünk az Úrról, ha nem, akkor csöndben maradunk. Jézus számára az a fontos, hogy mindenki szembesüljön
az igazsággal, mindenki hallja meg, mit tett Isten értük. Hallja meg mindenki,
Isten áll előttük. Az én vagyok
kifejezés most is Istenről vall. Azt üzeni, Isten jött el Jézusban hozzájuk. Istent vallatják, ahelyett, hogy leborulnának Előtte.
Halljuk meg, amit az Úr mond. Amikor kétségbe esünk, és nem látunk
kiutat, Ő így szól: Én vagyok! Igen, Ő a kiút, Ő a megoldás. Fontos még az is, hogy Ő el fog jönni, és meg
fogják látni. Ezzel jelzi, hogy meghal ugyan,
de fel fog támadni. Tőle nem lehet megszabadulni, értünk jött, és akkor
cselekszünk jól, ha most Rábízzuk magunkat. Ő az élet, Ő a jövő.
JÉZUS, TE ÉGI SZÉP
1.
Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2.
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
3.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.
4.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése