Határtalan szeretet

A

z Úr nem beszélt a levegőbe, megmutatta hatalmát, és a lehetetlen lehetséges lett (Bír 8,24-35). Legyőzte a midjánitákat, és felszabadította népét, Izráelt. A nép is szembesült Isten hatalmával, erejével. Valósággá lett számukra újra az élő Isten. Mindig az a probléma, hogy elhalványul az Úr, már nem tartjuk Őt élő valóságnak, Aki képes és akar is cselekedni. Nem hisszük, hogy be akar avatkozni az életünkbe, és hogy az övéi felé van elvárása. Legtöbbször ez a nagyobb gond, hogy nem vagyunk tisztában Isten akaratával. Őt csak egy szerencseamulettnek képzeljük, aki biztosítja a jó szerencsét, az anyagi gyarapodást, megóv betegségektől, szerencsétlenségektől. Az igéből azonban egy fölöttünk álló élő személyt ismerünk meg, Ő teremtette ezt a világot, Tőle származik az élet. Ez az Isten szereti az embert, kapcsolatban akar lenni vele, de az engedetlenségünk nyomán bejutott bűn, elválaszt Tőle. Ő azonban mindent megtesz, hogy a kapcsolat újra megépüljön. Nem mondott le rólunk, ezért hajolt le Izráelhez is, és mutatta meg önmagát különféle tettekben. A názáreti Jézusban pedig emberré lett. Így igazán megismerhetjük Őt. Tehát Isten élő valóság, Akinek terve az emberrel. Mivel Ő élő Úr, ezért van akarata, és  ezt közli is velünk. Elmondja, hogyan éljenek, akik megtapasztalták szabadítását. Izráel rabszolga volt, és Isten beavatkozása nélkül beleolvadt volna a népek tengerébe, már rég elveszett volna. De Isten megkönyörült. Ilyen az Úr, nem engedi, hogy belevesszünk a bűn és a világ tengerébe. Lehajol kegyelemből, és megment, és azt akarja, hogy innentől kezdve gyermekeiként éljünk. Őreá figyeljünk, és tegyük, amit mond.

Izráel az Úrtól függ, Ő a Királyuk, és mindig aszerint alakul az életük, mennyire élő a Vele való kapcsolatuk. Amíg Őt tartják királyuknak és engedelmeskednek Neki, minden rendben van. Akkor változnak meg a dolgok, amikor elfordulnak Istentől, megfeledkeznek Lényéről, és vonzóbbá válnak a bálványok. Azért is történhet ez meg, mert a pogányok kiábrázolják isteneiket, van valami látható, megfogható, és ezeket a tárgyakat bajban vagy életváltozáskor szerencseamulettként, varázseszközként használják. Az okkult dolgok mindig vonzók. Isten azonban utálja ezeket, és azt kéri, szabaduljunk meg tőlük. Valljuk meg bűnbánattal az ilyen tevékenységet, szabaduljunk meg az ilyen tárgyaktól, és kérjük a lelki szabadítást is. A gonosz minden formáját és hatását számoljuk fel az életünkben, és kérjük az Ő vérének megtisztító munkáját. Az Úr Jézus által lehetünk tiszták és szabadok.

Gedeon a királyság csábításának ellenállt, számára Isten az uralkodó, azonban a népek szokásainak, bálványainak nem tudott ellenállni. A korábbi jelkérés most üt vissza, nem elég a személyes kapcsolat, valami megfoghatóra is szükség van. Istent kiábrázolja, megfoghatóvá akarja tenni. A bálvány által ő akarja Istent kézben tartani. Itt van, és akkor veszem igénybe, amikor akarom. Istent azonban mi nem uralhatjuk, nem mi rendelkezünk Vele, hanem Ő velünk. A helyes magatartás: rendelkezésedre állok, Uram.

A sok ékszer elcsábította Gedeont. A gazdagság olyan könnyen csapdává válik. Ez a tárgy, amit készíttetett, nem az az efód, amit a papok használtak, ez Isten kiábrázolása, egy tárgy, amit varázseszközként is használt, és ebből még jövedelem is származott. Tulajdonképpen visszaélt az Úr nevével és hatalmával.  Urunk tisztítsa meg minden számítástól, idegen szokástól a szívünket. Nincs szükség jóslásra, varázslásra, amit tudnunk kell az élethez és az üdvösséghez, azt az Úr kijelentette. Ideadta igéjét, ami által mindig tudhatjuk, mi a jó út, mi a helyes, amit tennünk kell.

A rossz példa mindig ragadós, a nép Gedeon bálványozását követte a halála után. A bűnbe könnyű másokat belesodorni, de a vétekből, rossz szokásból, szenvedély rabságból kivezetni már sokkal nehezebb. Nekünk lehetetlen, de az Úr képes rá. Nem mindegy, mit mutatunk a környezetünknek.

Az ember önfejű, és nem változik semmit (Mk 14,1-11).  Gedeon óta is ugyanarra törekszenek, megszabadulni Isten jelenlététől. Ne szóljon bele az életünkbe, az a mi dolgunk. A vallás szép és jó, de maradjon csak a templomban, a kultuszban, és ne avatkozzon a dolgainkba. Ma sem más a szemlélet. Amikor az élő Úr megjelenik és szól, az nem tetszik. Miért? Mert nem mindig azt mondja, ami nekünk is tetszik. Rámutat a bűnre, a hamisságra, kitakarítja az életünkbe nem való dolgokat. A zsidó vezetők Jézust ezért meg akarják ölni, nem az életüket változtatják meg, hanem Jézust távolítják el. Úgy gondoljuk, ha Istent eltávolítjuk, nem járunk gyülekezetbe, nem olvassuk az igét, akkor valóban megszabadulunk Tőle. Istentől nem lehet megszabadulni. És ha Őt távol tartjuk az életünktől, magunknak teszünk rosszat.

Milyen kétszínűek ezek az emberek, teljesen olyanok, mint mi. Az ünnepre ügyelnek, legalábbis a látszatára. Ne az ünnepen öljük meg, mert mit szólnak. Nagy ünnepen, egy évben egyszer elmegyünk a templomba, és akkor minden rendben. Vigyázunk, hogy ezt a szokást ápoljuk, de, hogy mi van egész évben, hogyan élünk, arra nem figyelünk. Istent nem lehet megtéveszteni, mert Ő a szívünkre figyel. A gyilkosság a bűn, és nem az a lényeg, hogy nem az ünnepen teszik. Ne ölj, mondta az Úr, de ezt nem veszik figyelembe.

Betániában a leprás Simon házában azonban valakinek a szíve őszinte szeretettől lángol az Úr felé. Új életet, szabadulást kapott az Úrtól, és most ez iránti háláját fejezi ki mindenki előtt. Szeretete nem ismer határokat, kész hálából mindent az Úrnak adni. Nem számolgat, marad-e valami, miből fogok megélni, egy évi keresetnek megfelelő összeget önt az Úr fejére. Mit adok én az Úrnak? Meddig tart a szeretetem?

Vannak, akiknek ez nem tetszik, háborognak, mert valaki nem úgy imádja az Urat, ahogy ők. Valaki kilép a megszokottságból, és újszerűen, gazdagon áldja az Úr nevét. Háborognak, mert ez az asszony megteszi, amit nekik kellene. Jézussal vannak, és mégsem látnak előre. Jézus közelében sem tág a szívük. Milyen a szívem, tág vagy szűk? Hányszor mi háborgunk, amikor valaki másképp fejezi ki az Úr iránti szeretetét, mint mi. Talán azért van ez így, mert mi nem tudnánk így szeretni. Mi nagyon is ragaszkodnánk ahhoz az olajhoz, az árához, nem beszélve az edényről. Ha valaki összetörné a szüleinktől, nagyszüleinktől örökölt edényt, ami drága emlék, mi lenne a szívünkben? Örülnénk, hogy így szereti az Urat, vagy túlzásnak tartanánk? Mert amíg fillérekről, néhány percről, értéktelen dolgok odaadásáról van szó, nagyon szeretjük az Urat. Amíg megfizetik a benzinköltséget, megfizetik szolgálatunkat, addig nagyon szolgálunk, de mi van akkor, ha nem így történik? Akkor is szolgálunk az Úrnak, ha saját pénzünk megy rá? Ne feledjük, az Úr Jézus határtalanul szeret, az életét adta értünk a kereszten. Mi fogható ehhez a szeretethez?

Amit az Úrnak adunk, az nem tékozlás. Mennyit költünk fölösleges, gyakran káros dolgokra, azt adhatnánk a szegényeknek. Kímélnénk a környezetet is, és valós segítséget nyújtanánk rászorulóknak. Érdekes, mindig az a pénz hiányzik, amit az Úrnak adhatnánk. A cigarettára, alkoholra, gyógyszerekre, szórakozásra költött pénz nem hiányzik, pedig ezek miatt jutunk nehéz anyagi helyzetbe. Ha az Úrnak adunk, Ő megáldja életünket.

A legfontosabb, hogy mindig az Úrral legyünk. Ha nincs is jelen fizikailag, de a Szentlélek által itt van. Azért lett pünkösd, hogy ne maradjunk egyedül. Ő munkálkodik bennünk és általunk.

TÉGY FOGLYODDÁ, URAM

1.  

Tégy foglyoddá, Uram,

Akkor szabad leszek;

Késztess megadni önmagam,

Győzelmet úgy veszek!

Ha küzdve küszködöm,

A földre roskadok,

De ha karod lesz börtönöm,

Akkor erős vagyok.

2.  

Szívem gyáván remeg,

Úgy hajlik, mint a nád,

Amíg Benned nem lelte meg

Parancsoló Urát.

Míg láncra nem vered,

Boldogtalan, sivár;

De hogyha szolgád lesz Neked,

Akkor üdvöt talál.

3.  

Lelkem mindjárt alél,

Nem tölti tűz, se hit,

Míg benne égi tűz nem kél,

S szolgálni nem tanít.

Vezetni úgy tudok,

Ha Szentlelked vezet.

Zászlóm fennen csak úgy lobog,

Ha fúj leheleted.

4.  

Majd úgy uralkodik,

S nyer lelkem égi trónt,

Ha Néked hódol a porig,

Ha mindenről lemond.

Vész és vihar között

Úgy áll végig híven,

Ha Nálad békén kikötött,

S mindvégig ott pihen.

Isten áldásával.