Isten Fia

S

ámsont az Úr elhívta népe megszabadítására (Bír 14,1-20). Már a születése is arról beszélt, Istennek különleges terve van vele. Nem véletlenül született soká, akkor, amikor emberileg nem volt lehetőség arra, hogy szüleinek gyermeke legye. Sámson élete valóban teljesen az Úrtól indult. Sámson szó szerint Isten ajándékai szülei számára. Elmondják ezt gyermeküknek, Istennek terve van veled, valamire szánja az életedet. Isten minket is szán valamire, velünk is terve van. Jó ha erről beszélünk. Bár ma inkább mi készítjük gyermekeink élettervét és a sajátunkét is. Nagyon kevesen gondolnak arra, vajon mit tervez velem az Úr?

Sámsont nyugtalanítja az Úr Lelke, vagyis elkezdi mozgósítani, keresse és figyelje mi az ő feladata. Mivel nagy erővel rendelkezett, Isten Lelke elkezdi terelni erejének megfelelő felhasználásához.  Bizonyára gyermekkorában sokan irigyelték erejéért, képességeiért, és Isten most megmozdítja. Nem sportra, különféle mutatványok elvégzésére, hanem szabadításra kaptad az erőt. Azért vagy nekem szentelve már az anyaméhtől, hogy nekem szolgálj, és légy néped szabadítója. Ne öncélúlag, ne csupán a megélhetésre, hanem néped javára és Isten dicsőségére használd fel képességeid. Erőd az Úrtól kaptad és minden képességedet. Mindent az Úrtól kaptunk, minden képességünk, ügyességünk, tudásunk az Ő ajándéka. Nekünk is arra adta, hogy Őt dicsérjük Vele, országát építsük általa. Erre használom képességeim, tehetségem?  Kérdezem, hogy a tudásommal, tehetségemmel mit is akar az Úr?  Az evangélium terjed általam, lelkek ismerik meg az Úr bűnből való szabadítását.

Sámson lement Timnába a filiszteusokhoz, mert látja nem jó így ahogy van. Nem normális dolog, amikor Isten gyermekei elnyomás alatt élnek. Szabadságra vagyunk elhíva Krisztusban, és amikor a világot, a bűnt szolgáljuk, az nem rendes állapot. Timnában döbben rá, tenni kell valamit, és Isten felhasználja a másik nem iránti érzékenységét, vágyait. Ez a fejezet nem házassági szakirodalom, nem a hívők párválasztásáról szól.  Azt mutatja be, hogyan találja meg a kapcsolópontot a filiszteusok felé Sámson.  Társkeresés szempontjából nem minta Sámson, mert azt látjuk érzelmei, ösztönei vezetik, és nem Istenre figyel ebben a kérdésben, sőt még a szüleire sem hallgat. Azonban Isten arra hívta el, tegyen valamit abban a helyzetben, és nagyon rossza a helyzet, olyan elnyomás alatt élnek, hogy katonai akció megszervezésére nincs esély. Később látjuk, a zsidók teljesen beletörődtek ebbe az állapotba, elfogadták, a filiszteusok az urak, és ezen nem lehet változtatni. Így Sámson egyedül van, és nincs más lehetősége Istenről bizonyságot tenni, népéért cselekedni, mint az egyéni akciók. Sámson tette ébresztő a zsidóknak, lehet tenni, Isten erejével meg lehet változtatni a helyzetet. Ne törődj bele, és ne mond, hogy nincs mit tenni. Jelzés ez a filiszteusok felé is, ne gondolják, hogy mindig így marad, Isten él és cselekszik. Neki van hatalma és lehetősége népét megszabadítani.

Az oroszlánkölyök a nagy ordító oroszlánra, a sátánra utal. Jön, el akar nyelni, meg akarja akadályozni Sámsont.  Sátán mindig meghátrálásra akar késztetni, és mindig akkor ordít és támad, amikor az Úr munkáját tesszük. Aki nem szolgál, azt nem fenyegeti az ordító oroszlán. Az Úr Lelke megszállja, indítja Sámsont, és legyőzi az oroszlánt. Ez jelzés, ne félj az ordító oroszlántól, mert legyőzöd. Ez a jelenet az Úr Jézusra mutat, Ő győzte le az ordító oroszlánt, a sátánt a kereszten. Megsemmisítette hatalmát. Aki Benne hisz, Őt követi ebből a győzelemből élhet.  Az oroszlán le van győzve.

Sámson feleségül veszi a filiszteus lányt és ezzel beindulnak az események.  Találós kérdést tesz föl, és csak a felesége segítségével képesek megfejteni azt. Így módja nyílik érzékeltetni, Isten cselekszik, népének szabadítást készít. Sámson tettei jelzések, eljött az idő, Isten nem feledkezett meg övéiről. Isten mindig jelez, de ezeket jelző fényeket nekünk kell meglátni.

Az Úr nem szállt le a keresztről, nem mentette magát, hogy megmenthessen minket (Mk 15,33-41). Közben sötétség támad, és ez jelzi, sötét van a földön. Az emberiség legsötétebb pillanatai ezek. Nem lehet sötétebb annál, mint amikor megöljük Isten fiát, kioltjuk a világ Világosságát.  Ma is mindenütt sötét van, ahol nem ég Krisztus világossága. Ő az igazi világosság. Nem a tudomány, és nem a technika ad világosságot, hanem Isten gyújt fényt a szívünkben. Általa ismerjük fel, hogy Jézus Krisztus Úr.  Jézus világosságára van szükségünk. Az Ő fényében látjuk jól az életünket.

Az Úr Jézus a kereszten felkiáltott, de ez a kiáltás ima. Egy zsoltárt idéz, tehát még  akkor és ott is az ige és az ima Jézus fő támaszai.  Haldoklás közben is az igét veszi segítségül, és imában fordul az atyához.  Még itt is lehet imádkozni. A kereszten, a kórházi ágyon, a koporsó mellett, és mindenütt lehet és szabad Istent hívni. A zsoltár idézet is jelzés, prófécia teljesedik be. Akik jelen vannak, hallják, és aki meghallja, az tudja, a Megváltó van a kereszten, Isten van jelen. És aki ezt felismeri, annak megrendül az élete. Amikor megérint az ige, akkor megrendülünk, ami azt jelenti, innen másképp megy tovább az életünk.

Ezt követően kileheli lelkét az Úr, vagyis az Atya kezébe teszi. A kárpit kettészakad, jelezve, Jézus által szabad az út a szentek szentjébe, Istenhez. Bemutattatott az áldozat, és ez örökre érvényes. A Bárány megáldoztatott, életét adta bűneinkért, és ezáltal szabad az út. Mindenki jöhet, mert Isten Jézusért fogad. Fogadja a bűnös, elveszett embert. Hogyan jöhetünk, mindezt átélve, és bűnbánattal. Aki megvallja bűneit, annak a kereszten történt áldozatért Isten megbocsátja bűneit. Az ilyen ember új életet kezdhet. Most már a Szentlélek irányítása alatt haladhatunk a megszentelődés útján.

A Pásztor halálával is menti az embert. A kereszt alatt hitre jut egy elveszett bárány, egy római katona. Egy olyan ember rendül meg, akiről senki sem gondolta volna. Sok kivégzést látott ő már, de így meghalni még senkit. Jézus halála bizonyságtétellé vált. És így ő is bizonyságot tesz. Aki felismeri Jézusban Isten Fiát, az maga is megvallja. Nem ki dolog volt ez, egy római katona mondja a zsidó Jézust Isten Fiának. A zsidó vezetők, a bibliát ismerő emberek, vakok, egy pogány katona azonban lát. Meglátja abban a szenvedő, haldokló emberben, az Istent. Te látod-e már Jézusban Isten? 

Jézus, világ Megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek

fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást re-

ménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled hal-

nom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem,

Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven

Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled

élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt ke-

resztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, ve -

led élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert

nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megér-

demlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s

benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom:

Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

Isten áldásával.