E
|
gész Izráelt
megszámlálták nemzettségeik szerint. Mindenki fontos volt, odafigyeltek minden
nemzetségre és családra (1Krón 9,1-44). Senki sem maradt ki. Miért? Mert ők az
Úr népe. Isten országának minden polgára fontos, és ezért ők odafigyelnek
egymásra. Ahogyan Istennek fontos minden
ember, mert Ő a világot szerette, és azt akarja, hogy mindenki megtérjen és
éljen, úgy Isten gyermekeinek is fontos az ember. Urunk megbízást ad a tanítványainak, menjenek
el széles e világra, és hirdessék az evangéliumot, és tegyenek tanítvánnyá
minden népet.
A nép megszámlálása számontartást, odafigyelést is jelent. Odafigyelünk
egymásra. Fontos, mi van a testvérrel. Izráel népe mindig tudott egymásról.
Bárhová mentek vagy kerültek, számon tartották egymást. A fogság idején is
tudták, ki tartozik közéjük. Azt is számon tartották, ki hová valósi, és mivel
rendelkezik. Így azután, amikor a fogságból hazaviszi az Úr a népét, mindenki a
maga helyét veheti ismét birtokba. Isten
ma is odafigyel ránk. Mit jelent ez?
Lehetővé teszi, hogy megismerjük és állandó kapcsolatban legyünk Vele.
Különleges lehetőség az állandó kapcsolat.
Igéjét adja, ami által mindig elérhető. Az igén keresztül megismerhetjük
Őt, és hallhatjuk hozzánk szóló üzenetét. Ez azt is jelenti, hogy minden dolgainkkal,
és minden élethelyzetben odamehetünk az Úrhoz. Az a kérdés, hogy igényeljük-e a
jelenlétét? Fontos-e, hogy mindig megtudjuk, mit akar Ő, mi a szándéka velünk?
A szentíró elmondja, a júdaiakat hűtlenségük miatt Babilóniába
vitték. Ez lényeges, nem véletlenül
jutottak oda. Nem a balszerencse üldözte őket, hanem Isten akarta, hogy
oda jussanak. Miért? Mert hűtlenekké váltak Hozzá. A fogságba vitel nem azt
jelenti, hogy Isten is hűtlenné vált. Nem, mert Ő a fogságban is ott van velük,
keresi őket. Amikor pedig elcsüggednek,
mert úgy gondolják, innen nincs visszaút, akkor próféták által bátorítja őket.
Azt kéri, bízzanak Benne. És ha hittel fordulnak Hozzá, és hallgatnak Rá,
megtapasztalják Isten hatalmát. Átélik, hogy Babilóniából is van visszaút.
A Biblia rámutat: ha hűtlenné válunk Istenhez, vagyis elpártolunk Tőle, és
nem fontos már nekünk, rossz irányba fog haladni az életünk. A gonosz és a bűn fog uralkodni rajtunk. A
bűn a halál felé terelget, de megtudjuk: van visszaút. Hogyan? Jézus Krisztus
által. Bárhol legyünk, van visszaút. Van
visszaút a disznók vályújától, az idegen földről, a sírboltok közül, a vámszedőasztal mellől, a gyógyíthatatlan betegségből.
Igen, az Úr Jézus azért jött el a világba, hogy utánunk jöjjön, és
visszavigyen az Atyához. Önerőből nem találunk vissza, de Jézussal igen.
Az Úr megtette a maga részét, odaadta az életét a kereszten, így nekünk
is meg kell tenni a magunk részét. Mi ez? Egy apró kis dolog. Nem elég megfogalmazni az állapotomat, és azt
sem, hogy hazamegyek, hanem el kell indulni. Ha az Úr azt mondja, kelj fel és
járj, akkor engedelmesen talpra kell állnom, és járni kell. Ez az én részem,
megteszem, amit mond. Hittel fogadom szavát. Ha nem így van, akkor a bibliai
leírások egy régen letűnt kor emlékei. Azonban a Biblia arról tesz bizonyságot,
hogy Isten él! Ő ma is ugyanaz! Amit kétezer évvel ezelőtt megcselekedett, azt ma is
meg tudja tenni. Ehhez azonban
felhasználja a hitünket. Nem automata módszerrel működik Isten országa. Nem úgy
van, hogy bedobom a pénzt, és kijön, amit kérek. Hittel kérhetek, tehát hinnem
kell, hogy Isten munkálkodik. De az is lényeges, hogy minden Isten dicsőségére megy
végbe. Aki megtapasztalja Isten munkáját az életében, az ezt elmondja,
bizonyságot tesz róla. Miért? Hogy mások is megtudják, van Isten. És ez az
Isten várja, hogy visszaforduljunk Hozzá. A visszafordulás azt jelenti,
elfordulok bálványaimtól, bűneimtől, és nemet mondok rájuk, illetve nekik.
Isten üzenete azért hangzik, hogy arra választ adjunk (ApCsel 5,33-42). A
legjobb válasz, amikor leborulunk Előtte, és Rábízzuk az életünket. Azonban itt
nem azt látjuk. Azt olvassuk, hogy fogukat csikorgatják, és meg akarják ölni az
apostolokat. Ez is válasz, megdöbbentő, szomorú, önsorsrontó válasz. Milyen
választ adok én Istennek? Nem hasonlóak sokszor a mi válaszaink?
Mi váltja ki a fogcsikorgatást? Az üzenet tartalma az, amit Péter
mondott. Rámutatott: Istennek kell
inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek. Azt is elmondta, Isten elküldte
Jézust, Akit ők megöltek, pedig Ő az Istentől rendelt Fejedelem. Ő a mi
királyunk, életünk Ura. Arra is rámutatott, hogy bűnbánat, őszinte és igaz
megtérés által rendezhetjük Vele való kapcsolatunkat. Bűnbánat nélkül nincs
bűnbocsánat. És ez mindenkire, papokra, főpapokra, írástudókra és mindenkire
vonatkozik. Hát, ez már nem tetszik. A másiknak, a vámszedőnek, a halásznak, a
paráznának meg kell térni. De nekem, akinek az ősei több évszázadon keresztül
az egyház tagjai, nekem nem kell. Ilyenkor jön a sértődés, nem megyünk többet
istentiszteletre, vagy keresünk magunknak olyan igehirdetőt, aki azt mondja,
amit hallani szeretnénk. Mi az én válaszom? Bűnbánat és megtérés, vagy harag és változatlanság?
Gamáliel az, akit nem az indulatai vezetnek, így azt kéri, gondolják meg,
mit tesznek. Ez fontos tanács, ne
engedjük, hogy elragadjon a hév, hanem gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Sőt,
mivel az Úr Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, csendesedjünk el, és az ige
alapján gondoljuk végig tetteinket.
Amit Teudás tett, magát valakinek tartotta, ma is megtalálható
gondolat. Sőt, ma sokan tartják magukat
valakinek. Ez azt jelzi, én több és más
vagyok, mint a többi ember. Mindent megoldok magam, és nincs szükségem senkinek
a segítségére. Mivel mindenre van megoldásom, mindent el tudok intézni, nincs
szükségem Istenre sem. Minek imádkozzak, elég egy telefon, és már megoldódnak a
problémák. Egy hívás, egy rendelés a
neten, és megkapom, amit szeretnék. Sőt, mindent házhoz hoznak. Minek Isten, ha
beteg vagyok, hívom az orvost, megveszem a drága orvosságot, kifizetem a
kezelést.
Teudás is így gondolkodott, én majd elintézem, de nem kérte ki Isten
véleményét. Nem hívta Őt segítségül, magát nevezte ki messiásnak. De elbukott. Jézus nélkül bukás vár ránk. Az élet teljessége Őbenne érkezett meg. Pál már
úgy látta az életét: az Úr kegyelméből vagyok, ami vagyok. Sőt, a bűnösök közti első helyen látta magát. Az élete így tudott áldás lenni sok ember számára.
Gamáliel tanácsát megfogadták, a tanítványokat szabadon engedték. Örömmel
távoznak, de most jön a meglepetés, nem a szabadulásnak örvendeznek. Nem az
adja örömüket, hogy megúszták, hanem az, hogy Jézus nevéért gyalázatot
szenvedhettek. Öröm-e nekünk, amikor Jézus nevéért szenvedünk?
Szólsz hozzám, Istenem
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok,
hogy rád bíz-
zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma
lelkemet több
hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy
csak tiéd
szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem
éltem
semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem
hirdettem neved;
Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért
sújt vessződ en-
gemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd,
el nem juthatok.
A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj,
összeroska-
dok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és
szolgáljak
úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös
én, hadd lé -
gyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s
apostol életén; Áldj
meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle
győzzek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése