Bűnbocsánat

A

z olvasott adatok az ígéret földjén születetteket örökíti meg (1Krón 8,1-40). Mindezekből láthatjuk, hogy Isten ígérete beteljesedik, és övéi, amikor a helyükön vannak, áldást hordoznak. Az áldás Istentől jön, és az élet minden területét lefedi. Meglátszik családi életükben, munkájukban és az ország fejlődésében. Az áldás Isten hatékony jelenlétét mutatja meg. Isten nem egy fogalom, hanem élő személy, valóság, Aki jelen van népe életében. Ma is ez történik, Ő jelen van a tanítványok, tehát az egyház életében. Pál megtapasztalja mindezt, majd le is írja. Az Úr jelen van még a börtönben is, és bárhol legyen, éljen bilincsben, vagy azok nélkül, mindent Tőle kap. A hívő embernek semmije sem származik önerőből, minden Isten ajándéka. Kegyelemből van üdvösségünk, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka. Ez a kegyelem nemcsak a megtéréskor mutatkozik meg erőteljesen, hanem életünk minden napján. Mindennap kegyelemből élünk. Dicsérjük Urunkat, hogy ma is az Ő kegyelmének napja van.

Sok minden történik a generációk alatt. Harcolnak, és így még inkább megerősödnek a szent földön. Különféle területekre szakosodnak, így alakul ki az íjászok csoportja Benjámin törzsében. A törzsek is növekednek, előrehaladnak. Ez a növekedés mindig az Istenhez való hűség függvénye. Amelyik törzs határozottan megmarad az Úr útján, az növekszik. Ez azonban soha nem könnyű. Nekik sem volt, és tulajdonképpen attól függött, hogy mennyi őslakos maradt azon a területen, ahol letelepedtek. A pogány szokások jelentették mindig a nagy veszélyt. Másképp mondva a másokhoz való alkalmazkodás. A pogány népek kultusza és életgyakorlata mindig nagy vonzást gyakorolt rájuk. Amelyik törzs ettől megtisztította földjét, az erőteljesebben figyelt Istenre. Ma is a világ hatása a legnagyobb veszélyforrás. Gyakran észre se vesszük, és már a hajóba került a víz. Elég egy kicsi rés, és lassan beszivárog a víz. Egy megtűrt bűn vagy kedvesnek és ártatlannak látszó hagyomány, és már áramlik is a világ az életünkbe. Azért veszélyes, mert egyszer csak megszokottá válik, és észre sem vesszük, hogy Isten igéje nem hagyja jóvá.

Benjámin törzse is növekedett, egyre jobban előrehaladt az élet útján. Az évszázados formálódás alatt nem is sejtették, Istennek milyen terve van velük. Az első királyt ez a törzs fogja adni Izráelnek. Gyakran csak visszafelé tekintve látjuk és értjük meg Isten munkáját. Talán fogalmunk sincs, miért is úgy történtek a dolgok, de később, amikor az Úr előtt elcsendesedve visszatekintünk,  kiderül, hogy Isten nagy ajándékot készített. Gyakran egy nehéz és érthetetlen életút eredményezi, hogy megismerjük az Úr kegyelmét. Amikor nagyszerűen mennek dolgaink, sokszor eszünkbe sem jut Isten. Minek is gondolnánk Rá, és fordulnánk Hozzá, amikor mi mindent megoldunk. Ha ez nem így történik, és nem sikerül mindent elrendeznünk, rájövünk: kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. Amikor nem gondolunk Istenre, Ő már akkor szeret, és mindent megtesz azért, hogy a kegyelem beragyogja az életünket.

Azt olvastuk még a tegnapi szakaszban, hogy a Jeruzsálemmel szomszédos városokból is sokan elhozták betegeiket a  fővárosba (ApCsel 5,17-32). Miért? Mert a Szentlélek csodálatosan kiáradt és munkálkodott. A Lélek az Úr Jézushoz vonzotta az embereket. A feltámadott Úrral akartak találkozni, és szerettek volna gyógyulni, új életet nyerni. Ez csodálatos, a szomszédokat is az Úrhoz vonzzák. Azok az események lesznek vonzók, amik Jézus neve által mennek végbe Jeruzsálemben. Sok látnivaló volt akkoriban is a fővárosban, ám az emberek nem törődtek vele, nem volt fontos a számukra. Őket a tanítványok által történt életváltozás érdekelte. Úgy is mondhatjuk, áradt az élő víz, és ebből nem akartak kimaradni. Vonzza-e ma szomszédainkat az Úr munkája? Árad-e az élő víz?

Megjelenik az irigység is. És kik az irigyek? Azok, akik által nem történik semmi. Csak szabályokat tudnak alkotni, amikkel megbilincselik az embereket, de szabadítást nem adhatnak. Mindig a tehetetlen, a stagnáló élet az irigy. Irigyli a mások életében meglátszódó isteni jelenlétet és erőt. Ezek az emberek nem azért jönnek, hogy bűnbánattal segítségül hívják az Úr nevét. Pedig a Szentlélek Isten őhozzájuk is jött, az ígéret az övék is. Nekik is meg kell térni, és itt a probléma. Mivel ők elismert tudós emberek, a nép vallási és politikai vezetői, úgy gondolják, rendben vannak. Ők, úgy, ahogyan élnek, Isten országának polgárai. Azonban ez nem így van, a tudósnak ugyanúgy újjá kell születni a Szentlélek által, mint a halásznak vagy a vámszedőnek.

Az emberek nem akadályozhatják meg Isten munkáját, az Úr kihozza a börtönből a tanítványokat, és ők tovább hirdetik ennek az életnek a beszédét. A Krisztusba vetett hit életforma, az élet beszéde nyilvánul meg benne. Krisztus igéje életet ad, majd megtanít ebben az életben járni. Meg kell ismerni az élet beszédét, az igét, és ehhez tanítókra, bizonyságtevőkre van szükség. Péteréket még a börtönbüntetés sem akadályozza meg ebben. Megtapasztalják Isten szabadítását, és ez erővel tölti el őket. Ránk is az élet beszéde van bízva. Nekünk is szól a hirdessétek ennek az életnek minden beszédét. Úgy is mondhatnánk, a teljes Írást kell olvasnunk, és annak a függvényében meghozni döntéseinket.

Amikor számon kérik őket, mert megszegték a vezetők parancsát, azt válaszolják: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem embereknek. Ezt jó nekünk is  a szívünkbe zárni. Amikor Isten akaratával ellentétes dolgokat várnak el, parancsolnak meg, mondhatunk nemet, sőt, nemet is kellene mondanunk. Mindig Jézus a Fő, az a Jézus, akit megfeszítettek, de az Atya feltámasztotta. Ő ma is megtérést és bűnbocsánatot akar adni nekünk. Bűnbánat és bűnbocsánat nélkül nincs üdvösség, mert az Jézus érdemért van.

Krisztus feltámadott

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a víga-

szunk, Alleluja! :/: Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent ne -

vét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vígadjunk,

Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!

Isten áldásával.