Kitartó imádkozás

T

ovábbra is a tegnapi megállapítás jellemzi Izráel életét (Bír 18,1-31). Nincs király, és mindenki azt tette, ami jónak tűnt a maga szemében. És ennek látjuk a következményeit. Mindez azt is üzeni, hogy Isten sem király felettük, Dán törzsére pedig teljesen ez a jellemző. Nem figyelnek felfelé, és nem is kérdezik Istent, hanem mennek a saját elképzeléseik szerint. A mai hívőknek van-e királyuk? Látszik-e, hogy Valaki vezeti és irányítja őket? Isten gyermekeinek az Úr Jézus a királya, hiszen Ő Isten országának uralkodója. Hívőnek lenni azt jelenti, Isten országába tartozom. Ha pedig ennek az országnak vagyok a polgára, a Király uralma alá tartozik az életem. A feltámadott Úr Jézus a király, igéje által vezet és tanácsol.

Figyelünk az igére? Komolyan vesszük az Úr szavát? Vagy mi is úgy vagyunk, mint Izráel, azt tesszük, ami nekünk jónak tetszik? Isten azért adta kezünkbe igéjét, hogy az legyen a zsinórmérték. Nemcsak a vallásos dolgokhoz, az istentisztelet rendjére nézve, vagy a hit elméleti kéréseiben, hanem az élet minden dolgában. De vajon így van? Az ige szerint élünk, vagy a világ szokásai szerint? Mert ha az Úr a királyunk, akkor, amire Ő azt mondja, hogy bűn, hogy ne úgy csináljuk, azt komolyan is vennék. Mert nemcsak azt mondja meg, hogy valamit ne úgy tegyünk, ahogy a világ, hanem azt is elmondja, mi hogyan cselekedjünk. Többek között, ügyeljünk a szemünkre, a szívünkre, és ne másokhoz szabjuk magunkat, hanem mindig figyeljünk Urunkra. A világban hatalmi játszmák vannak, ne így legyen Isten népe között, erre azt látni, köztünk is vannak pozíciók. A házasság, a család és az élet az ige szerint Isten védelme alatt van, mégis azt látjuk, hogy már ezen a területen is a korszellem határozza meg döntésünket. Ami a társadalomban elfogadott, az az egyházban is egyre elfogadottabb lesz, és nem számít már, mit mond az Írás. Sok nyomorúságtól, konfliktustól, elrontott élettől megóvnánk magunkat, ha arra figyelnénk, amit Isten mond.

A mostani történetben is annyi szomorú és bűnös dolog van. Ezek nem Isten országát tükrözik, és nem is teszik általuk vonzóvá azt. Vajon a mi életünk, cselekedeteink hogyan beszélnek Isten országáról? Dán fiai nem  kérdezik Istent, csak elindulnak. Nem az Úr útmutatása alapján várják a területet, hanem ők akarnak felmérni és szerezni. Ez pedig lopással, gyilkolással és bálványimádással jár. A fiatal lévitát ugyan megkérdezik, de ő már bálványt imád, így a válasza is hamis. Mert mindig kehet találni helyeslő feleletet vágyainkra, saját elképzeléseinkre. A bálvány mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk. Nézzünk szembe magunkkal, nincsenek-e bálványaink, amik fontosabbak az igénél és az Úrnál? Mert a bálványimádást vallásos formába is lehet csomagolni. Itt is úgy tűnik, mintha az Urat kérdeznék, de nem Őt szólítják meg, mert Isten nem kiábrázolható.

Márk evangéliuma után láthatjuk az evangélium terjedését, Isten Lelkének munkáját (ApCsel 1,1-14). Mert ezt a könyvet a Szentlélek cselekedeteinek is nevezik. Igen, mert a Szentlélek Isten munkálkodik. A feltámadott Úr Jézus kiküldte tanítványait, és az Ő igehirdetésüket jelek követték. Ezek a jelek hitelesítették szolgálatukat, vagyis így egyértelművé vált, hogy az evangélium Isten ajándéka az ember számára. Ami történik, az nem néhány egyszerű zsidó találmánya, hanem a feltámadott Úr munkája. Ki tudna magától olyan dolgokat megtenni, amit ők cselekedtek? Senki, ezekre csak az Úr képes.

Az első fejezetben látjuk, hogy a tanítványok megbizonykodtak arról, hogy Jézus él. Ez a legnagyobb hír, amit el kell mondaniuk. Jézus története nem ért véget nagypénteken, hanem tovább folytatódik a mai napig. Ő ma is cselekszik, és hatalmas dolgokat visz végbe. Aki megismeri és befogadja Őt, annak az élete mássá lesz. Aki odaviszi bűneit, az bűnbocsánatot és új, örök életet kap ingyen kegyelemből. Mindezek hit által lehetnek a mieink.

Megtudjuk azt is, hogy a Szentlélek nélkül a tanítványok erőtlen, semmire sem képes önmagát féltő társaság. A Szentlélek által válnak erőssé és lesznek képesek nagy dolgokra. Amint majd a Szentlélek kitöltetik, megváltozik az életük. Erőtől duzzadóak és bátor igehirdetők lesznek. Kilépnek a bezártságból, és vállalják Jézust. A Szentlélek nélkül ma is beszürkült és erőtlen Isten gyermeke. Vizsgáljuk meg ezt a könyvet olvasva életünket, és figyeljük meg, hasonlít-e ezekre az emberekre? Másrészt az egyház ereje ma miben nyilvánul meg? Olyan, mint az első egyház volt? Péterék élete is csupán építkezés, adminisztráció volt? Egészen mást látunk ott, életek gyógyulnak lélekben és testben. Bűnöktől szabadulnak, és  teljesen újjá lesznek. Úgy élnek, hogy arra odafigyel a környezet, mert olyat még nem láttak. Igen, a Szentlélektől megragadott emberek olyan életet élnek, amihez nincs fogható, amire az akkori világ azt mondta, ez igen. Ilyennek kellene lennünk. A mi életünkre is azt mondják, ez igen? 

A Szentlélek, amikor eljön, erőt hoz életükbe, és képessé teszi őket a krisztusi életre. Mert egyedül nem megy. Jó olvasni, erőt vesztek, amikor eljön rátok a Szentlélek, de már eljött a világba. Jelen van a mi életünkben is? Ha igen, akkor az ereje is megnyilvánul. Támaszkodjunk a Szentlélekre, és vegyük igénybe ezt  a kiapadhatatlan erőforrást. Pál apostol is megtapasztalta, hogy az evangélium Isten ereje, általa életek változnak meg.

Fontos azt is látnunk, hogy az Úr visszament az Atyához, de el fog jönni újra. Ő vissza fog jönni, amíg ez nem történik meg, a kegyelem korszakát éljük. Addig van időnk megfordulni a magunk útjáról, és rálépni a keskeny útra. Azon az úton fontos a kitartó imádkozás. Imádságban kommunikálunk az Úrral, és Ő az imáinkra felel. A tanítványok egy szívvel és lélekkel imádkoztak, így vágytak a Szentlélekre és így várták. Az ilyen imádság meghallgattatik. Így vágyakozom én az Úrra, a Szentlélek jelenlétére és vezetésére?

Istennel járni, lakozni

Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni, Igaz hitben nem habozni: Jézus Krisztus,

taníts, Taníts imádkozni!

Isten áldásával.