Az Úr Lelke Jeftére szállt, és
megerősítette őt (Bírák 11,29-40). Ezzel megbizonyosodhatott arról,
hogy vele van az Úr. Rászállt Isten Lelke, és birtokba vette. Kell
ennél még több? És úgy tűnik, Jeftének ez nem elég. Nekem mindig
elég Isten szava és a Szentlélek megerősítő jelenléte? És
fogadalmat tett Jefte, ami így kezdődik: „Ha”. És ez nem a hit
útja. Amikor ha van a szavaink közt, az nem a hit útja, az a
feltételvárás, a bizalmatlanság útja. Isten ígéretet adott,
kezébe adja az ammonitákat, és a Lélek is rászállt, és mégsem
elég. Miért? Mert Jefte nem igazán ismeri az Urat. Mindez a
fogadalmából és továbbiakból is kiderül. Nem ismeri Isten
akaratát sem.
A fogadalom meggondolatlan, tudnia
kell, hogy ember is kiléphet a háza ajtaján, és Isten nem akar
emberáldozatot. Gyakran pont ezért éri őket az ítélet, mert a
pogányok Isten előtt utálatos szokását gyakorolják. Isten nem
kéri az emberáldozatot, Ő adja majd értünk a Fiát. Fogadkozások
helyett, „ha” feltevése helyett merjünk bízni az Úrban és
ígéretében. Ehhez azonban az Úr és igéjének ismerete
szükséges. Aki ismeri az Urat, az nem fogadkozik, hanem rábízza
magát Jézusra.
Az Úr megtartja ígéretét, Jefte
kezébe adja az ellenséget. Megvan a győzelem. Azonban az örömbe
üröm merül, mert Jefte lánya lép ki először a ház kapuján.
Azonban ha ismeri az Urat, akkor kiváltja a lányát. Gyakran azért
hozunk rossz döntést, mert nem ismerjük az Urat, sem az igét.
Jeftének tudnia kellene, hogy az Úr nem várja el az emberáldozatot. Lehet a fogadalma megtartását pozitívnak venni, de
Isten inkább az Ő ismeretét helyezi előtérbe.
A távolról követésnek meglett az
eredménye, jött egy szolgálólány, aki felismeri Pétert (Mk 14,66-72). Igen,
ha lemaradunk az Úrtól, közénk áll valami. És ha ez
megtörténik, zavarba kerülünk. Ha megszakad a kapcsolat Jézussal,
jön a zavar, mert egyedül, a magunk erejéből képtelenek vagyunk
helytállni.
A zavar nagy, Péter tagad, és még
kétszer megtagadja. Nem ismerem, mondja, de ezzel azt
árulja el, hogy nem ismeri magát, nem ismeri, mert, nem látta meg,
hogy ő sem különb a többinél. Aki nem marad meg az Úrban, az
nem cselekedhet semmit. Soha ne feledjük el, hogy Jézus nélkül nem
tudunk megmaradni a hitben. Ő az, Aki megtart.
Ebben a zavarban már csak ember neki
Jézus. És ez a baj, nem lát most benne többet. Nem, mert
elmaradt Mögötte, már nem Őt látja, csak a környezetét. Amikor
Jézus csak egy ember a számomra, nagyon nehéz helyzetbe kerülök.
Egy ember nem tud rajtam segíteni, csak Jézus, a Krisztus.
A kakas megszólalt, és milyen jó,
hogy megszólalt, mert önismerethez juttatta Pétert. Meglátta,
hogy vétkezett. Felismerte, igaza volt Jézusnak. De nem oldja meg
vállrándítással, hanem sírva fakad. Fáj neki a vétek. Ez
jelzi, hogy Péter az Úr gyermeke. A hívő ember is eleshet, de nem
akar fekve maradni. Nem örül a bűnnek, hanem fáj neki, és talpra
akar állni. A kakas megszólalása kegyelem, az Úr nem hagyja őt a
mélyben. Azt üzeni, ne félj, Én veled vagyok és megmentlek. Az
Úr nem hagy fekve, ha elestünk. Nem is mutogat ránk, lám, ilyen
vagy, hanem üzeni, Veled vagyok, megsegítlek.
Emeljük Jézushoz szemünk
1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön
már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-
szünk. Lelkünk vigyázni meg ne
szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd
el, készen állj, Krisztusnép, jön,
jön a Király!
2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új
próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért
ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az
út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,
Krisztus-nép, jön, jön a Király!
3. Éneklünk és a perc szalad, A
nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De
míg hangunk majd zengve szárnyal :/:
Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,
készen állj, Krisztus-nép, jön,
jön a Király!
4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te
szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s
hány napunk. Bölcs szívedből
töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,
küldj szent sóvárgást nekünk,
Hogy majd ha jössz, készen legyünk.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése