Ne féljetek!

T

ovább figyelve Sámson életét, azt látjuk, hogy amikor egész Izráel elfogadja az elnyomást, Ő Isten Lelke indítására kilép a bezárkózottságból (Bír 15,1-16,31). Elmegy a filiszteusok közé, és bizonyságot tesz az Úr hatalmáról. Ez az ellenséges nép azt gondolta, hogy mindig ők lesznek Izráel fölött az Urak, elhagyta őket Istenük, így be tudják őket olvasztani. Azonban Sámson cselekszik, megmutatja az élő Istent, és rávilágít: Isten népét nem lehet leírni. Lépjünk ki bátran az evangéliummal, merjük elmondani és életünk által megvallani az Úr csodálatos kegyelmét.

Sámson élete az Úr Jézus Krisztusra irányítja a figyelmünket. Ő egészen más, nem kárt okozott embernek, még az ellenségének sem, hanem jót tett velük és értük. Egész földi élete során gyógyított, szabadított, bűnöket bocsátott meg. Mindent megtett, hogy helyreállítsa Isten és ember kapcsolatát. Az Úr rámutatott, hogy az övéi ne a világ mintája szerint cselekedjenek, hanem mindig az ige útmutatása szerint. Sámson úgy cselekedett, ahogy a filiszteusok is, igyekezett úgy bánni az emberekkel, ahogy azok vele bántak. Az Újszövetség azonban arról beszél, hogy amint szeretnénk, hogy bánjanak velünk az emberek, mi is úgy bánjunk velük. Ennek a magatartásnak lesz bizonyságtévő ereje. Mindig arra figyelnek fel, amikor valaki másképp él és cselekszik, mint ami megszokott. Mindig az Úr Jézus a minta a számunkra.

Sok helyzetben feltalálja magát Sámson, erejére építve megoldja a problémákat, ahogy mi is gyakran. Nem is jut eszünkbe Isten, mert sok mindenhez értünk, megvannak a kapcsolataink, és így mindig megtaláljuk a megoldást, a választ. Azonban eljött a pillanat, amikor Sámson nem tudta megoldani a dolgokat, nem segített az ereje sem. A harcban teljesen kimerült, nem talált vizet, és úgy gondolta, el fog pusztulni. Ebben a helyzetben a saját erő és képesség nem ért semmit, de rádöbbent: lehet kiáltani. Az Úrhoz fordult, Tőle kért segítséget. Talán azért került ebbe a helyzetbe, hogy felismerje: Istenre van szüksége. Nem elég a Tőle való ajándék, az erő, hanem Rá magára van szükség. Gyakran kérdezzük, miért engedi meg Isten, hogyan juthattunk el oda, ahol vagyunk? Talán azért, mint Sámson, hogy végre keressük az Urat. Kiáltsunk Hozzá és tapasztaljuk meg a Vele való élő kapcsolatot. Sok mindent elértünk, de van-e üdvösségünk? Átéltem-e már, hogy nyomorult, elveszett bűnös vagyok, és az Úr Jézus kegyelmére szorulok? Nincs más megoldás, csak Jézus.

Sámson kap vizet, a helyet pedig elnevezi a „segítségül hívás forrásának” /Károli/. Legyen mindenkinek figyelmeztető, segítségül lehet hívni az Urat. Ez a forrás a kereszt. Jöhetünk oda bűnbánattal, és segítséget kapunk. Jézus neve által van kegyelem. Isten Őérte megbocsát, országába fogad. A segítségül hívás forrása rámutat: hagyjunk fel végre az erőlködéssel, és bízzuk magunkat az Úrra. Lássuk meg: Isten országában másképp mennek a dolgok. Hogyan? Az Úr nevének segítségül hívása, az imádság által. Erőteljesebben haladunk előre, ha kiáltunk Urunkhoz, és Tőle várjuk a segítséget.

Sámsont az ösztönei vezetik, nem felfelé figyel, hanem a földi dolgokra tekint. A szeme, a vágyai irányítják, és ez által nem tud igazán kiteljesedni. Képtelen olyan szintre emelni a szabadítást, amilyenné Isten akarja formálni. Gyakran  a mi életünk is így reked meg. Vágyaink miatt felőrlődünk, az idelenn valók keresése elvon az Úrtól, a szolgálattól, teljesen leköti erőnket, figyelmünket. Olyan helyre kerül Sámson a vágyai által, ahol nem kellene egy názírnak megjelenni. Milyen helyeken fordulunk meg? Mindig ott vagyunk, ahová az Úr is eljön velünk?

A Delilával való kapcsolat sem Isten vezetése által jön létre. A nőnek nem Sámson a fontos, hanem erejének a titka. Ezt sikerül is kiszednie, mert a világnak megvan a maga eszköze arra, hogy elérje célját. A gonosz azt akarja, hogy belefáradjunk a küzdelembe, és adjuk fel hitünket. Delila addig gyötri Sámsont, amíg bele nem fárad, és elárulja ereje titkát. A felemás iga ide vezet. Nem Delila igazodik Sámsonhoz, hanem Sámson Delilához. Ezért vigyázzunk, milyen utakon járunk, hol keressük a boldogságot. Mindig az Úrra figyelve cselekedjünk, és a társat is Tőle várjuk. A hívő ember csak hívő társsal lehet boldog. Olyan emberrel, aki szintén szereti az Úr Jézust, és Neki akar szolgálni.

Sámson lelki vakságának meglett a súlyos ára. A világgal való barátság mindig sokba kerül. Isten azonban nem hagyta magára, megkönyörült rajta. Kegyelem, hogy még mindig velünk van az Úr.  Sámsonnak újra elkezdett nőni a haja, visszakapta erejét, és így egy utolsó bizonyságtevő tettet végre tudott hajtani. Jó azonban látnunk, hogy míg Sámson halálával több embert ölt meg, mint életében, fordítva van az Úr Jézusnál. Több embert mentett meg halála által, mint életében. Az Úr Jézusnak a halála is mentő esemény. Még amikor a kereszten volt is, a római százados élő hitre jutott. És azóta sok ember tapasztalta meg a bűnbocsánatot és született újjá, lett örök élete. A tanítványok élete is lélekmentővé kell, hogy váljon.

Amikor mindenki eltűnik, félti az életét, előjön arimátiai József, és elkéri az Úr Jézus testét. Kilép a háttérből, és vállalja Jézust (Mk 15,42-16,8). Hogyan képes rá? Várja Isten országát, vár valami mást, mint amit eddig tapasztalt. Mivel politikus, olyat vár, ami Istentől jön. Megtapasztalta a politika és a vallás valóságát, sikertelenségét, és Isten országát várja. A plusz, amire vágyunk, Istentől érkezik meg. Isten országa másképp működik, mint a világ. József látja, hogy Isten országban a király Önmagát adja népéért. Jézus érte és értünk halt meg. Mindez erőt ad neki, ha Jézus nem hátrált meg, nem félt bűntelenül meghalni, akkor ő is vállalja Jézust. Tudom-e így vállalni az Urat, mint József? Mozdulok, akkor is, ha veszélyes, ha az életembe kerülhet? Mert Ő is vállalt engem. József felismerte, ez az ő ideje, ezt csak ő teheti meg. Nem várt másra, hanem cselekedett, nem törődött mások véleményével, karrierje megroppanásával.  Ő már újat kezd Jézussal Isten országában.

A hét első napján, szombat elmúltával, mert minden elmúlik, és tovább megy az élet, asszonyok érkeznek a sírhoz. Jönnek, mert szeretik az Urat, de csak búcsúzni jönnek. Fontos, hogy jönnek, de ők sem hittel jönnek. Nem azért, mert hiszik, hogy feltámadott, és várnak Rá. Én hiszem-e, hogy Jézus él? Úgy indulok-e az istentiszteletet követően, hogy Vele megyek tovább, mert él? Ezért Rá figyelek, szavát lesem.

Annyira nem hisznek a feltámadásban, hogy a sír száján lévő kő a gond. Ki hengeríti el, hogyan megyünk be? Nem számolnak Isten jelenlétével és hatalmával. Lefelé néznek. Mennyire így vagyunk mi, csak lefelé nézünk, és még mindig csak a kövekkel foglalkozunk, ahelyett, hogy felnéznénk. Ha feltekintünk, ha hittel nézünk előre, meglátjuk a csodát. A sír nyitva van és üres. Jézus nincs  ott. Jézust ne a sírban, a halottak közt, vagy a történelmi arcképcsarnokban keressük. Az élők között, a jelenben, és ne a múltban. Mivel él, megszólítható. Hívjuk segítségül, forduljunk Hozzá, és megtapasztaljuk, hogy Ő él.

Az angyal által üzen az Úr: Ne féljetek! Nem kell már félni, mert Ő feltámadt és él. Élő Urunk van, és az Úr szárnyai alatt biztonságban vagyunk. Igéjén keresztül szól és irányítja az életünket. Az üzenet nekünk is szól, ne féljetek! Nem kell már senkitől és semmitől félni, Jézus kezében jó helyen van az életünk. Jézus nagyobb és hatalmasabb mindennél. Bízz Benne!

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.