Nem tehetjük, hogy ...

R

észletes leírását olvassuk Júda és Simeon leszármazottainak (1Krón 4,1-43). Az, hogy jegyezték a családfát, azt mutatja, hogy számon tartották egymást. Tudták, melyik törzs melyik családjában mi történt. Az Úr gyermekei odafigyelnek egymásra, számon tartják egymást. De vajon ma is így van? Vagy már mi is a modern időket követjük? Számon tartjuk az idegeneket, akikről különféle információkat olvasunk a nyomtatott és elektronikus médiában, de saját családunkat és hittestvéreinket már nem tartjuk számon. Az első gyülekezet tagjai mindennap összegyűltek az ige körül, keresték az Úr akaratát, és figyeltek egymásra.

Azt is megláthatjuk, hogy a bűnesetnek a későbbi korokig, sőt, a mai napig megvan a következménye. A fájdalommal való szülés az Istentől való elszakadás, a bűn következménye. Ez is mutatja, hogy a szenvedés és a fájdalom nem tartozott eredetileg az élethez. Minden baj, szenvedés és nyomorúság a bűnnel, az engedetlenséggel érkezett meg. Isten azonban nem hagyta, hogy csak a fájdalom legyen jelen, sőt, Ő maga sem maradt ki belőle. Jézus Krisztusban magára vállalta bűneink miatt a szenvedést. Valóságosan tudja, mit jelent, amikor fáj valami. Testileg és lelkileg is szenvedett. Lelki szenvedést okozott Neki a bűn pusztításának látványa, és az ember hitetlensége. Fájt neki, amikor Jeruzsálem elutasította Őt. Sírt a város felett. Fáj-e nekünk a bűn, a romlás, ami körülvesz bennünket? Szenvedünk-e, amikor az emberek elutasítják Isten szeretetét és kegyelmét?

Jábécről olvasunk egy kicsit bővebben, úgy látszik, nehezebben jött a világra, mint a testvérei. Nem indult könnyen az élete, és talán a születési körülményei miatt később hátrányba is került a többiekkel szemben. Mert a társadalom olyan könnyen kiszorítja maga közül azt, aki más. És ebben az önző világban a legtöbben csak a maguk érdekeit tartják szem előtt. Belekerülnek a darálóba, és semmi és senki sem érdekes. Csak arra figyelnek, hogy bármi áron elérjék céljaikat, és nekik több legyen.

Hátrányban, kilátástalan küzdelemben könnyen feladjuk. Azt mondjuk, nincs értelme tovább küzdeni, úgyis alulmaradunk, nincs esélyünk a változásra, gyógyulásra, szabadulásra. Jábéc is nehéz helyzetbe kerülhetett, de nem adta fel. Nem dobta be előre a törölközőt, nem mondta, nincs értelme tovább szenvedni. Rádöbbent: van más megoldás. Eleinte csak maga küzdött, egyedül akart fennmaradni a víz színén, de rájött: ez így nem megy.  Eszébe jutott Izráel Istene. Lehet, hogy gyermekkorban hallott Ábrahám és Izsák Istenéről, de úgy tűnik, azután más istenek kultuszát vette át a környezet. Jábéc azonban visszatért az élő Istenhez. Felismerte: a megoldás, kiáltani Hozzá. Segítségül hívta az Urat. Mielőtt feladnád, próbáld meg, hívd segítségül Jézus Krisztust! Próbáld meg, mégpedig ígéretbe kapaszkodva: „aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el” (Jn 6,37). Ez az ember konkrétan megfogalmazta kérését, és azt olvassuk, hogy Isten nemcsak meghallgatta, hanem meg is adta neki, amit kért. Aki Jézus nevében kér az Atyától, és ezt hittel kéri, semmit sem kételkedve, az meg is kapja azt (Jn 16,24). Nagy lehetőség ez, kérjünk hát kegyelmet, és országának áldását az életünkre. Kérjük, hogy látszódjon meg a Szentlélek munkája az életünkben. 

Péter és János áll a vezetők előtt, akik irigységgel és haraggal veszik őket körül (ApCsel 4,13-22). Általuk soha nem gyógyult meg senki, nem történt semmi, ezért féltékenyek és irigyek. Mi is van a mi szívünkben? Nem Jézust akarják megismerni, hanem a régi, kiüresedett és megmerevedett vallásukat védelmezik. Jézust távol akarják tartani az emberektől. Ezek nem örülnek, hogy a gonosz pusztító munkája enyhül, tönkrement életek rendbe jönnek, és őszintén, tiszta szívből dicsérik az Urat.

Elcsodálkoztak, hogy ilyen egyszerű emberek által történnek csodák. Nem jártak az ő képzéseikre, akkor hogyan? Ma is nehezen fogadjuk el azt, aki nem a mi rendszerünkből kerül ki. Pedig nem az a lényeg, hanem az, hogy az Úré legyen a szívünk, és engedjük a Szentlélek Istent munkálkodni.

A tanítványok azonban nem csak beszéltek, ők nem megtéveszteni igyekeztek, mert ott állt mellettük szavaik hitelesítője. Az Úr az igehirdetést a meggyógyult sánta által tette hitelessé. Ma túl sokat beszélünk hatás és eredmény nélkül. Nincs hitelesítője az életünknek. Az Úr ma is az Istennek tetsző, az istenfélő élettel teszi hitelessé keresztyénségünket.  Ha az életünk nem beszél Jézusról, ha nem ismerhető meg életünk által Ő, akkor hiteltelenek vagyunk. A krisztusi életforma, a Tőle kapott erő az, ami bizonyságot tesz. Amikor az Ő neve által történések mennek végbe, vagyis emberek hitre jutnak, bűneikből megszabadulnak, és meg is maradnak a szabadításban, az hitelesítés.

A tehetetlen egyház megfélemlít. Nem tud mást! Miért tehetetlen? Mert nincs Krisztusban. Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetünk, és ha nem vagyunk Benne, akkor nem cselekszünk semmit, akkor nincs gyümölcs. A Krisztus, az élő hit nélküli közösségben Isten ereje helyett látványtervek vannak. Igen, látvány van, csak az életek nem változnak. Lesznek épületek, kiépül az egyházszervezet, csak nincs tartalom. Mert az egyház igazi tartalma maga a feltámadott Úr Jézus Krisztus. Jézus nélkül produkálhatunk sok mindent, mégis tartalmatlan lesz az életünk.

Tehát megfélemlítenek, tiltanak, ne tanítsanak Jézus nevében. És nagyon csodálatos ez, nem ijednek meg. Pedig azt várnánk, hogy megrémülnek a vezetői hatalomtól, és azt mondják, engedelmeskedünk. De ez hamis engedelmesség volna. Amikor a világnak engedünk Krisztus helyett, az hamis engedelmesség. Péter kérdést intéz hozzájuk:  Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk, mint Istenre? Ők inkább Istennek engednek, kerül, amibe kerül. Vállaljuk mindig Isten akaratát, kerüljön, amibe kerül.

Nem tehetjük - mivel ők mindazt átélték, amit hirdetnek, nem tehetik, hogy ne mondják el. Isten hatalmának megtapasztalása, életünkben elvégzett munkája, a kegyelem átélése nem magánügy. Mindenkinek meg kell ismerni Istent. Beszéljünk Róla, valljuk meg, amit elvégzett bennünk. Mi sem tehetjük meg, hogy csendben legyünk, hogy ne beszéljünk Istenről, és ne tegyünk bizonyságot a feltámadott Úrról. Annyira beteg ez a világ, hogy el kell mondani, van segítség, van orvosság, és ez a kereszt. Az ott megfeszített Jézus a főorvosunk. A Belé vetett hit által gyógyulhatunk meg a bűn kígyómarásából. Nincs más ellenszer.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.