A
|
mit vet az
ember azt aratja, és ez Abimélek életében is igaznak bizonyult (Bír
9,22-10,18). Maga szerezte meg a nép fölötti hatalmat, úgy, hogy saját
testvéreit ölte meg érte. Szörnyű bűn tapadt a kezéhez, holott Isten mindig
tiszta kezeket akar. Amikor Ő választ ki és hív el, megtisztít a bűntől, de aki
magát választja, és maga ragadja meg a hatalmat, és szerez meg egy pozíciót,
annak a keze mindinkább bekoszolódik. Abimélek Isten nélkül szerezte meg a
hatalmat Sikem fölött, és úgy is uralkodott. Azonban nem látunk békességet a
területén, mert Isten nélkül nincs békesség.
Erőszakkal tudja csak megőrizni hatalmát, azonban eljön az idő, amikor az
Úr megbünteti őt mindazért, amit tett. De
ő is kap lehetőséget a bűnbánatra, az idő telik, és ő odaállhatna az Úr elé,
megrendülve, bűnbánattal, de nem teszi. A múló idő Isten kegyelmét jelzi, az Úr
ad időt a megtérésre, életünk rendezésére, irányváltásra. Abimélek azonban nem
élt ezzel a lehetőséggel. Amikor fellázadnak ellene a sikemiek, győz, és talán
ezzel igazolva gondolja magát. Győztem,
sikeres vagyok, bizonyára az Úr akarata ez. A rossz úton járva is lehetnek
sikereink, haladhat jól az életünk. A siker önmagában nem garantálja azt, hogy
az Úr útján járunk. A nehézség sem jelenti azt, hogy biztos téves az út, és nem
Isten akarata, amit teszünk. Abimélek megítéltetett, mert nem kereste Istent,
nem tartott bűnbánatot. Lényeges, hogy ne a probléma vagy a döntés előtt
kiáltsunk csupán, hanem folyamatosan keressük az Urat. Aki Őt keresi, az majd
az akaratát is meg fogja látni. Isten az élő kapcsolatban ismerhető meg, erre
hív, és ezt a kapcsolatot gondozhatjuk mindennap.
A környező népek istenei és azoknak szokásai mindig vonzók. És ez szomorú,
mert nem tanultak. Nem látják, hogy ők
Isten gyermekei, van élő Uruk, és a Vele való kapcsolat mindennél jobb. Nem
veszik komolyan Isten törvényeit sem, vonzó
a bűn, a szabadosság. Pedig Isten
mindig megítélte, amikor elhajoltak Tőle. Amikor a világot kezdik el követni, és
olyanok akarnak lenni, mint a többi nép, egy idő után olyanokká is válnak. Azonban
ez nem azt hozza, amit várnak. Nem lesznek boldogok, akkor döbbennek rá, hogy a
világ, a bálványok szolgái lettek. Szabadság csakis Isten félelmében, a Lélek
vezetése alatt van. Azt is
elfelejtették, hogy Isten haragszik a bűn és a hűtlenség miatt. Az Úr a
filiszteusok kezébe adta őket. Megengedte, hogy elnyomják őket, mindezt az
ébredésük végett tette. Gyakran a nyomorúságban kezdünk ébredezni és jut
eszünkbe az élő Isten.
Hosszú idő után kiáltanak az Úrhoz, végre rádöbbennek arra, hogy nem kötelező
mindig így lenniük a dolgoknak. Azt is felismerik, hogy Isten hű maradt hozzájuk.
Istenre mindig számíthatunk. Ha hűtlenek lettünk is, Ő hű marad, szabad
segítségül hívni. Az Úr rámutat: eddig mindig Ő szabadította meg őket. A
bálványok soha nem tudtak nekik segíteni, de ha ezt elfelejtették, próbálják
ki. A hitet ki lehet próbálni, kiálts a hamis Istenhez, és kiálts az Úr
Jézushoz is, és meg fogod tudni, ki a Szabadító. Illés idejében is így tesznek,
segítségül hívják a Baalt, és az Úr nevét is, és az egész nép előtt egyértelművé
válik, hogy Isten hallgatja meg őket. Az Urat
ma is segítségül hívhatjuk, de arra ügyeljünk, hogy Ő az egész életünket kéri,
nem egy bajtól akar megmenteni, hanem egészen új élettel akar megajándékozni.
Isten Önmagát adja az életünk mellé, az embernek szüksége van az Istennel való
kapcsolatra. Erre lettünk teremtve. Ha ez nincs, akkor a gonosz fog leuralni,
mert Isten nélkül nem vagyunk teljes értékű emberek.
A szabadítás utáni vágy őszinteségét fejezi ki az idegen istenek
eltávolítása. Akkor éljük át Isten segítségét, ha az idegen isteneket, a bűn
minden formáját megtagadjuk és eltávolítjuk.
Az úrvacsora szereztetése után az Olajfák hegyére megy az Úr a
tanítványaival együtt, és világosan elmondja, mi vár rájuk (Mk 14,26-52). Őt elfogják
és megölik, a tanítványok pedig elszélednek. Beszél az ezt követő
feltámadásáról, és ezzel erősíti őket, segíti, hogy túllássanak a napi eseményeken,
és meglássák Őt, a Győztest. Azonban nem arra figyelnek, hogy az Úr majd
feltámad és örökkön örökké él. Péter
az, aki kijelenti: ő aztán nem botránkozik meg, ha mindeni megbotránkozik is,
én nem. Én nem, mondja Péter, és hányszor mondjuk mi is. Én nem tagadom meg az
Urat, én nem adom fel. De ezek a fogadkozások önerőre és így homokra épülnek. A
homok pedig nem tartós. Ezért általában
összeomlik a magabiztosságunk. Csak a Krisztus erejére épülő bizonyságtétel és
élet marad meg. Ő a kőszikla, és a kőszikla tartós.
A tanítványok sem akarnak Pétertől elmaradni, és ha nem is úgy gondolják,
mint Péter, de ők is ezt mondják. Miért? Mert nem akarnak Pétertől elmaradni.
Azt mondjuk, amit kell, amit elvárnak. És ez gyakran megtörténik ma is, ha
valaki felteszi a kezét, hogy átadja az életét Jézusnak, vagy kimennek
hitüket megvallani, egyre többen követik. Nem akarnak lemaradni, követik a
mintát, másrészt ez a pszichés esemény hatással van rájuk. Azonban ezek a
megnyilvánulások nem tartósak, ezek homokra épült házak. Az igazi és tartós
változás nem mások hatására, hanem az Úr munkájára megy végbe bennünk.
A fogadkozás után kiderül, hogy még együtt imádkozni sem tudnak az Úrral.
Képtelenek önmagukat legyőzni és nemet mondai a test kívánságára. Nagyon
sokszor apró dolgokban elbukunk. A test hatalmát saját erővel képtelenek
vagyunk megtörni. Csakis az Úrban elrejtett élet képes győzedelmeskedni önmaga
felett. Ez a helyzet szembesíti őket magukkal, ezek vagyunk, még ennyi sem
telik tőlünk. És ha ezt meglátnák és
megvallanák, odaborulnának és kérnék az Urat, hogy könyörüljön rajtuk. Ha látjuk,
hogy még az igeolvasásban és imádkozásban sem tudunk hűségesek lenni, akkor nem
fogadkozunk, hanem kérjük, az Úr könyörüljön rajtunk, és oltalmazzon.
Jönnek és elfogják az Urat. Minden tanítvány csődöt mond. Egy elárulja
Őt, a többi pedig az életét mentve menekül. Csak egy ifjú követte.
Megszégyenülnek a hősök, a magukról sokat gondolók, és egy ifjú lesz, aki
bátran meri követni az Urat. A tanítványok nem láthatók, egy gyermek vállalja,
hogy Hozzá tartozik. Gyakran érnek
minket meglepetések, nem a legnagyobb hangúak, hanem az eddig észrevétlen és
csendes tanítványok állnak helyt.
Péter csak távolról követi Jézust, de ez már nem az a követés, amit Ő
vár. Jézust követni azt jelenti, egészen a háta mögött vagyok. Szorosan tapadok Rá, ha nem így történik, lemaradok, szem elől tévesztem, mert valami beáll közénk,
és eltakarja az Urat. A távolról követők mindig bajba kerülnek, mert már nincs
élő kapcsolat. Ne engedjünk távolságot magunk és az Úr között. A távolság iránytévesztéssel jár. Péter nem
ott van, ahol Jézus. Jézus a főpap előtt áll, Péter pedig a tűz mellett. Maradjunk szorosan az Úr nyomában, és ne
álljunk meg ott, ahol Ő nem áll meg, vagy ahol Ő nincs jelen. A Jézus nélküli
melegedő mindig problémát jelent.
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem
1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, :/: Míg boldogan a célhoz
elérkezem, Mert
nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban
csöndessé,
Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég
felé; Csak ve -
zess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése