Vigyázzatok

G

edeon megtapasztalja, hogy nemcsak külső támadások vannak, amikkel szemben fel kell lépni, hanem belső problémák is (Bír 8,1-23). Amikor megvan a győzelem, Efraim zúgolódni kezd, miért nem hívták őket is a harcba. Gedeon az Úrra figyelve megoldja ezt a problémát, csillapítja a feszültséget. Rámutat arra, hogy tulajdonképpen ők tették a nagyobb dolgot, mert elfogták Midján két vezérét, másrészt, ő nem tett semmit, mert a győzelmet az Úr aratta. Ami azonban ebből fontos, hogy elismeri mások munkáját, az is fontos, amit az efraimiak tettek. Nem csak Gedeon munkája a lényeg, és nem tekint a maga részére úgy, mintha az többet érne, mint a többi törzs szolgálata.

Az Úr Jézus is arra tanította az övéit, hogy amikor meg akarják dicsérni őket, mondják, hogy csak azt tették, ami a kötelességük, hiszen csak szolgák. Gedeon is ezzel a szolgai lelkülettel tekint magára. Az Úr elhívott szolgája vagyok, csak azt tettem, ami a kötelességem, amivel megbízott és amire képessé tett az Úr. Megtanulhatjuk értékelni a másik szolgálatát. Jó, ha nem gondolom azt, hogy csak én szolgálok az Úrnak, amit mások tesznek, az nem ér semmit. Az Úr Jézus a szegény özvegyasszony két fillérét sokra tartotta, mert szívből adta.

A Szukkótban  és a Penuélban történteket úgy kell látnunk, hogy ez Ószövetség. Gedeon is ószövetségi ember, elhívott bíra, és ennek a két településnek támogatni, segíteni kellett volna Gedeont. Gedeon az Úr megbízásából harcolt Midjánnal, és szabadítást kaptak. Ők is szabadon élhetnek, lehullt a rablánc. Azonban ezek félnek, nem mernek kiállni Gedeon mellett még most sem. Nem ismerik fel az idők jeleit, nem látják meg, hogy kötelességük segíteni. Gedeon tulajdonképpen mint elhívott vezető tart számadást felettük kötelességelmulasztásért. Az Újszövetségben azonban már nincs számonkérés, nincs bosszú. Az Úr nem engedi, hogy tüzet kérjenek, amikor a samáriaiak nem fogadják be őket. Könnyen követ dobunk Gedonra, azonban mi, újszövetségi emberek hányszor járunk el ószövetségi módon. Kicsinyes dolgokból problémát csinálunk, és éreztetjük a másikkal, hogy minket sérelem ért. Pedig minket az Úr már megbocsátásra ösztönöz, mivel Ő is megbocsátja vétkeinket.

Azt is meglátjuk, hogy veszélyek mindig vannak, gyakran ott, ahol nem számítunk rájuk. Gedeon számára a veszélyt a tevék nyakában lévő holdacskák és a királlyá tétel jelentik. Az uralkodásra nemet mond, ellent tud állni a csábításnak. De az ékességeknek nem, az arany holdacskák vonzók, a pénz, az értéktárgy mindig csábítást jelent. Milyen nehéz is nemet mondani a váratlanul ölünkbe pottyant lehetőségre. Azonban innen már csak egy lépés a bálványimádás. Mindez azt mutatja, hogy nagyon el kell szívünket rejteni az Úrban, hogy ne kívánkozzunk ezen a földön kincseket gyűjteni, hanem csak a mennyben.

Az Úr rámutat, hogy a földön mindig lesznek nehéz helyzetek, aminek a megoldására megváltót keresnek (Mk 13,21-37). Különösen az utolsó időkben, a nagy nyomorúság idején lesz ez tapasztalható. Erős embert keres és vár a világ, olyat, aki meg tudja oldani az emberiség problémáit. És ezt a személyt Krisztusként várják, sőt, azt fogják mondani, ő a Krisztus. Urunk azonban azt kéri, ne üljünk fel a híreknek, mert a Krisztus már eljött, és a názáreti Úr Jézus Krisztus az. Soha nem lesz más Krisztus, Ő a kereszten megoldotta a legnagyobb problémákat, elrendezte a bűn kérdését, és legyőzte a sátánt. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, nincs más megoldás az Úr Jézuson kívül. Ő az egyedüli és igazi segítség. Amikor hangzatos szavakkal hívogatnak valaki máshoz, ne hallgassunk rájuk, akkor sem, ha az Urat vállalni nehéz lesz abban az időben. Az ember mindig Isten nélkül akar uralkodni, maga akar isten lenni. Azonban ezek a törekvések pusztulást hoznak, mert  az ember szíve gonosz, és erre csak az Úr Jézus kegyelme és kereszthalála a megoldás. Jézus vére tisztít meg minden bűntől. Nincs más, csak a vér.

Lesznek majd jelek a természetben is, de mi csak egy dologra, az Úrra figyeljünk. El fog jönni, de az időpontot senki nem tudja, sőt, semmit sem lehet róla tudni. A lényeg, hogy legyünk készek, mint az Ő szolgái, akik végzik a rájuk bízott feladatot. Figyeljünk, mint az ajtonálló, akinek az a dolga, hogy vigyázzon, időben észrevegye, ha jön a gazda.

Vannak jelek, amik egyértelművé teszik, hogy közeledik az Úr. Akik imádságos szívvel figyelnek, azok a maga idejében tudni fogják: közeledik Urunk eljövetele. A figyelés és a vigyázás többször is elhangzik, ezzel az Úr szívünkre helyezi, vigyázzunk, el ne nyomjon az álom. Telik az idő, és úgy gondoljuk, még nem jön, még halogatja a visszatérést a Gazda, és akkor meglep a pillanat. Ne engedjük, hogy a jólét elnyomja a figyelmünket, nagy veszély ez. Úgy gondoljuk, most olyan jól élünk, jó a helyzete a hívőknek is, most biztos nem jön az Úr. Talán néha mi sem akarjuk, hogy jöjjön, mert szeretnénk a világ kínálatát kiélvezni. Azonban Isten népének nincs itt maradandó városa. Szívünket irányítsuk Krisztusra és a mennyei hazára, hogy el ne vonjon semmi, és meg ne lepjen az az óra.

Vigyázzatok - zárja ezt a szakaszt az Úr. Az utolsó szó: vigyázzatok! Nagyobb beszédet már nem mond az Úr, így utolsó üzenete: Vigyázzatok! Vagyis úgy éljünk, mint a katonai őr, akinek mindenkor készen kell lennie arra, hogy megjelenhet az ellenőrzés. Már messziről meg kell látni azokat, akik jönnek. Vajon éber vagyok-e? Ne engedjük, hogy a világ elvonja figyelmünket az Úr érkezéséről. Ne engedjük, hogy eltompuljon a hitünk.

Siessetek, hamar lejár!

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

Isten áldásával.