Meghódol lelkem

G

edeon találkozott az Úrral, megtapasztalta, hogy Ő a békesség. Senki és semmi nem ad békességet, csak egyedül az Úr (Bír 6,25-40). Annak lesz békessége, aki Tőle várja azt, és engedelmeskedik Neki. Többről van szó, mint egy érzelmi tuningról, mert azonnal feladatot kap. Isten megparancsolja, hogy rontsa le Baal oltárát, és vágja ki Aséra fáját. Ez egy felkészítő esemény, amíg mindezt megteszi, fogja látni, hogy ezek a bálványok nem élő személyek. Nem képesek cselekedni. Ezek rabbá tesznek, de megmenteni nem tudnak. A bálványok, a hamis istenek elnyomás alatt tartanak, de segítséget várni tőlük értelmetlen dolog. Gedeon most átéli, ezek tehetetlen tárgyak. Ezzel szemben atyái Istene most beszélt vele. Isten él és beszél. Megszólít, feladatot bíz ránk, terve van velünk.

Mielőtt harcba indulna Gedeon és végbevinné a szabadítást, el kell távolítani a Baalt. Minden bálványt le kell dönteni. Ez bizonyságtétel. Vállalom az Urat, és hiszem, hogy Ő egyedül Isten. Hiszem, hogy Ő élő Isten. Mindig így kezdődik, a bálványokat, a bűnt el kell távolítani. Addig nem mehet tovább, amíg a régit meg nem szünteti, és meg nem vallja, hogy Isten az Úr.

Gedeon félt ugyan, de megtette, amit Isten parancsolt neki. Megteszem-e, amit az Úr mond? Leszámolok-e a bűnnel az életemben, vagy félek tőle, és tartogatom? Hányszor az van bennünk, nem lehet teljesen átállni Jézus oldalára, mert mit fognak szólni, ha nem a kor szokásához, babonáihoz igazodunk. Gedeon nem törődött azzal, mit szólnak, mi lesz a következmény, mert átélte Isten közelségét. Megszólította Őt az Úr, ez valóság az életében, ezért ragaszkodik Isten akaratához. Ő nem igazodik olyan emberekhez, akik mindezt nem élték át. Az Urat vállalva garantált a konfrontáció. Azonban az Úr Jézus sem tért ki előle, és a békesség kedvéért nem igazodott másokhoz. Nagy a tét, élet vagy halál. Gedeon az életet választja. Az Élet maga az Úr.

Most kezdődik a vizsga, a gyakorlat, amikor az ellenség felvonul. Gedeon vállalja a megbízatást, megfúvatja a kürtöket. De mintha elbizonytalanodna. Az jó, hogy nem magára néz, hogy alkalmatlannak látja önmagát, de mintha közben nem látná nagyobbnak az Urat. Bár az is igaz, hogy itt életről vagy halálról, szabadításról vagy még keményebb elnyomásról van szó. Gedeon nem mindennapi  dolgokban kér jelet. Nem azt akarja eldönteni, hogy felkeljen vagy ne. Hová menjen vagy ne menjen nyaralni. Itt harcról van szó, amiben meg lehet halni. Ha nem biztos a dolgában, ha nem bizonyos abban, hogy az Úr megy vele, sok ember halhat meg. Talán ezért lesz bizonytalan és kér megerősítést.

Még nem tanulta meg, hogy Isten szavára bízza magát. De mi megtanultuk? Mindjárt hittel fogadjuk, amit mond az Úr? Hányszor kisebb dolgokban is jelet akarunk, ahelyett, hogy Isten szavára építenénk.

Azonban az Úr kegyelmes, megadja, amit Gedeon kér, és így megerősíti Őt. Nincs kibúvó, ez megerősítés, Isten Gedeon által végzi el a szabadítást. Így használ fel minket is az evangélium hirdetésére, a szabadító örömhír továbbadására. Ő hív, én pedig kifogáskeresés nélkül tegyem, amit mond. Szánjam oda magam az Úrnak való engedelmességre. 

Az Úr Jézus jeruzsálemi utolsó napjaiban egyértelműen kijelenti, Benne Isten országa van jelen (Mk 12,35-44). Aki Vele találkozik, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét látja. Azé az élet, akié Jézus. Aki találkozik az Úr Jézus Krisztussal, lássa meg, hogy Ő az Isten, és boruljon le Előtte. Aki ezt nem teszi meg, az még nincs benn Isten országában. Nem elég az ajtó előtt állni, be kell lépni. Ezt a mozdulatot pedig nekem kell megtennem. Nem az Úr rángat be, nekem kell ezt a felelős döntést meghozni. Látom, kicsoda Ő, és tudatosan megvallom bűneim, és átadom Neki az életemet. Jézust csak én hívhatom be a szívembe, ezt más nem teheti meg helyettem.

Most is erre igyekszik rávezetni az embereket, nem elég tudni Isten országáról, be kell oda lépni, és meghódolni annak Királya előtt. Meghódoltam már? Szívből kimondtam az Úr Jézusnak: én Uram, és én Istenem? Rámutat az igéből, hogy Dávid is Urának nevezte Őt, a Krisztust. És ha Dávid önmagánál nagyobbnak látta, ismerjék fel, hogy az Ő emberi formájában Isten áll előttük. Jézus több, mint ember. Tettei is erről tesznek bizonyságot. A baj azonban a mi készülékünkkel van. Jézus egyértelmű bizonyságot tett arról, hogy kicsoda, és aki őszintén keresi Istent, az Benne meg is találja.

Inkább arról van szó, hogy kifogásokat keresnek, mert elméleti Messiásra vágynak. Olyanra, akit elfogadnak, de az életüket változatlanul hagyja. Minket is megkísért ez a gondolat, úgy legyen Megváltó Jézus, hogy ne kelljen megváltoztatni az életünket. Adjon bűnbocsánatot, üdvösséget, de  engedje továbbra is úgy folyni az életünket, mint eddig. Ő azonban megtérésre, gyökeres életváltozásra hív. Jézus és a bűn nem fér meg egy helyen. Ő az egész szívünk Ura akar lenni. Ahogyan elmondta, teljes szívből, egész lényünkből szeressük Őt.

Az Úr rámutat, ne az írástudókat figyeljék és kövessék, mert ők magukat teszik az első helyre, önmagukat láttatják, és nem Istent. Ők a fontosak. A hívő élet nem rólam szól, hanem az Úr Jézus Krisztusról. Őt kell láttatnunk, mert Ő a lényeg, az Élet. Az is fontos, hogy éljük is, amit hiszünk, amit hirdetünk. Ne a külsőségek mutassák a hitünket, hanem az életformánk. Jézus egyszerű életet élt. Nem a pénz volt az első és legfontosabb Neki. Az írástudóknak az volt a lényeg, hogy minél több pénzhez jussanak, nem érdekes, mi lesz az özveggyel, az árvával. Ők másoktól szereztek, az Úr Jézus pedig másokért adta az életét. Micsoda különbség. Követőinek is ezen az úton kell járniuk.

A szegény özvegyasszony példája is ezt hangsúlyozza, mindent odaad Istennek. Istenre teszi fel az életét. Nem szerezni akar, nem még több után vágyakozik, hanem egyedül Istenre. Istenért kész mindent odaadni. Én is kész vagyok mindent odaadni Érte? Akkor is követem Őt, ha az a földi életben lemondással jár? Akkor is szolgálom Őt, ha azt nem fizeti meg senki?

Őszintén tekintsünk az igébe. Mindent odaadunk az Úrnak, vagy csak valamit a feleslegünkből? Valamit adunk az időnkből, de nem adjuk oda az egészet, itt van, Uram, fiatalságom, egész életem, legyen a Tiéd, használd fel neved dicsőségére. Tégy akkor is így velem, ha nem leszek elismert a társadalomban, ha nem fogok a jómódúak közé tartozni, ha nem tudok olyan szinten élni, mint a világ fiai. Pál apostol mindent odaadott, mert meglátta, hogy amit korábban nyereségnek, nagy értéknek tartott, az kár és szemét. Az igazi kincs és érték az Úr Jézus, és Ő mindent megér. Aki teljesen átadja magát Neki, arról Ő fog gondoskodni.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Tel-

jes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népek-

nek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő

teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szelek-

nek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s

erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző

okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imád-

lak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.