Üres edény

E

gy kis kovász az egész tésztát megkeleszti (Gal 5,9), írja Pál apostol. És ez valóban így van (Bír 19,22-30). Egy kicsi világ, annak apró szokása bekerül az életünkbe, és megrontja, átalakítja azt. A világnak nagy befolyásoló ereje van. Izráel törzseit nem Isten igéje, nem a Vele való kapcsolat járja át, hanem környezetük szokása. Beengedték a pogány kultuszt maguk közé, és lassan áthatotta őket is. Az Isten nélkül élő népek szokásai már elfogadottakká lettek, nem figyeltek arra, mit mond ezekről Isten. Amikor eltérünk Isten szavától, a bűn elterjed és természetessé válik. Ilyenkor mondjuk, de hát ma ez a szokás, mindenki így csinálja. Hányszor beleesünk ebbe a csapdába. Megtéveszt az ördög minket, elhisszük, hogy haladni kell a korral. De hát az a haladás, amikor lefelé csúszunk erkölcsileg, és azt tesszük, amire Isten azt mondja, alávaló dolog?

A gyülekezet és saját életünk is akkor növekszik, ha kitakarítjuk az idegen kovászt, ha merjük vállalni Istent és az Ő akaratát. Isten a férfi számára a nőt ajándékozta. Egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolata Isten terve a számunkra. Itt azonban pogány orgiát látunk. Isten nem igazodik se a vágyainkhoz, se a szokásokhoz. Azonban itt is és mindig segítséget kínál. Bűnös és hiábavaló természetet örököltünk, de ez a természet újjá lehet és megváltozhat. Nem változhatatlan a természetünk. Ezért van szabadulás minden bűnből és szenvedélyből. Nem az a megoldás, hogy mindenki tegye azt, ami neki jó, hanem az, hogy kérjük Isten beavatkozását, mert lehet másképp élni. Azért jött el az Úr Jézus, hogy megszabadítson a bűn hatalma alól, és Vele egy új, más, Istent gyönyörködtető életet éljünk.

Az idős férfi vállalja Istent, és nem szolgáltatja ki vendégét a bűnnek. Ez azt is jelenti, általa szól az Úr a Gibeában élőknek. Ez a férfi Isten üzenetét közvetíti. De igazán nem hallgatnak rá, ha a férfiről le is mondanak, de nem térnek meg. Nem változtatják meg az életüket, és továbbra is bűnben élnek. Isten mindig jelez, sok esetben mások által szól. Valaki beszél nekünk a Bibliáról, elmondja, abban a témában mi Isten akarata, és innen a mi felelősségünk, mit teszünk. Azt gondoljuk, valami rendkívülinek kell történni, csak akkor szól az Úr. Azonban Ő egyszerű eszközök által juttatja el hozzánk az evangéliumot. Valaki bizonyságot tesz a kegyelemről, Isten saját életében elvégzett munkájáról, és ez az Ő üzenete. Ő keres ez által. Miért így közelít? Mert egy barát, szomszéd, munkatárs vagy rokon szavát még meghallgatjuk, de gyülekezetbe nem megyünk. Az igehirdetés nem jut el hozzánk, azonban Isten el akar érni az életünkhöz. Szól, és vegyük komolyan a szót, ne tegyünk úgy, mint ezek az emberek, hanem hallgassunk Istenre.

Az is fontos, hogy lépjünk ki bátran az igét és Isten akaratát vállalva. Ne mondjuk, mi közöm a másik dolgaihoz. Az Úr rajtunk keresztül szól a másikhoz. Mondhatnánk azt is, így leszünk világosság, így fogunk ragyogni.

Az ígéret beteljesedik. Az Úr elküldi a Vigasztalót, a Pártfogót, és innentől kezdve megváltozik az életük (ApCsel 2,1-13). Minden más lesz. Útjára indul a győzelmi üzenet. Sok ember élete megváltozik általa. A bűn bilincsei hullanak le, és válnak eddig súlyosan megkötözött emberek szabadokká. Mindez, ami történik, ami akkor és ott elindul, jelzi: a Krisztus valóban eljött, és a názáreti Jézus az. Ami akkor és ott történt, a kezdet volt csupán. Isten Lelke ma is jelen van és munkálkodik. Ma is nagy dolgok történnek. A Szentlélek munkája nélkül képtelenek volnánk hitre jutni, az Úr Jézust követni. A Szentlélek nélkül csak vallás lenne, élet nélkül. Ahol nincs jelen a Szentlélek, vagy nem engedik szóhoz jutni, ott tradíciókba merevedik az evangélium.

Pünkösd nélkül mozdulatlanok vagyunk, a Lélek mozdít, ad erőt a folytatásra. Isten Lelke nélkül még mi vagyunk a fontosak, mint ahogy a tanítványok életében is láttuk. Egy fontos kérdésben a Lélek kitöltetése, pünkösd előtt döntenek. A pünkösd előtti döntés elhibázott. Nekünk már várni kell a Lélekre.

Hogyan várjunk hát? Úgy, mint ők. Egy akarattal, imádságos szívvel voltak együtt. Mind egyet akartak, az ígéret beteljesedését. Ha így vagyunk jelen, az Úr cselekszik. Lényeges még az üres szív. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel. Csak az üres edényt lehet megtölteni. Csendben vizsgáljuk meg magunkat, üres-e a szívünk? Ha nem, miért nem? Mi tölti meg? Uram, tisztítsd meg a szívemet, hogy megtölthess Magaddal, igéddel.

Akik ott voltak egy akarattal, mindnyájan megteltek Szentlélekkel. Senki nem maradt ki. Nemcsak a tizenkettő, hanem a tágabb tanítványi kör tagjai is átélték pünkösd csodáját. Aki igazán várja a Szentlelket, azt Isten nem hagyja ki. Minden üres edényt megtölt. Nem hagy ki az Úr minket sem, hanem feltölt. Azt akarja, hogy a Szentlélek által vezetett emberek legyünk.

Vajon mi akar ez lenni, kérdezgetik. Jó, ha kérdezzük Isten munkáját látva, hogy mi is ez? Mit is akar az Úr? Azonban nem mindegy, honnan várjuk rá a feletet. Mindig mindent az ige fényében vizsgáljunk meg. Ne emberi vélemények alapján hozzunk döntést, hanem az ige világosságánál.

Sűrű sötét van mindenfelé

1. Sűrű sötét van mindenfelé,

utat keresek az éjben.

Sem csillagfény, sem reménysugár,

árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívvel Hozzád kiált:

Uram, halld meg imámat.

Menekvés nincsen, nem is lehet,

Uram, csak egyedül Nálad.

2. Jézus, Te vagy a hajnali fény,

Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga,

arcának tündöklő mása;

És aki Téged már megtalált,

szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már

oltalma és menedéke.

3. Nem vagyok más, csak üres edény:

Tölts meg hát lelkeddel engem!

Igédnek áldott szent ereje hadd

munkálkodjék már bennem.

Rajtam keresztül áradj, Uram;

ragyogjon fényed szerte,

Hogy általam sok-sok árva szív

békéjét Benned meglelje.

4. Amerre járok, merre kelek,

Te légy, Uram, a vezérem,

Hogy saját tervem, akaratom

ne legyen többé énnékem.

Ne éljek többé már soha én;

Lelkeddel élj Te bennem.

Majd általlépve a gyöngykapun,

Uram, engedj Hozzád mennem!

Isten áldásával.