Látszat vagy valóság?

G

edeon elutasította az uralkodást, nem akart király lenni (Bír 9,1-21). De az egyik fia, Abimelek igen. A gyermekek nem mindig követik a szülők útját, nem biztos, hogy egyetértenek velük. Pedig Gedeon élete bizonyságtétel volt. Isten elhívta őt, ő pedig engedelmeskedett Neki. Gedeon számra az élő Isten volt a király, és ezt meg is vallotta. Ennek ellenére Abimelek más utat járt. Ő magát választatta meg királynak. Ebben az Időben Izráel nem is akart még királyt magának, tudták, hogy ez más népeknél szokás. Ők Isten uralma alatt éltek. Annyiszor megtapasztalták, hogy jobb Istenben bízni, mint emberben. Kit tartok királynak, kiben bízok? Teljes mértékben az Úrba vetem bizodalmamat? Nem kísért meg engem is, hogy a többi fölé akarom magam helyezni? Jakab és János is beleesett ebbe a csapdába, ők is a többi fölé helyezték magukat. Kiválóbbnak és alkalmasabbnak tartották magukat társaiknál. Az Úr Jézus azonban rámutatott: a tanítványoknál más a rend, itt a szolgai életmód van középpontban. Aki nagy akar lenni, az ne pozícióban és több pénzben gondolkozzon, hanem lehajló szolgálatban. És ezt maga az Úr Jézus is eléjük élte.

Mi vezethetett idáig? Hogyan fordulhatott elő, hogy ez a fiú más útra tért? Gedeon bár az Urat félte, és hittel követte, de élete utolsó idejében bálványimádó lett. Ebben valószínűleg a sok feleség is közrejátszott, bizonyára voltak köztük nem zsidók is, akik hozták magukkal saját hitvilágukat, a maguk isteneit. Abimelek valószínűleg az anya és az anyai rokonság hitét vette át. Az ő szokásaik voltak rá hatással. Egy felhígult életet látott. A pogányok másképp gondolkodtak és éltek. Ők nem ismerték Isten törvényét, emberi hagyományokhoz igazodtak. Mindez felhívja figyelmünket: nem elég egy valláshoz tartozni, meghatározó, hogy milyen normák szerint élek. Isten igéjét követem, vagy emberi hagyományokhoz igazodom? Az emberi szokások változnak, és sok minden belefér, ami Isten akaratával nem egyezik. Mutassunk fel igei életet, legyen útmutatónk az Úr szava. Lámpásként adta a kezünkbe, de használni kell ahhoz, hogy megvilágosítsa az utat.

A több feleségtől származó gyermekek közt ellentétek alakulnak ki. Rivalizálnak egymással. Ezt látjuk itt is. És ma is fontos átgondolni, milyen következményei vannak a sok válásnak és újraházasodásnak. A gyermekek nem úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint ahol az apa és anya alkotja a szülői párt. Több történetben is látható, amikor valaki eltér Isten akaratától és a világ szokásaihoz igazodik, abból a családban konfliktusok keletkeznek. Isten elmondta milyennek gondolja a házasságot. Egy férfi és egy nő egész életen át tartó kapcsolatának. Ha ettől eltérünk, nem boldogabbak leszünk, hanem sokkal több feszültség és gond keletkezik.

A tanítványok készülnek az ünnepre, de úgy gondolják, ez is egy a sok közül (Mk 14,12-25). Elkészítik a húsvéti bárányt, és majd mennek tovább, úgy, ahogyan eddig is. Nem sejtik, hogy ez az ünnep más lesz. Az általuk elkészített bárány jel, ami rámutat az Isten Bárányára. Ezen az ünnepen Jézus áldozata kerül előtérbe. Jelzi számukra, hogy az igazi bárány nemsokára megáldoztatik. Mindez arra is rámutat, hogy az igazi szabadítást az Úr Jézus végzi el. Ő a Szabadító, de már nem emberi uralmak alól ad szabadítást, hanem a bűn hatalma alól. A legnagyobb nyomorúság a bűn, és ebből csakis az Úr Jézus által van szabadítás. Nem segít semmi más, csak a Belé vetett őszinte hit. Az éli át a szabadulást, aki az Úr Jézust hívja segítségül. Nem segít az emberek törekvése, semmilyenen emberi megoldás, a tudomány és a technika fejlődése. Mert bár a tudás növekszik, az ember szíve marad változatlan.

A tudás ellenére nem szűnt meg az irigység, az önzés, a pénz szeretete, és mindezek továbbra is életben tartják a társadalmi egyenlőtlenséget. Sok ember mély szegénységben él, amíg mások nagy luxusban. Ezt az állapotot egyedül az Úr szabadítása képes megváltoztatni, mert Ő a szívünket teszi mássá, szüli újjá. Ezt látjuk pünkösd után az első gyülekezet életében. Mennyire mások lettek a Szentlélek munkája által, mint voltak korábban. Jézust szerették, és a Lélek által igyekeztek úgy élni, ahogyan Ő élt. Testvért láttak egymásban, segítették egymást.

Az Úr pontosan elmondja tanítványainak, hol és hogyan készítsék el a húsvéti vacsorát. Amit mond az Úr, minden úgy történik. Érdemes a szavára, az útmutatására figyelni. Figyelünk Rá, kérünk Tőle tanácsot, és amit mond, azt tesszük is?

A vacsora közben elmondja az Úr: egy közülük elárulja Őt. Most is Vele van, együtt eszik Vele, de szíve máshol van. Fizikailag odatartozik, együtt van velük, de szív szerint már nem tartozik hozzájuk. A tanítványok nem veszik észre, nem látják, ki az áruló. Mert kívülről nem látható ez. Az Úr azonban a szívek és vesék vizsgálója. Az Úr jól látja, mi van a szívünkben. Úgy hisszük és gondoljuk-e, mint ahogy azt kifelé mutatjuk? Kifelé hívőknek látszunk, elmondjuk, hiszem és vallom, és egészem mást gondolunk és másképp élünk. Szépen imádkozzuk, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és éjt napállá téve dolgozunk a több napi kenyérért előre, tele aggódással. Kérjük az Úr bocsánatát, de mi nem akarunk megbocsátani, megvalljuk a halottak feltámadásáról szóló hitünket, és közben azt mondjuk, nem jött onnan vissza még senki. Urunk könyörüljön, hogy lelepleződjék a látszat, és eljussunk valóságos, élő hitre, és amit mondunk, azt éljük is.

A kenyér megtöretése rámutat, milyen sokba is kerül a kegyelem. Az Úr Jézus élete árán van üdvösségünk. Az Ő teste töretik meg, és az Ő vére ontatik ki. De ez a halál életet szerez azoknak, akik hisznek Benne. Jézus vére megtisztít minden bűntől. Az emberi oldal annyi, hogy valljuk meg a bűneinket Neki. A megvallott bűnökre van bocsánat.

Hirdetvén az Úr halálát

1. Hirdetvén az Úr halálát, Uram, néked adunk hálát, Hogy nemcsak tartod testünket,

Hanem táplálod lelkünket.

2. Ma is ételt készítettél Ennek, s asztalt terítettél, Melyről Fiad szent testével, Elégítél

szent vérével.

3. Ezzel világos jelt adtál S minket arról megbiztattál, Hogy ha igaz hitünk lészen, Fiad

miénk lesz egészen.

4. Kérünk, Uram, adj kegyelmet, És nyújts nekünk segedelmet, Hogy Jézusunkat sze-

ressük És őtet végig kövessük.

5. Az ő megtöretett teste, Mellyel váltságunk kereste, Lelkünk máskor is táplálja, A bű-

nért meg ne utálja.

6. Segítsd gyarló tehetségünk, Véle kötött szövetségünk Hogy szent és állandó légyen,

Mígnem lelkünk hozzá mégyen.

7. Amely fogadást ma tettünk, Midőn asztalodról ettünk, Uram, segélj, hogy megálljuk, A

bűnöket megutáljuk.

Isten áldásával.