Várj az Úrra!

S

ok nyomorúság található Isten népe életében (Bír 19,1-21). A törzsek nem igazán az Úr törvénye szerint élnek, saját vágyaik, bűnös szenvedélyeik irányítják tetteiket. Egy lévitát látunk, aki szintén nem teljesen az igére figyel. Lévita, de mégsem tartja magát Isten törvényéhez, hanem a kor és az idegen népek szokását követi. Másodfeleséget vesz, ami nem Isten akarata. Ebből a lépésből következik a többi, a másodfeleség paráznaságot követ el. A másodfeleség Júda törzséhez tartozik, és ennek ellenére parázna lesz. Azt jelzi ez, ha nincs élő kapcsolatunk az Úrral, és nem éltük át, hogy új szívet kaptunk, a bűnös természet fog irányítani. Önmagában a vallásosság, sőt, az Úrnak való szolgálat sem segít. Egyedül a megtérés, az Úr drága kegyelme, ami segít. Az Úr Jézus vére tisztítja meg szívünket.

Van benne pozitívum is, mert nem mond le róla a lévita. Megbocsát neki, és utánamegy, kész visszafogadni, hazavinni. Így jön utánunk az Úr is. Nem vet el magától hűtlenségünk ellenére sem. Jézus Krisztus megkeres, a lelkünkre beszél, és haza akar vinni az atyai házba. Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

Azt is megláttatja igénk, hogy nem mindig ott találunk megértést, segítséget, ahol számítunk rá. És nem biztos, hogy a nem hívők mindig rosszabbul viszonyulnak hozzánk, mint a hívők. A lévita úgy gondolta, mint az Úr szolgája, nem telepedhet meg egy pogány városban. Benjámin területén álltak meg. Kiderül, hogy ott nincs senki, aki befogadja őket éjszakára. Senki nem mert szembemenni a közhangulattal, a kialakult erkölcsi szokásokkal. Félnek, és nem vállalják őket. Máriát és Józsefet sem fogadták be Betlehemben, nem kaptak szállást. Nekem nyílik-e a szívem? Befogadom-e a segítségre szoruló felebarátot?

A tanítványok, a Jézust szeretők és követők együtt vannak húsvét után (ApCsel 1,15-26). Imádkozva várták az ígéret beteljesedését. Jó így látni a tanítványokat, imádkozó szívvel várakoznak az Úr akaratának teljesedésére.

A várakozások közben kérdések jönnek elő. Olyan kérdések, amik szinte mindenkiben jelen voltak, és jelen vannak ma is, amikor nem értjük a történéseket. Miért engedte meg Isten? Miért pont egy tanítvány lett áruló? Hogyan tovább?

Jó, ha az Úr előtt tesszük fel a kérdéseinket, és az igéből várjuk a feleletet. Péter felismeri, hogy meg volt írva, és látja, hogy be kellett teljesednie az írásnak. Ő tehát a felmerült kérdéseket imádságban és az ige által válaszolta meg. Isten az Ószövetség eszébe juttatásával válaszolt. Megkapták a választ, miért is történt, de a reakció talán túl gyors volt. Az igében az nem volt benne, hogy a helyére nekik kell választani. A tizenkettőt maga az Úr választotta ki, és hívta el, így Júdás pótlása is az Ő kompetenciája. És majd Ő választ is, mégpedig Pált. Mátyásról nem igazán fogunk hallani, de Pálról annál inkább.

Néha túl gyorsan cselekszünk, és ami az Úrra tartozik, azt mi akarjuk elrendezni vagy megoldani. Ami még lényeges, azt kérik, hogy az Úr mutassa meg, hogy ki legyen, de leszűkítik kettőre. A kettőn túl is van alkalmas, sőt, még alkalmasabb, és ezt ők nem, de az Úr már látja. Ezért érdemes Rá várni.

Az itt használt módszerük pedig ószövetségi, tehát a  mi számunkra nem alkalmazható eljárás. Bízzunk abban, hogy az Úr valóban ismeri mindenkinek a szívét, nemcsak a kettőét. Velünk ellentétben, Ő valóban ismeri a szíveket. Mátyást megválasztották ugyan, de ebből ne gondoljuk azt, hogy ez Isten akarata. Megengedte, de aztán Ő másra adta a voksát. Van, amikor Isten megengedi, hogy a mi akaratunk valósuljon meg. Amikor türelmetlenek vagyunk, vagy nem figyelünk Rá, megtörténhet az, amit mi akarunk, de attól az még nem Isten akarata. Az élet mindig világosságra hozza, mit is akart az Úr. Mondjuk ebben a történetben nem lett semmi különös ebből a választásból, elfért a tanítványi körben Mátyás is, valamit ő is hozzátett a gyülekezet életéhez, azonban az Úr Jézus Pál élete által dicsőítette meg magát. Azonban lehetnek olyan döntések, amelyek egész életünket határozzák meg. Azonban lehetünk türelmesek, és ami Istenre tartozik, azt valóban hagyjuk Rá. Ne féljünk, nem maradunk így sem munka nélkül. A bizonyságtételre mindig lesz lehetőség.

Várj ember szíve készen!

1. Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győz -

tes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér

hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek

el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha

Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A

testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod

e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja

Krisztusát.

Isten áldásával.