Ne csodálkozz!

J

ákób és Júda fiainak a nemzetségtábláját olvassuk, és felragyog előttünk Isten drága kegyelme (1Krón 2,1-55). Jákób és utódai is kegyelemből lehettek azzá, akik lettek. Nem a kiválóságuk, hanem Isten irgalmassága miatt lettek kiválasztva.  És ez máig érvényes. Isten kegyelemből hajol le hozzánk. Nem azért foglalkozik velünk, mert különbek vagyunk, hanem azért, mert minden embert meg akar menteni. Jézus Krisztusban hív el magának, hív mindenkit, de csak az lesz országának polgára, ígéretének birtokosa, aki a hívást meghallja, és engedelmeskedik neki.

Az ige őszintén beszél Izráel fiainak bűneiről is. Nem mutat be róluk hazug képet, hanem elmondja a sötét dolgokat is. Mi a családunk szép oldalát igyekszünk bemutatni, és vigyázunk, hogy a sötét dolgok ne kerüljenek nyilvánosságra.  Az Úr nem fél az őszinteségtől, a valóság bemutatásától. Izráel fiainak bűneit látva reménység gyúl a szívünkben, ha rajtuk könyörült az Úr, akkor rajtunk is fog. Az is világossá válik, hogy mindenkinek kegyelemre van szüksége. A bűn mindenütt jelen van. Júda elsőszülött fiát az Úr kitakarította a nép közül, mert gonosz volt. A bűnnel szemben keményen lép fel Isten, mert mindenkit megront. Ezért kell a mi szívünkben lévő gonosszal szemben is keményen fellépni. Még mielőtt teljesen megfertőz, ki kell takarítani. Nem véletlenül mondta az Úr Jézus, hogy jobb fél lábbal vagy fél szemmel az életre menni, mint kettővel a kárhozatra.

Itt találjuk Ákánt is, aki lopott a kiirtandó dolgokból. Ő sincs kihúzva, elhallgatva, mint ahogy Júdás árulása és Péter tagadása sem merült a feledés homályába. Mindezek a történetek ne azt váltsák ki belőlünk, na lám, mik vannak a Bibliában, ezért nem érdemes olvasni. Inkább azt lássuk meg, ilyen az ember. Nyomorult bűnös, teljes mértékben Isten jóindulatán múlik, hogy még élünk. Isten drága kegyelme végezi el, hogy van időnk a megtérésre. Hálát kell adnunk, hogy az Úr még ad lehetőséget mindenkinek.

Fontos még azt is meglátni, hogy a mai ember sem különb, mint a több ezer évvel ezelőtt élők. A tudományunk fejlődött, de mint ember, nem tartunk előrébb. Ma is mindazok a bűnök jelen vannak, amik korábban. A mai társadalom sem szent, pedig sokkal fejlettebbnek tartja magát. De sok erkölcstelenség ugyanúgy jelen van. Sőt, ma ezeket a bűnöket fejlődésként mutatjuk be. Pedig csak visszatérünk a réi erkölcstelenségekhez, de ma megmagyarázzuk, és erényként tüntetjük fel. Az ige szerint azonban a bűn soha nem lehet erény, és így a mai embernek is Krisztus szabadítására van szüksége. A Szabadító eljött, lehet másképp, lehet Isten kegyelméből és az Ő akarata szerint élni.

Isten Szentlelke hatalmasan munkálkodott Péter és János apostol által (ApCsel 3,11-26). A születésétől fogva sánta ember meggyógyult, és azonnal dicsérte Istent. Ugrált és járkált, ezzel alátámasztotta, hogy nem átverés, megtévesztés, hanem valóság a gyógyulása. Mindenki láthatja, hogy valóban meggyógyult. A gyógyulás Jézus neve által ment végbe.

A nép álmélkodott a történtek felett. Péter megkérdezi, miért csodálkoztok ezen? Mintha azt mondaná, ne ezen csodálkozzatok, mert  az természetes, hogy Isten cselekszik. Inkább azon csodálkozzatok, ha nem történik semmi. Azt kérdezzétek meg magatoktól, hogy lehet az, hogy nem tapasztaljuk Isten csodálatos munkáját, hogy nem változnak meg emberek, nincs megtérés, szabadulás, gyógyulás? Mivel Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, azon kell csodálkozni, ha nem történik semmi. A Szentlélek által Isten jelen van, és ahol hittel befogadják, ott ma is nagy dolgok történhetnek. Ott a bűn bilincse lehull, és átélhetjük a szabadulást és az újjászületést.

A sánta gyógyulása hatalmas esemény, Péterék világosan rámutatnak, nem ők tették, hanem Isten. Nem tulajdonítják maguknak Isten munkáját. A sánta gyógyulását felhasználják az Úr Jézusról szóló bizonyságtételre. Az a Jézus, akit megöltek, az élet Fejedelme. Az ember megölte, Isten kihozta a halálból, és így él. Mivel él, ma is hat. A nevében való hit által gyógyult meg ez az ember. Az Ő neve és a Benne való hit hoz gyógyulást és életet. Hívjuk segítségül az Úr Jézus Krisztust, ma is a Belé vetett hit erősít és szabadít meg.

Péter azonban rámutat: Jézus neve nem mágikus erő, azoknál működik, akik bűnbánattal jönnek Hozzá. Nem varázsszer Jézus neve, látni kell, hogy bűnös vagyok, és aki bocsánatot kér, az megtapasztalja a Szentlélek munkáját. A bűn egyetlen megoldása, hogy megbánjuk, és így Jézus véréért eltöröltetnek. A bűnre Jézus kereszthalála a megoldás. Bűneink megbánását és a megtérést nem lehet kihagyni. Aki nem bánja meg a bűneit, az nem is tapasztalja meg az Úr kegyelmét, Lelkének erejét. A Szentlélek a bűnbánat és bűnbocsánat által megtisztított szívben vesz szállást. Nem minden emberre töltetett ki, hanem csak azokra, akik megbánták bűneiket, és befogadták az Úr Jézust a szívükbe.

Az Úr munkája, hogy elfordít a gonoszságtól, a hitetlenségtől, a bűn útján való járástól. Megszabadít, és a keskeny útra állítja lábainkat. Ezen az úton az Úr Jézus a Vezető, Őreá kell hallgatnunk, ha életre akarunk jutni. Mózes úgy mondta, mindenben hallgassunk rá. Mindenben Őreá hallgatok? Mindig és mindenben az Ő tanácsa a döntő?

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem

Megváltottad véreddel, :/:

Kárhozattól óvtál engem,

Bűnös szívem, ó, vedd el!

Add, hogy néked megháláljam,

Hogy nem hagytál a halálban,

Megmutattad, bármit adj:

Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom,

Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/:

Te, ki bűnön, poklon, síron

Egyedüli győztes vagy:

Gyönge hitben biztass engem,

Készíts arra, hogy én lelkem

Láthat majd fenn, ó, Uram,

Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.