Felkészítés

G

edeon fegyverbe hívta Izráelt, sok harcos gyűlt egybe, fellelkesedtek az emberek, mert vágytak a szabadságra (Bír 7,1-25). Gedeon jelet is kapott, az Úr határozottan megerősítette elhívástudatában. Őt választotta az Úr, és vele lesz a harcban. Korán kelnek és harcra készek, Gedeon meg van elégedve, több, mint harmincezer ember van vele. Van esély, van remény.

Ekkor azonban Isten megszólítja Gedeont, és olyat mond neki, amire nem számított. Sok ez a nép, túl nagy ez a sereg, ami vele van. Gedeon bizonyára nem így gondolta. Ő úgy látta, épp elég, nagyon is szükséges ennyi ember, hisz az ellenség is nagy létszámmal bír. Úgy gondolom, mi sem örülnénk, ha Isten azt kérné, csökkentsük a létszámot. Mi is mindig a minél nagyobb emberi jelenlétben bízunk. Az Úr most megtanít: ne az emberre figyeljünk, és ne az emberi erőtől, tudástól, a technikától várjuk a segítséget. Az Úr azt akarja, hogy tanuljunk meg teljes szívünkből Benne bízni.

Az is lényeges, hogy világos legyen mindenki előtt: nem a saját erő adott szabadítást, hanem egyedül az Úr. Mindenki látni fogja majd, hogy ezt a győzelmet nem lehet Gedeonnak tulajdonítani. Az Úr ismeri a szívünket, tisztában van azzal, hogy olyan könnyen magunknak tulajdonítjuk az Úr munkáját is.  Uram, mi van a szívemben? Nem tulajdonítom én is magamnak a Te munkádat? Kiről beszélünk: Istenről vagy magunkról? A meggyógyult gadarait azzal küldte haza az Úr Jézus, hogy mondja el, milyen nagy dolgot cselekedett vele Isten. Beszéljen Isten életében elvégzett munkájáról. Mondjuk el, mit végzett el az Úr az életünkben, mindig mutassunk Őreá.

Az elhívás is Istentől indult. Gedeonnak eszébe sem jutott ilyen, ő félt és bujkált. Elfogadta, nem lehet ezen a helyzeten változtatni. De megjelent az Úr angyala, és rámutatott: lehet változtatni, sőt, Gedeon fogja a szabadítást véghezvinni. Tovább is az Úr teszi alkalmassá Gedeont a feladat elvégzésére. Nem magát gondolja alkalmasnak, sőt, végig alkalmatlannak látja. Ő egyáltalán nem mozdult, de engedelmesen válaszolt az Úr hívására. Az Úr ma is így munkálkodik, Ő a kezdeményező, Tőle indul a dolgok mozgatása. Én válaszolok a hívásra, teszem, amit mond.

A létszámcsökkentés után Isten bizonyságot tesz: ezzel a háromszáz férfival szabadítalak meg titeket. Nem a létszám az elsődleges az Úrnál, hanem az engedelmes odaszánás. Az, hogy teljes szívemből szeretem Őt, és kész vagyok megtenni, bármit is mond. Mindezt hit által, hiszem, hogy a lehetetlennek tűnő feladat is lehetséges, mert nem én, hanem az Úr végzi el. Mindig akkor tudunk előrelépni és nagy dolgokat megtenni, amikor hitből cselekszünk. Amikor nem magunkra nézünk, hanem az Úrra, és hisszük, hogy Ő jelen van és munkálkodik. Ő mindig a szabadításon dolgozik. Meg akar a bűn és az ördög hatalmából szabadítani. Azt akarja, hogy a kereszten elvégzett szabadítás valósággá legyen az életünkbe, és ebből éljünk minden nap.

Isten nemcsak mondja, hogy ezzel a csapattal szabadítja meg őket, hanem előre fel is készíti őket a győzelemre. Az ellenség táborában bizonyosodik meg arról, hogy Isten döntött, kezébe adta Midjánt. A csata már eldőlt. De ahhoz, hogy ez valósággá váljon, ezt a győzelmet egy bátor tettel kell birtokba venni. Nekem is lépni kell, meg kell tennem, amit az Úr mond, akkor lesz enyém a győzelem. Amikor Gedeon meghallja, amit Midján táborában beszélnek, leborul és imádkozik. Most már bizonyossága van, és tettre kész. A bizonyossághoz az ige olvasása és az imádkozás vezet. Az Úr ma is felkészít a harcra, de fontos, hogy keressük Őt, figyeljünk az igére, és csendesedjünk el.

Az Úr Jézus Krisztus kifelé jön a templomból, ahol csodálatos, beszélgetős alkalmakat tartott (Mk 13,1-20). Mindenki belekapcsolódhatott az istentiszteletbe. Kérdezhettek, akiket érdekelt Isten országa, és volt, amikor Ő kérdezett vissza. Merjünk kérdezni az Úrtól. Amikor a jelenlévők is beszélnek, azt jelezi, hogy valóban figyelnek, együtt vannak az Úrral. Vannak-e kérdéseim, és felteszem-e őket az Úrnak igehallgatás és -olvasás közben?

A tanítványok nem kérdeznek, hanem büszkén mutogatják történelmi értékeiket. Büszkék a templom monumentális épületére. Azonban a templom csak egy rakás kő, ha nincs jelen benne Isten. Jézus kivonult belőle, és rámutat, le fogják rombolni, és nem marad belőle semmi. A megüresedett, Jézus nélkülivé vált kultusz nem ér semmit. Gondoljuk végig életünket, a mai egyházat, jelen van még az Úr? Nem üresedtünk ki? Mert a Jézus nélküli egyház elpusztul, nem marad más, csak kőhalmaz, amit ugyan lehet mutogatni, műemlékként kezelni. Azonban az Úr az egyházat nem műemlékvédő intézménynek gondolta, hanem lélekmentő közösségnek. Talán megbotránkozunk ilyen gondolaton, de az Úr Jézus komolyan gondolta, amit mondott, és meg is történt. Neki nem épületekre van szüksége, hanem élő templomokra. Azt írja az apostol, a Szentlélek templomai vagyunk. Ő ebben a templomban, az életünkben kíván jelen lenni. Ő azt akarja, hogy a Szentlélek által élő gyülekezetekké váljunk, megújuljunk, és ne a külső, hanem a belső, a tartalom legyen a fontos.

Sok nehéz és fájdalmas eseményen kell keresztülmenni az embereknek, és köztük a tanítványoknak is. Mindezek tükrözik, mennyire nem boldogulunk az Úr nélkül. Jézus nélkül nincs igazi megoldás, nincs békesség. És ezt a történelem is alátámasztja. Azonban Isten gyermekeit nem a félelem vezérli. Tudják, hogy mindezeknek meg kel történniük. A gonosz nem adja fel, és az ember inkább sátánra hallgat, mint Istenre. Azonban az Úr mindenkor hívogat, ment, és az Övéit megtartja ebben a világban. Bárhogy tombol a gonosz, az egyház jelen van. Jelenléte remény a változásra. Az egyház feladata az evangélium hirdetése. Az embereket meg kell ismertetnünk az örömhírrel, mert az változtathatja meg gondolkodásukat. A kegyelem hoz új életet a számukra. 

Sok minden végigsöpör ezen a földön, különféle ideológiák, rengeteg háború, de aki mindvégig kitart, üdvözül. Az Úr segítsen, hogy kitartsunk, mert van cél, az üdvösség. Ez az, amit senki nem tud megadni, csak az Úr.

Nagyszerű jövőképünk van, meglátjuk az Emberfiát eljönni dicsőséggel. Ő vissza fog jönni. A történelem is az Ő kezében van. Nem a semmibe rohanunk, hanem a Vele való találkozás felé haladunk. Készüljünk erre, és várjuk Őt.

Jövel, Szentlélek Úr Isten

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen,:/: Menynyei szent ajándékkal,

Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje:/: Nyelveket egyező hitre Egybe-

gyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent

atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne

légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban,

ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd,

Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

Isten áldásával.