Ezzel az erőddel

T

egnap láttuk, megtapasztalták, mit is jelent az Úr kezében lenni, vezetése alatt élni (Bír 6,1-24). Debóra éneke csodálatosan láttatta ezt velünk. Az Úr kezében lévő élet boldog, az öröm és a hála tör felszínre belőle. Isten kezében lenni jó. Az Ő keze erős és biztonságos, nagyszerű védelmet nyújt, és amikor arra van szükség, meg is ment ez a kéz. Akinek a jobbját fogja az Úr keze, az nem fél, mert akkor vagyunk igazán jó helyen, ha ez a kéz magához ölel.

Azonban ismét előjönnek a régi dolgok, nagyon úgy tűnik, hogy belülről nem igazán változtak. Mint nép maradtak azok, akik voltak. Kollektíve nem változik meg az ember szíve. Összefoghat egy új közösség, de a szív mégis marad gonosz és engedetlen. Azonban ebben a korszakban is vannak hűségesek, olyanok, akik nem a hagyományra építettek, hanem személyesen keresték Istent. Ők megtapasztalták bűneik bocsánatát, és új szívet nyertek, amint ezt Debóra és Bárák esetében láttuk. A nép azonban maradt, aki volt.

Ha nincs igazi meghódolás az Úr előtt, és nem bízzuk Rá teljesen az életünket, és nem Ő tölti be a szívünket, a környezet csábítása egy idő után olyan erős lesz, hogy nem tudunk ellenállni neki. Mindig az aktuális divathoz csapódnak, az akkor felemelkedő nép szokásait, bálványait veszik át. Mindig vonzó mások élete. Mi is azt figyeljük, hogyan él a másik. És hányszor ott van bennünk, szeretnénk mi is úgy élni, mint ők. Ha a szomszéd, a munkatárs megveheti, akkor  én is megveszem. Ha ők olyan helyre mennek nyaralni, én is oda akarok menni. Az életszínvonaluk emelkedik, mindenki csodálja őket, micsoda fejlődés. Ha a korábbi évekkel összehasonlítjuk magunkat, azt látjuk, növekedtünk, előrébb tartunk. Ha elcsendesedünk, és az igébe tekintve Isten akaratát keressük, már nem biztos, hogy ugyanezt tapasztaljuk.

Felülnézetből, Isten szemszögéből másként fest minden. Ő nem úgy látja, milyen nagyszerű fejlődésen megyünk keresztül, hanem így értékel: Gonoszul cselekedtek az Úr szeme előtt. Mert mindig az a lényeg, hogy az Úr szeme előtt hogy fest az életünk. Gonoszul cselekedtek, mert nem Istenben bíznak már, hanem a világban, a fejlődésben, az emberben. Már nem is igazán ismerik az Urat. Kérdezzem meg: Isten hogyan lát engem? Ő is jónak tartja azt, amiben vagyok?

Megvan a következmény, mert a világgal való barátság mindig becsap. Midján föléjük nőtt, de ez sem véletlen. Isten kezükbe adta őket. Miért? Mert így rádöbbennek, hogy a tűzzel játszani veszélyes. Olyan helyzetbe kerülnek, amiből maguk nem tudnak kikeveredni. Hányan csak kipróbálnak dolgokat, és annyira belekeverednek, hogy már csak azt veszik észre, hogy rabok lettek. Isten népe nyomorog, fél és bujkál. Döbbenetes kép. Isten nem erre hívta el őket. Nekik nem így kéne élni, ám ez a bűn, az engedetlenség, a hitetlenség következménye.

 Csak hét év után kiáltanak az Úrhoz, amikor igen megnyomorodtak Midján miatt. Ez azt sejteti, hogy egy darabig magukban bíztak, megoldjuk, vagy majd elmúlik magától. Lehetne hamarabb is az Úrhoz fordulni. Nem szükséges évekig várni, amíg teljesen megnyomorodunk. Mindenesetre olyan állapotba kerülnek, ami egyértelműen mutatja, hogy csak Isten tud segíteni rajtuk. Saját erőből nincs esélyük.

A szabadítás nem azonnal jön. Kapnak ugyan választ, de nem hadvezért küld az Úr, hanem prófétát. Rajta keresztül igét, az Úr üzenetét kapják meg. A bűn nem játék, és nem is úgy működik, vétkezek, kiáltok, jön a szabadítás, aztán kezdődik minden elölről. Isten szembesíti őket magával. Ő a szabadító, Ő az Istenük, akkor is, ha elfeledkeztek Róla. Az Övéi ők, és Nála nélkül nem fognak boldogulni. Ő vezette ki őket Egyiptomból, és Ő lesz velük most is. Ezt kell meglátniuk, Isten az évek múlásával sem változik, Ő most is ugyanaz, mint az egyiptomi szabadítás idején. Ő mindig ugyanaz! Az Úrra mindenkor számíthatunk. Nem hagyja el övéit, és nem veszíti el erejét, sem nem jár el Isten fölött az idő!

Megalázó helyzetben él Izráel népe, a bűn mindig megalázó helyzetbe kényszerít. Erőtlenek, tehetetlenek, bujdosnak, és rejtegetik az élelmet a tejjel és mézzel folyó földön. Saját földjükön bujdosók. Nincs semmi hatásuk, és nem igazán néznek ki Isten népének. Nem vonzók. Milyen a mi, a gyülekezetünk élete? Nem vagyunk mi is így? Nem vonzó az életünk. Erőtlenül, tehetetlenül bujdosunk. Isten népe azért van, hogy hasson. Ehhez azonban szabadításra van szükség.

Isten Gedeont választja és hívja el szolgálatra. Egy olyan embert, aki magát is alkalmatlannak tartja. Isten ereje mindig a magukat alkalmatlanoknak látókon keresztül nyilvánul meg.

Ezzel a meglévő kis erőddel cselekedj. Vagyis ismerd fel, nincs erőd, de ezt szánd oda Istennek. Én Veled leszek! Ez a lényeg, és nem a te alkalmasságod. Nem kell gyorstalpalót végezni, hogy megfelelő eszköz legyél, csak bízd rám magad, és tedd, amit mondok. Mindig az Úr jelenléte a lényeg! Ő a lényeg, és nem én.

Gedeon előbb tiltakozik, úgy beszél, ahogy ma is sokan. Hol vannak a régi csodák? Nem is igazak azok a történetek, mind mese. Mert ha igaz lenne, nem tartanánk itt. Istent okolja. Miért? Mert környezete is így beszélt. Ezt hallotta otthon. Nem járta át Izráelt már Isten valósága. Már csak mítosz maradt, szép emlék, amivel ma nem sokra lehet menni. És Isten ebbe szól bele, megjelenik, és Gedeont kézbe veszi, alkalmassá teszi.

Veled leszek! Ez a lényeg, és ha Ő velem van, akkor a győzelem sem marad el. Csak Vele és Általa van győzelem. Nélküle tehetetlenség, kiszolgáltatottság van. Békesség neked, azt üzeni: Ne félj, mert nem azért jelent meg az Úr, hogy elpusztítson, hanem, hogy megkönyörüljön rajtad. Azért jelent meg Isten Krisztusban, hogy megkönyörüljön a megtérőkön, akik látják bűneiket, és megbánják azokat. Az áldozat bemutattatott, és ez nem más, mint az Isten Báránya! Ne félj, mert Ő bemutatta az áldozatot, van bűnbocsánat, van kegyelem. Arra hív el, hogy Neki éljünk. Most már Neki, az Ő országáért tevékenykedve.

Még vizsgán is át kell esnie az Úrnak (Mk 12,28-34). Mindent Istenért tett. Mindig az Atyát állította a középpontba, és most megkérdezik Tőle, melyik az első parancsolat? És Ő sem mond mást: teljes szívből, vagyis százszázalékosan szeretni Istent. Ez az első. És a legnagyobb parancsolat. Isten szeretetkapcsolatot vár el. Azt várja, hogy szeressük. Nem a pénzünket, egyéb tetteinket várja, hanem azt, hogy amit teszünk, azt Iránta való szeretetből tegyük. Azért azt meg kell látni, hogy régi természetünk képtelen Istent szeretni. Itt beavatkozásra, szívműtétre van szükség. De ezt nem egy orvosi klinika specialistája, hanem a Szentlélek végzi el. Csak így leszünk képesek szeretni az Urat.

Az Úr látja, hogy ez az írástudó tudja, miről van szó, és így felel: nem vagy messze Isten országától. De ez azt jelenti, hogy nem vagy benn. Ha a küszöbön állsz is, kívül vagy. Be kell lépni. Nem elég Isten országa közelében lenni, be kell oda menni. Csak akkor vagyok Isten gyermeke, ha belépek országába. Oda belépni pedig az előbb említett újjászületés által lehet. Nem elég tudni az igét, átélni is kell. Nem elég ismerni a hitvallásokat, hanem élő kapcsolatra kell jutnunk az Úrral. Vizsgáljuk meg: beléptünk-e már hit által Isten országába?

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.